Francesco Molinari Pradelli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francesco Molinari Pradelli
Életrajzi adatok
Született1911. július 4.
Bologna
Elhunyt1996. augusztus 8.(85 évesen)
Bologna
HázastársaAntonietta Nepoti[1]
Iskolái
Pályafutás
Műfajokopera
Aktív évek1937–1994
Hangszerzongora
Tevékenységkarmester
KiadókCetra, Decca, EMI, RCA
A Wikimédia Commons tartalmaz Francesco Molinari Pradelli témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Francesco Molinari Pradelli (Olaszországon kívül gyakran Molinari-Pradelli) (Bologna, 1911. július 4. – Bologna, 1996. augusztus 8.) olasz karmester, aki főként operadirigensként vált világhírűvé.

Élete[szerkesztés]

Szülővárosa zenei líceumában (ma Giovanni Battista Martini Konzervatórium) kezdte tanulmányait (zongora: F. Invaldi, zeneszerzés: C. Nordio), majd a római Accademia di Santa Cecilán folytatta Bernardino Molinari karmesterképzőjén. (Bolognai tanulmányai idején művészettörténetet is tanult Roberto Longhinál.)

A végzés után visszatért szülővárosába, ahol Teatro del Corso korrepetitora lett. Itt volt nagysikerű karmesteri debütálása 1937. október 22-én, amikor Donizetti Szerelmi bájitalát vezényelte. Ezzel az előadással hazai turnéra is ment a társulat.[2] (A színházat 1944-ben lebombázták.) A második világháború végéig Olaszország kisebb színházaiban működött, nemzetközi karrierje ezután indult be.

Az egykori Teatro del Corso (1805–1944)

1946-ban, az újranyitás évében, már felléphetett a milánói La Scalában és a vezető olasz operaházak közé tartozó nápolyi Teatro di San Carlóban. 1950-től rendszeresen vezényelt a Veronai Aréna nyári előadásain.

1951-ben szerepelt először jelentős külföldi dalszínházban, amikor a londoni Covent Gardenben mutatkozott be. 1957-ben járt először Amerikában. Ekkor még „csak” San Franciscóban, ahová a következő években is visszajárt. 1959. május 16-án debütált a Bécsi Állami Operában Verdi Álarcosbáljával. (1981. június 16-ig 104-szer szerepelt itt, repertoárja a Carmen mellett tizennyolc olasz romantikus és verista operából állt.)[3] 1966. február 7-én vezényelt először a Metropolitan Operában. (1973. június 23-ig 312 alkalommal lépett fel, egy-egy francia mű és gálaest kivételével a legnépszerűbb olasz darabokat dirigálta itt is.)[4]

A Magyar Állami Operaházban 1949-ben, '50-ben és 1955-ben vendégszerepelt. Egyik budapesti útján a Magyar Nemzeti Bank kínos helyzetbe hozta Tóth Aladár igazgatót, mert vonakodott átutalni a Molinari Pradelli gázsijául szolgáló devizát. 1955-ben népszerű olasz operarészleteket is felvett a Magyar Rádióban.[5]

Rendszeresen szerepelt zongorakísérőként dalesteken. Utolsó fellépése 83 éves korában volt, amikor Puccini Fecskéjét vezényelte Cataniában.

Repertoárja szinte kizárólag olasz romantikus és verista operákból állt, néhány francia, továbbá Mozart- és Wagner-művet is vezényelt.

Jelentős műgyűjteményre tett szert, főként 16-18. századi olasz festők képeiből. A Bolognában megkezdett tanulmányok után önképzéssel gyarapította művészettörténeti tudását. Utazásain során sokat vásárolt. Képeit életében és halála után is rendszeresen kiállították bel- és külföldön.[6]

Diszkográfia[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Adatlapja a Geni.com-on
  2. ↑ Cronologia di Bologna dal 1796 a oggi Archiválva 2019. április 21-i dátummal a Wayback Machine-ben 1937 – Debutto di Francesco Molinari Pradelli
  3. ↑ A Bécsi Állami Opera adatbázisa (Hozzáférés: 2019. április 22.)
  4. ↑ A Metropolitan adatbázisa. [2018. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 21.)
  5. ↑ A budapesti Operaház 100 éve. Szerk. Staud Géza. Budapest, 1984. Zeneműkiadó. 282., 296., 548. l. ISBN 9633305241
  6. ↑ La collezione Molinari Pradelli. Un esempio di fine gusto per l'arte = Bergamopost 2014. okt. 2. (Hozzáférés: 2019. április 22.)

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Francesco_Molinari_Pradelli&oldid=26449768”