Fuharosok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Fuharosok
Szerző Esterházy Péter
Ország  Magyarország
Nyelv magyar
Téma magyar irodalom, posztmodern
Műfaj regény
Kiadás
Kiadás dátuma 1983
Magyar kiadó Magvető Könyvkiadó
Média típusa könyv
Oldalak száma 52 (1983)
ISBNISBN 9632719077 (1983)

A Fuharosok Esterházy Péter regénye, amelynek két szövegváltozata létezik. Az első 1983-ban jelent meg, a második 1986-ban, a Bevezetés a szépirodalomba című kötet részeként.

A két szövegváltozat[szerkesztés]

Míg az 1983-as Fuharosok sorokba tördeltsége támogatja a szövegből egyébként is kikiáltó szabadverses olvasatot, a későbben megjelent mű tipográfiája inkább a szöveg prózaisága felé visz, és a (kis)regényként való kezelésére buzdít. Ezenkívül szövegbeli eltéréseket is találunk a két műalkotás között. Emellett a Bevezetés a szépirodalomba kötetben megjelent alkotás – pozíciója révén – megkívánja a szöveg más művekkel való együttolvasását. A két szöveg tehát semmiképpen nem azonos.

Műfaj[szerkesztés]

A műfaj meghatározása eléggé problematikus. A szöveg külső tipográfiai képe, költői nyelvének ritmusa és lüktetése, ismétlődései, domináns képisége költeményre (szabadversre) vall. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a szerző a „regény” műfajmegjelöléssel látta el művét. A regényként való olvasást támasztja alá a mű hömpölygő eseménysora, a plasztikus alakformálás, a jellegzetes szimulált időmúlás, illetve a narráció. A szöveg drámaként, vagy inkább a három műnem határán álló balladaként való olvasási módja is felmerül a szakirodalomban, példaként említve a Fuharosok balladisztikus alakját vagy a lírai és epikai elemek együttes tobzódását. Balassa Péter a következőképpen nevezi meg az alkotás műfaját: „nagyregény strofikus zsugorításban.”[1]

Elbeszélő[szerkesztés]

A narrátor a mű fikciója szerint Zsófi, aki alapvetően retrospektív nézőpontból láttatja a vele történt eseményeket, a Fuharosok érkezésével kezdve a történetet. Amennyiben elfogadjuk, hogy a felnőtté válás folyamata is szerepet kap a műben,[2] úgy egy felnőtt és egy tapasztalatlan narrátort is meg lehet különböztetni.

Tér- és időkezelés[szerkesztés]

A történet időkezelése szimulált, nincs pontos időmegjelölés a műben. Egyfajta mitikus időkezelés is felkínálja magát a szövegben, talán egy mitikus szertartás idejében játszódnak az események.[1] A tér szintén nehezen meghatározható. Fiktív tér lehet Zsófiék háza tája.

Stílus[szerkesztés]

A szöveg stílusának töredékességét emeli ki a szakirodalom, mivel a mondatok gyakran megszakadnak a műben. Az egy-egy nagyobb gondolatfolyamon átívelő gigászi enjambement-ok is hasonló hatást keltenek, pont azáltal, hogy gyakran össze nem illő, ill. egymástól elhatárolódó gondolategységeket, illetve beszédmódokat fűznek össze. Az Esterházy-szövegekből kiérezhető hiányok (a szerző saját terminusa) is a töredezettséget erősítik.

Intertextualitás a Fuharosokban[szerkesztés]

Marianna D. Birnbaum Esterházy Péterrel készített interjújából kiderül, hogy Esterházy alapvetően nem akarja, hogy az olvasó, illetve a kritikus felismerjen minden általa használt vendégszöveget. A szerző rossz költőktől is idéz, jó mondatokat. Amennyiben azonban minden idézet rejtve marad az olvasó elől, a mű egyes jelentésrétegei, kódrendszerei is rejtve maradnak.[3] Az idézetek többféle funkciót betölthetnek a szövegben, például a példázatosság funkcióját.[4]

Szereplők[szerkesztés]

Fuharosok[szerkesztés]

