Frank Farian

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Frank Farian
Frank Farian.jpeg
Életrajzi adatok
Született 1941. július 18. (77 éves)[1][2]
Kirn[3]
Pályafutás
Műfajok
Kapcsolódó előadó(k) Boney M., Milli Vanilli, La Bouche, Le Click, Eruption, No Mercy, Far Corporation, Meat Loaf
Hangszer énekhang
Tevékenység
Kiadók
  • Hansa Records
  • Interface Message Processor

Frank Farian weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Frank Farian témájú médiaállományokat.

Frank Farian (Kirn, 1941. július 18. –) német zenei producer és dalszerző, aki leginkább a nagy sikerű Boney M. diszkóegyüttes és a Milli Vanilli duó alapítójaként és menedzsereként vált ismertté, de további sikeres együttesek is fűződnek a nevéhez. Személyisége meglehetősen ellentmondásos, mivel több nagy botrány is övezte tevékenységét: a Boney M. együttes férfi énekese, Bobby Farrell vokáljait valójában Farian énekelte, később pedig az is kiderült, hogy a Milli Vanilli összes dalát más zenészek vették föl, mint Rob Pilatus és Fab Morvan, az együttes tagjai.

Élete[szerkesztés]

Kirn-ben született. Kezdetben szakácsként dolgozott, mielőtt a zeneipar felé fordult. 1967 áprilisában kiadott egy kislemezt Will You Ever Be Mine címmel "Frankie Farian" álnéven. Eleinte előadóként nem gyakorolt nagy hatást a zeneiparra, egészen 1975-ig, amikor kiadta a Baby Do You Wanna Bump című kislemezt a Boney M. művésznév alatt, amely sikeresnek bizonyult. (Előtte egy kisebb sikere volt, 1973-ban a "Was kann schöner sein" című kislemez.)[4] Mivel Farian nem kívánt reflektorfénybe kerülni, így énekeseket bérelt fel, akik a videoklipeken és az élő fellépések alkalmával előadták a Boney M. dalait. Az 1970-es években a női vokalisták Marcia Barrett és Liz Mitchell voltak, a férfi frontember, Bobby Farrell sorait Farian énekelte (Farrell csak 1980-tól énekelhetett albumon, addig csak koncerteken, 1981-ben pedig ki is vált az együttesből).

Farian ezután megalapította a Far Corporation nevű supergroup-ot, amelynek tagjai Steve Lukather, David Paich, Bobby Kimball, Simon Phillips és Robin McAuley voltak, közülük többen is a Toto együttesből váltak ki.[5] 1986-ban részt vett Meat Loaf Blind Before I Stop című albumának elkészítésénél producerként és vokalistaként.[6]

1988-ban megalapította a Milli Vanilli fiúegyüttest, amelynek tagja Rob Pilatus és Fab Morvan volt. 1990-ben egy interjút követően kiderült, hogy a duó tagjai csupán táncosként és frontemberként funkcionáltak, minden dalukat Farian és felbérelt zenészei írták meg és adták elő.[7] A csapat Grammy-jelölését visszavonták, az Egyesült Államokban pedig legalább 27 bírósági keresetet nyújtottak be a produkció ellen csalás vádjával.[8][9][10] Farian ezek után két hasonló, népszerű együttes producere és alapítója lett, a La Bouche-é és a Le Click-é. Ezen felül részt vett az Eruption és a No Mercy együttesek munkájában is (előbbinek 1977 óta menedzsere volt).

Később korábbi együttesei munkásságából próbált megélni, de már nem ért el komolyabb sikereket. Miamiban él.[11]

Produceri diszkográfia[szerkesztés]

Boney M.
  • Take the Heat off Me (#2 Németország, #1 Svédország)
  • Love for Sale (#1 Németország, #1 Svédország, #2 Hollandia)
  • Nightflight to Venus (#1 Egyesült Királyság, #1 Németország, #1 Hollandia)
  • Oceans of Fantasy (#1 Egyesült Királyság, #1 Németország, #3 Hollandia)
  • The Magic of Boney M. – 20 Golden Hits (#1 Egyesült Királyság, #2 Németország, #2 Új-Zéland)
  • Gold – 20 Super Hits (#2 Hollandia, #2 Új-Zéland)
Milli Vanilli
  • All or Nothing (#4 Németország, #1 Ausztrália, #1 Új-Zéland)
  • Girl You Know It's True (#1 Egyesült Államok, #1 Kanada)
La Bouche
  • Sweet Dreams (#2 Finnország, #2 Svájc, #10 Ausztrália)
No Mercy
  • My Promise (1996) (#4 Ausztrália, #3 Hollandia)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Frank Farian című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  4. Offizielle Deutsche Charts - Offizielle Deutsche Charts. Offiziellecharts.de . (Hozzáférés: 2017. július 12.)
  5. Roberts, David. British Hit Singles & Albums, 19th, London: Guinness World Records Limited, 195. o. (2006). ISBN 1-904994-10-5 
  6. Roberts, David. British Hit Singles & Albums, 19th, London: Guinness World Records Limited, 358. o. (2006). ISBN 1-904994-10-5 
  7. Tobler, John. NME Rock 'N' Roll Years, 1st, London: Reed International Books Ltd., 479. o.. CN 5585 (1991) 
  8. Judge Rejects Milli Vanilli Refund Plan (angol nyelven). The New York Times, 1991. augusztus 13. (Hozzáférés: 2006. március 21.)
  9. Archived copy. [2010. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 8.)
  10. Ulysses Torassa: The Plain Dealer : Suit seeks refunds for Ohioans who bought Milli Vanilli album. [2010. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 8.)
  11. dpa news - Top Stories. Dpa-international.com . (Hozzáférés: 2016. március 13.)[halott link]

További információk[szerkesztés]