Földessy Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Földessy Gyula
SzületettFeldmann Gyula Károly
1874. október 19.
Nyíregyháza
Elhunyt1964. december 18. (90 évesen)[1][2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaHermann Ludmilla (Lula)
(h. 1909–1955)
Foglalkozása
KitüntetéseiKossuth-díj (1951)
SírhelyeFarkasréti temető (28-1-213/214)[3][4]
SablonWikidataSegítség

Földessy Gyula, született Feldmann Gyula Károly[5] (Nyíregyháza, 1874. október 19.[6]Budapest, 1964. december 18.)[7] Kossuth-díjas irodalomtörténész, kritikus, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Életútja[szerkesztés]

Földessy Károly (1850–1917)[8] postatiszt és Keresztes Anna (1851–1937) fia. 1902-ben magyar–német szakos tanárként végzett a Budapesti Tudományegyetemen.

1900-tól 1919-ig a budapesti V. kerületi főreáliskolában, 1919 májusától augusztusig a II. kerületi Mátyás király Gimnáziumban tanított. Ezután nyugdíjazták. 1929 után az MTA Szótári Bizottságában dolgozott. 1945-ben címzetes nyilvános rendes egyetemi tanári, 1946-ban címzetes gimnáziumi igazgatói kinevezést kapott.

Felesége Hermann Ludmilla (Lula) zongoraművész, zenepedagógus volt, akit 1909. július 1-jén Budapesten, a Terézvárosban vett nőül.[9]

Munkássága[szerkesztés]

Az 1910-es években Ady Endre szűkebb köréhez tartozott. 1911-ben lett kötetei gondozója, a költő „poéta-adminisztrátora”. 1919-ben publikálta első írását Adyról. Kiadta a költő fiatalkori verseit, hátrahagyott munkáinak Az utolsó hajók című gyűjteményét, válogatott cikkeit, tanulmányait és összes költeményeit. 1924–1925-ben az Ady-Múzeum szerkesztője volt Dóczy Jenővel. Fő műve az Ady minden titkai című kommentárgyűjtemény, amely a költő verseinek keletkezéstörténetét, motívumainak hátterét és összefüggéseit elemzi.

Goethe Faustjának fordítójaként is ismert.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

1960 áprilisában a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.

  • Kossuth-díj ezüst fokozata (1951) – „Ady Endre műveinek összegyűjtésében és kiadásában szerzett érdemeiért”
  • Munka Érdemrend (1954)
  • Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1959)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1964)

Főbb művei[szerkesztés]

Monográfiák, tanulmánygyűjtemények[szerkesztés]

  • Petőfi elbeszélő költészete (Budapest, 1902)
  • Petőfi (Budapest, 1911)
  • Arany János, az ember és a költő (Budapest, 1917)
  • Ady Endre (Budapest, 1919)
  • Ady-tanulmányok (Budapest, 1921)
  • Újabb Ady-tanulmányok (Berlin, 1927)
  • Ady-problémák (Budapest, 1929)
  • Tanulmányok és élmények az irodalomtörténet, esztétika és filozófia köréből (Budapest, 1934)
  • Egy nagy szepesi költő. Lám Frigyes (Budapest, 1936)
  • Az ismeretlen Ady (Budapest, 1941)
  • Ady, az ember és a költő (Budapest, 1943)
  • Ady minden titkai. Ady-kommentárok (Budapest, 1949, 1962)

Szerkesztett és sajtó alá rendezett kötetek[szerkesztés]

  • Ady Endre: Az utolsó hajók (Budapest, 1923)
  • A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen (Király Istvánnal; Budapest, 1950, 1952)
  • Ady Endre válogatott cikkei és tanulmányai (Budapest, 1954)
  • Ady Endre összes versei I–II. (Budapest, 1955, 1958)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4420-2  
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 532–533. o.  
  • A magyar irodalom története 1905-től napjainkig. Szerk. Béládi Miklós – Bodnár György. Budapest: Gondolat. 1967.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 364–365. o.