Fényes szelek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fényes szelek
1969-es magyar film

Drahota Andrea Lantos Jutka szerepében
Drahota Andrea Lantos Jutka szerepében
RendezőJancsó Miklós
ProducerBajusz József
Föld Ottó
Műfaj
ForgatókönyvíróHernádi Gyula
Jancsó Miklós
FőszerepbenDrahota Andrea
Kovács Kati
Balázsovits Lajos
ZeneVass Lajos
OperatőrSomló Tamás
VágóFarkas Zoltán
JelmeztervezőÚjhegyi Erzsébet
DíszlettervezőBenyó Endre
Gáti Tilda
Gyártás
GyártóMAFILM 1. Játékfilmstúdió
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
Játékidő82 perc
Képarány2,35:1
Forgalmazás
ForgalmazóMagyarország Mokép
BemutatóMagyarország 1969. február 6.
Eredeti magyar adóMTV1, m1
MTV2, m2
Duna TV
Filmmúzeum
Korhatár12 II. kategória (F/4126/J)
További információk
SablonWikidataSegítség

A Fényes szelek 1968-ban készült és 1969-ben bemutatott színes magyar filmdráma Jancsó Miklós rendezésében. A filmforgatás fő helyszíne a veszprémi várnegyed és Szent Benedek hegy volt.[1]

Történelmi háttér[szerkesztés]

A népi kollégiumi eszme az 1930-as években született meg a népi írók, falukutatók által feltárt szörnyű viszonyok hatására. A bentlakásos internátus létesítésével meg akarták teremteni a tanulás, az értelmiségivé válás esélyét a szegény sorsú, többnyire paraszti származású gyerekeknek. A Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ), a népi kollégiumi mozgalom a negyvenes évek közepén indult (1946. Elsősorban a Magyar Kommunista Párt (MKP) és a Nemzeti Parasztpárt pártolta, ami sokat segített a kollégiumi szervezet kiépítésében. július 9-én), és rövid virágzás után az évtized végére be is fejeződött, azaz beszüntette a Rákosi-rendszer. A hatása máig is érezhető, hiszen számos kiváló ember került ki az egykori kollégisták közül.

„1948-ra a 158 népi kollégium[2] behálózza az egész országot, s körülbelül 9500 középiskolás és egyetemista számára nyújt életre szóló szakmai és közösségi tapasztalatot. Kialakul a kollégiumok sajátos rituáléja, megvannak a dalaik, mozgalmi és pedagógiai hagyományaik. Az egész korszakot jellemzi a Sej, a mi lobogónkat című NÉKOSZ-indulóból elhíresült szószerkezet: „fényes szelek”. Ilyen többé-kevésbé autonóm, nemzeti kötődésű kollégiumi rendszer sehol máshol nem alakult ki a szovjet blokkban. 1948 a csúcspont és az élethalálharc kezdete.[3] A NÉKOSZ ellen az első komoly politikai támadás 1948 tavaszán indult, és egyre erősödő hullámokban folyt egészen a népi kollégiumokat elítélő párthatározatig, amikor az MDP Politikai Bizottsága elfogadta a NÉKOSZ-t megbélyegző határozatot.[2][4] Jancsó Miklós és Hernádi Gyula mindketten a NÉKOSZ tagjai voltak, a forgatókönyvet saját élményeik alapján is írták, és nékoszos agitációs akciókban is részt vettek.

Cselekmény[szerkesztés]

Alább a cselekmény részletei következnek!

1947-ben járunk, a második világháború utáni Magyarországon. Népi kollégisták egy lelkes és fanatikus kis csoportja, Laci a NÉKOSZ-titkár vezetésével, a kommunista párt infrastruktúráját, járműveit felhasználva benyomul egy vidéki katolikus papi líceumba. Először csak jószándékúan vitatkozni szeretnének a papnövendékekkel, hogy meggyőzzék őket az új kommunista társadalom szükségességéről. Három témát akarnak megvitatni a papi gimnázium tanulóival: Mi a személyiség szerepe a történelemben? Megismerhető-e a világ? Kereszténység és kommunizmus. Az eszmecsere során Laci kijelenti az egyik szelíd vitapartnerének a kommunista hatalomról, hogy „a világtörténelemben ez az első hatalom, ami tisztességes”. A párt – amelyet egy rendőrtiszt képvisel (András) – azonban gyors eredményeket akar, ezért megfélemlítésül letartóztatnak néhány katolikus diákot. Lacinak a NÉKOSZ-titkárnak ez nem tetszik, ám a türelmetlenebb kollégisták a párt álláspontját elfogadva leváltják őt. Két lány, Jutka és Teri lesz az új vezető, akik még durvábban alázzák meg a passzív ellenállást tanúsító papnövendékeket. Mivel ezúttal már túl messzire mentek, a párt, megelégelve túlkapásaikat, megvonja tőlük a támogatást, leváltja őket. A lányok ezt csalódásként élik meg.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők[szerkesztés]

Díjak[szerkesztés]

Magyar Játékfilmszemle (1969)
  • díj: legjobb férfi alakítás (Balázsovits Lajos)
Magyar Filmkritikusok Díja (1970)
  • díj: legjobb rendezés
Adelaide Nemzetközi Filmfesztivál (1970)
  • díj: Arany-díj "Dél Keresztje" (Szakmai zsűri díja)[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]