Gábor Áron (újságíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gábor Áron
Élete
Született 1911. április 20.
Kaposvár
Elhunyt 1982. december 28. (71 évesen)
Saarbrücken
Nemzetiség magyar
Szülei Gábor Mátyás
Dienes Karola[1]
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) riportok, visszaemlékezések
Első műve Láttam a finn csodát (riport, 1940)

Gábor Áron (Kaposvár, 1911. április 20.[2]Saarbrücken, 1982. december 28.) magyar újságíró, író.

Származása[szerkesztés]

Gábor Áron író Gábor Áronnak, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc legendás ágyúöntőjének egyik oldalági leszármazottja volt. Szülei: Gábor Mátyás és Dienes Karola voltak.[2]

Életpályája[szerkesztés]

Jogi diplomáját 1933-ban szerezte meg a Pázmány Péter Tudományegyetemen. A második világháborúban haditudósítóként dolgozott, 1944. március 19-ig a budapesti 8 Órai Újság és a A Reggel munkatársa volt. 1941-ben a szovjet fronton szolgált és megírta Túl a Sztálin vonalon című könyvét. 1944. december elején átment a fronton Debrecenbe. Itt a Magyar Vöröskereszt főtitkára lett. Ebben a minőségben 1945. júliusában vöröskeresztes delegációt vezetett a magyarországi és romániai hadifogolytáborokba.[forrás?] Röviddel visszatérte után, 1945. augusztus 7-én a budapesti Szentkirályi utcai hivatali helyiségéből hurcolták el. Szovjet katonai bíróság halálra ítélte, de a Legfelsőbb Szovjet Bíróság öt évi kényszermunkára és életfogytiglani száműzetésre változtatta az ítéletet. Magyarországra csak az ötvenes évek végén tudott visszatérni. 1960 és 1962 között az Ország-Világ hetilap főmunkatársaként dolgozott, majd az Országos Erdészeti Főigazgatóság sajtófőnöke volt. 1965 nyarán az NSZK-ba költözött és Münchenben élt. Itt jelent meg először a Szibériai Trilógia című műve (1967, 1968. 1971). Német nyelvű könyveit a "Dic Wahrheit auf Russisch" 1969-ben, spanyolul a barceloniai Editorial Bruguera kiadónál,[3] 1972-ben, "Wohin Amerikaner?" címen 1970-ben a müncheni Südwest Verlag-nál adták ki.[4] Többször beutazta az Egyesült Allamokat, Kanadát, Dél-Amerikát. Kétszer járt Ausztráliában és Dél-Afrikában, ahol idegenbe szakadt magyarságunk életét tanulmányozta. 1974-ben Ázsia peremén címmel az ausztráliai magyarság életéről számol be. 1978-ban Túlélés című kötetében 1960-65 közötti budapesti élményeit írta meg. – Számtalan külföldi magyar újság munkatársa volt, de írásai idegen nyelven is jelentek meg.

Munkássága[szerkesztés]

Szibériai Trilógia című regénysorozatában (Az embertől keletre, 1967; Szögletes szabadság, 1968; Évszázados emberek, 1971) a Gulágon töltött évek szenvedéseiről számolt be. A mű több nyelven megjelent, Budapesten 1992-ben adták ki. Túlélés című kötete az 1960-1965 közötti budapesti évek krónikája.

Művei[szerkesztés]

  • Láttam a finn csodát (riport, 1940)
  • Magyar hadi tudósító a Sztálin-vonalon túl (1941)
  • Ázsia peremén. Az ausztráliai magyarság élete (visszaemlékezések, 1974)
  • Magyar haditudósító túl a Sztálin-vonalon (riportok, 1975)
  • Túlélés (regény, 1978)

Szibériai Trilógia[szerkesztés]

  • Az embertől keletre - visszaemlékezések, 1967, 1992. ISBN 9637845720
  • Szögletes szabadság (visszaemlékezések, 1968)
  • Évszázados emberek (visszaemlékezések, 1971)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kádár Gyula: Gábor Áron – Életútja történészszemmel (2.)
  2. ^ a b Születési anyakönyvi kivonata
  3. La Urss, Esa Desconocida-aron Gabor-rusia-unión Soviética
  4. Aron Gabor: Wohin, Amerikaner? Report über die Verwandlung der Neuen Welt. Südwest Verlag ISBN: 9783517001234

Források[szerkesztés]

  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9638157917
  • Gábor Áron: Az embertől keletre Püski, Budapest, 1992. 694 oldal · ISBN 9637845720

További információk[szerkesztés]