Balassa Péter Segédigék Esterházy Péter prózájáról című tanulmánykötetében többféle értelmezést nyújt az elnevezéssel kapcsolatosan. Megtudjuk, hogy a fuvaros szó régi, tájnyelvi alakjáról van szó, a h/v hiátustöltő szerepet visz. A szó hangalakját a következő szavakhoz hasonlítja, szöveghelyekkel is alátámasztva: farkas, furkós, furulyás, bugris, ótvaros, és a rejtett szemantikai háttérben a barbár szót véli fölfedezni.[1] A szó értelmezése szempontjából fontos lehet, amire Szilasi László hívta fel a figyelmünket „Zsófia szüzessége” című tanulmányában: a Fuharos szóból éppen az az ék alakú betű hiányzik, ami a Lovag szó közepén megtalálható.[5] Ezenkívül lehet, hogy csupán egy költői játékról van szó: fuvaros azáltal válik fuharossá, hogy belép a költői nyelv világába.

Bármit jelöl is a név, a végén található többesjel mindenesetre jelentéssel bírhat. A fuharosok szó bármennyire is egyedi, a többes szám általánosít. Nem egy egyénről van szó, hanem egy meghatározhatatlan létszámú csoportról, ami félelmetessé és mitikussá növeli erejüket, mint ahogy kinézetük hasonlósága is. A Fuharosok többesszámbeli ereje politikai hatalmat is képviselhet.

Nővérek[szerkesztés]

Szerepük, helyzetük nehezen meghatározható a műben. Nehéz megmondani, hogy a fuharosok áldozatai lennének, vagy éppen női megfelelőjük. A többes szám, és ebből következően az egyénítés hiánya, valamint a nemiség kihangsúlyozása rokonítja őket a Fuharosokkal.

Zsófia[szerkesztés]

Zsófi áll a történet középpontjában. Ugyanakkor érdekes, hogy a mű címe a Fuharosokat állítja előtérbe. Másik neve: Hercegnő, Bolondkával (hasonlósági) viszonyban áll, megnyilatkozásaik retorikája, egyénítésük, tapasztalatlanságuk mind ezt támasztja alá. Zsófi kislány, aki a felnőtté válás határára kényszerül a regényben.

Marjonka[szerkesztés]

Zsófi anyja, aki szintén a nőiség egyik hangsúlyos pontján áll (asszonyi kövérség).

Grófnő[szerkesztés]

Okos, „világjárt” nőként neveződik meg a regényben.

Lásd még a témáról[szerkesztés]

L'Homme Ilona, A lakodalom, Esterházy Péter: Fuharosok [1] Szilasi László, Zsófia szüzessége, Esterházy Péter: Fuharosok [2] Digitális Irodalmi Akadémia [3]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b c Balassa Péter, 2005.
  2. Szegedy-Maszák Mihály, 1988.
  3. Marianna D.Birnbaum, 1991
  4. Kulcsár-Szabó Zoltán, 1996
  5. Szilasi László, 1999.

Források[szerkesztés]

  • deKonferencia, Fuharosok, szerk. Kovács Sándor et al., Jate, Ictus, 1994.
  • Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba, Magvető, Bp., 1986.
  • Esterházy Péter, Fuharosok, Magvető, Bp., 1983.
  • Imre László, "Felszabadult" irodalom?, Műfajok válaszútján a XX. század második felében, Savaria University Press, Szombathely, 2007.
  • Kulcsár Szabó Ernő, Esterházy Péter, Kalligram, Pozsony, 1996.
  • Marianna d.Birnbaum beszélget Esterházy Péterrel, Esterházy-kalauz, 1991
  • Palkó Gábor, Esterházy-kontextusok, Közelítések Esterházy Péter prózájához, Ráció, Bp., 2007.
  • Selyem Zsuzsa, Szembe szét, Humor és szentség összefüggése Esterházy Péter prózájában
  • Szabó Gábor, "Te ez iszkol", Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba című műve nyomában, Magvető, Bp, 2005.
  • Szegedy-Maszák Mihály, "Bevezetés a szépirodalomba", in: Diptychon, Magvető, Bp., 1988.
  • Szirák Péter, Ragasztás és/vagy újraírás. Az idézéstechnika módosulásai: Örkény, Mészöly, Esterházy", in: prózafordulat, szerk. Györffy Miklós et al