Furatszerelési technológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Furatszerelt alkatrészek egy Commodore 64 alaplapján (1980-as évek közepe)

A furatszerelési technológia az elektronikai alkatrészek olyan szerelési technológiája, amely lehetővé teszi a lábbal rendelkező alkatrészek furaton keresztüli NYÁK-ba forrasztását. A nyomtatott áramkör feltalálása óta használják, de napjainkban egyre inkább háttérbe szorul a felületszerelési technológiával szemben.

Lényege[szerkesztés]

A folyamat abból áll, hogy a panelon fúrt lyukakba ültetik az alkatrészeket, majd a lapka másik oldalán forrasztással rögzítik őket.

Furatszerelt alkatrészek[szerkesztés]

A furatszerelt alkatrészek hosszú lábbal rendelkeznek, valamint általában a felületszerelteknél nagyobb méretűek. Lehet használni őket felületszerelési technológiával is.

Előnyök a felületszerelt készülékekhez (SMD) képest:

  • Könnyű kezelhetőség
  • Magasabb tűrés
  • Esztétikailag nagyobb értékű

Hátrányok (SMD-hez képest):

  • Nagyobb helyet foglal
  • Felületre szerelése nehézkes
Furatszerelt ellenállások tartószalagon

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Through-hole technology című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.