Franz Ulrich Theodor Aepinus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Franz Ulrich Theodor Aepinus
(Franz Ulrich Maria Theodor Aepinus (Äpinus, Hoch))
Született 1724. december 13.[1][2][3][4][5][6]
Rostock[7][8]
Elhunyt 1802. augusztus 10. (77 évesen)[1][2][3][4][5][6]
Tartu[9]
Állampolgársága
SzüleiFranz Albert Aepinus
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései Order of Saint Anna, 1st class
Sírhely Raadi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Ulrich Theodor Aepinus témájú médiaállományokat.

Franz Ulrich Theodor Aepinus (Rostock, 1724. december 13.Dorpat, 1802. augusztus 22.) német csillagász, matematikus, fizikus, természetfilozófus.

Pályafutása[szerkesztés]

Apja a rostocki egyetemen teológiát tanított. Johannes nevű ősük, a reformáció egyik vezető teológusa görögösítette az eredetileg Hoch vagy Huck családnevüket. Aepinus Jénában és Rostockban tanult orvostudományt, majd matematikát. Diplomamunkáját a zuhanó testek pályájáról írta 1747-ben. Privát docensként tanított a rostocki egyetemen, parciális differenciálegyenletekkel, negatív számokkal foglalkozott, és fizikai, valamint csillagászati eszközöket készített. 1755-ben Berlinbe hívták a csillagvizsgáló igazgatói posztjára, és a Berlini Tudományos Akadémia tagjává választották. Megismerkedett Leonhard Eulerrel, és nála lakott két éven keresztül.

Johan Carl Wilcke, aki tanítványa volt Rostockban, Berlinben írta disszertációját az elektromosságról. Megmutatta Aepinusnak a turmalint (szilikát ásvány), ami piezoelektromos tulajdonsággal rendelkezik. Aepinus a turmalin és más kristályok polarizációjának változását vizsgálta különböző hőfokon (piroelektromosság). Kísérleteiről tanulmányt írt 1759-ben Tentamen theoriae electricitatis et magnetismi címmel.

1757-ben az Orosz Tudományos Akadémia tagjaként Szentpéterváron telepedett le, és fizikát tanított. II. Katalin orosz cárnő nagyra értékelte munkáját és rábízta fiának, a később I. Pál orosz cárnak a nevelését.

Aepinus 1781-ben értekezést írt a hold felszínéről és az egyenetlenségek vulkanikus eredetéről. 1785-ben a Göttingeni Tudományos Akadémia külső tagjává választották. 2009-ben holdkrátert neveztek el róla.[10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b BnF források (francia nyelven)
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  8. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Эпинус Франц Ульрих Теодор, 2015. szeptember 28.
  9. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  10. Aepinus (angol nyelven). Gazetteer of planetary Nomenclature, 2009. (Hozzáférés: 2019. július 23.)

Források[szerkesztés]