Futópálya (sport)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Futópálya

A futópálya a futószámok edzésére és versenyeinek lebonyolítására alkalmas, általában ellipszis alakú kiépített sportpálya. Szokás szerint atlétikai pályák része vagy labdarúgópálya körül létesítik.

A rajt pillanata (100 m)
Célba érkezés

Hossza[szerkesztés]

Nemzetközi szinten különböző szabványok léteznek. Magyarországon a szabványos futópálya hossza 400 m.[1]

Története[szerkesztés]

A futópályák felszíne az 1950-es évekig salakos, földes volt, a fedett helyeken faborítást alkalmaztak. A szintetikus pályák a 60-as évektől terjedtek el, bár 1956-ban Melbourne-ben a bemelegítő pályán már kipróbálták a műanyag borítást.
A szintetikus pályák alapjául szolgáló poliuretánt Otto Bayer kísérletezte ki 1937-ben. Az ipar más területein is használt rugalmas, gumiszerű anyagot az APS[2] először lóversenyeken tesztelte. A szabadtéri hasznossága akkor igazolódott, amikor a változó időjárási viszonyok mellett is kiváló tulajdonságokat mutatott. Az 1960-as években sorra fektették le a gumis anyagot Észak-Amerika számos egyetemének atlétikai pályájára. Az igazi nagy 'felfekvése' (fellépése) 1968-ban a mexikói olimpián volt.
Európában a német Rekortan GmbH készítette először műanyag-gumis futófelületet a müncheni olimpiára. Az ő technológiájuk kissé eltért az amerikai gyárak készítményeitől. Abban az időben Magyarországra a német borítás került be, és a magyar szóhasználatban ezért honosult meg az ilyen futópályákra a rekortán jelző.
Az amerikai APS a skótkockás mintázatú tartan nevű anyaggal készíti a futófelületet.

Modern minőségi követelmények[szerkesztés]

Magyarországon a Puskás Ferenc Stadion pályája és a nemrég átadott debreceni atlétikai pálya a norvég Polytan cég technológiájával készült.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.magyar.sport.hu
  2. Athletic Polymer System

További információk[szerkesztés]