François Coppée

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
François Coppée
François Coppée.jpg
Született 1842. január 12.[1][2][3]
Párizs[4]
Elhunyt 1908. május 23. (66 évesen)[5][6][3][7][8][9][10][11]
Párizs[12]
Állampolgársága francia
Foglalkozása
Tisztség elnök (1896–1909, Valentin Haüy Társaság)
Iskolái Lycée Saint-Louis
Kitüntetései
  • Officer of the Order of the Oak Crown
  • Rózsa rend
  • Commander of the order of Nichan Iftikhar
  • Montyon-díj (1872)
  • Vitet Prize (1876)
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja (1876. február 9.)
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztje (1888. december 31.)
  • Émile Augier-díj (1895)
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének parancsnoka (1896. július 26.)
Halál okafertőző betegség
Sírhely Montparnasse-i temető (9)

François Coppée aláírása
François Coppée aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz François Coppée témájú médiaállományokat.

François Edouard Joachim Coppée (Párizs, 1842. január 12. – Párizs, 1908. május 23.) francia költő, író.

Életrajza és munkássága[szerkesztés]

1884-től volt a Francia Akadémia tagja. Első költeménygyűjteménye: Le reliquaire (1866) és Les intimités (1868). Ezeket követte Poèmes modernes (1869) c. kötete, amely Coppée hírnevét megalapozták. Később színdarabokat is írt: Le passant (1869); La grève des forgerons (1869), majd újból költeményeket: Les humbles (1862); Le cahier rouge (1874); Olivier (verses elbeszélés, 1875); L'Exilée (verses elbeszélés (1877); Récits et élégies (1878); Vingt contes nouveaux (1883) és egy regényt: Une idylle pendant le siège (1876). Mint drámaíró inkább az egyfelvonásos daraboknál maradt: Deux douleurs (1870), Fais ce que doit (1871), Les bijoux de la délivrance (1872); Le Luthier de Crémone (1876); nagyobb, ötfelvonásos darabokkal csak erkölcsi sikereket ért el; ilyenek: Madame de Maintenon (1881), Severo Torelli (1883). További munkái: Une mauvaise soirée (1887), Contes rapides (1888), Henriette (1889), Les paroles sincères (1890), Toute une jeunesse (1890), Le cahier rouge (Poésies, 1891), Le coup de Tampon (Poésies, 1891), L'Homme-affiche (1891), Plus de sang, Promenades et intérieures (1891). Le Pater (1889) című egyfelvonásos darabjának előadását 1889 decemberében a minisztérium megtiltotta. Magyarul megjelentek: A kovácsnok sztrájkja. Ford. Ózoray Árpád (Pest, 1873); Kisebb szinművek. Ford. Csiky Gergely (Olcsó könyvtár, 1873). Összes művei (Oeuvres complétes) Párizsban 1885-ben jelentek meg 6 kötetben.[13]

Források[szerkesztés]

  1. Léonore database (francia nyelven)
  2. BnF források (francia nyelven)
  3. a b Comité des travaux historiques et scientifiques, 2017. október 9., 1206, François Joachim Édouard CoppÉe
  4. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  6. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  7. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. Find A Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  11. Babelio (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  12. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  13. V. ö. Lescure: F. C., l'homme, la vie et l'oeuvre (Párizs, 1888).