François Arago

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
François Arago
Ary Scheffer festménye (1842)
Ary Scheffer festménye (1842)
Életrajzi adatok
Született1786. február 26.
Estagel
Elhunyt1853. október 2.
Párizs (67 évesen)
Sírhely Père-Lachaise temető
Ismeretes mint
Nemzetiség francia
Állampolgárság  Francia Királyság
Frankreich nationalflagge 1790-1794.png Francia Köztársaság
Imperial Coat of Arms of France (1804-1815).svg Francia Császárság
SzüleiMarie Arago
Francesc Bonaventura Aragó
Gyermekek
  • Emmanuel Arago
  • Alfred Arago
Iskolái
Pályafutása
Szakterület csillagászat
Aktivitási típus csillagász, politikus
Szakmai kitüntetések
  • Copley-érem (1825)
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • citizen of Edinburgh (1834)
  • Rumford-érem (1850)
  • Order of the Cross of July
  • Honorary Fellow of the Royal Society of Edinburgh
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
  • Foreign Member of the Royal Society (1818. március 12.)
  • a francia Becsületrend lovagja (1818. október 30.)
  • a francia Becsületrend tisztje (1825. május 19.)
  • a francia Becsületrend parancsnoka
  • a francia Becsületrend főtisztje
  • Az Eiffel-tornyon megörökített nevek listája

François Arago aláírása
François Arago aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz François Arago témájú médiaállományokat.

François Arago (teljes nevén François Jean Dominique Arago) (Estagel (Languedoc-Roussillon), 1786. február 26.Párizs, 1853. október 2.) francia fizikus, csillagász, politikus.

Életpályája[szerkesztés]

Perpignan mellett született. Az École polytechnique diákja volt, 1805-ben a Bureau des longitudes titkára lett. Jean-Baptiste Biot-val és két spanyol tudóssal a Jean Baptiste Joseph Delambre és Pierre Méchain által Dunkerque és Barcelona között végzett fokmérést a Formentera szigetig folytatta. Mallorca szigetén tartózkodott, amikor a spanyolok fellázadtak a franciák ellen. Őt is elfogták, de megszökött egy Algírba tartó hajón. Ezt a hajót egy spanyol cirkáló elfogta, így Arago ismét fogságba került. Az algíri bej közbenjárására kiszabadult és Marseille felé indult. A hajó azonban Szardínia partjára vetődött, ahonnan Algériába menekült. Az időközben uralkodóvá vált új bej Aragót rabszolgának tekintette és tolmácsnak használta. Csak 1809-ben sikerült visszatérnie Franciaországba.

Észleléseit Recueil d'observations géodésiques, astronomiques et physiques címen adta ki. Arago ezután különösen fizikai vizsgálatokkal foglalkozott, elsősorban a fényelmélet terén, ahol Biot-val és Fresnellel együtt a galvanizmus és mágnesség, a levegő súlyának meghatározása terén fontos vizsgálatokat végzett. 1809-ben a politechnikum tanára lett. Ugyanebben az évben Gay-Lussackel együtt az Annales de physique et de chimie című tekintélyes tudományos folyóirat szerkesztését vette át. Mint a Bureau des longitudes tagja, részt vett az Annuaire és a Connaissance des temps szerkesztésében. Az Astronomie populaire (Párizs, 1834-35, 4 kötet) című műve kitűnő és népszerű mű. Arago nagy elhivatottságú, népszerű természettudományi író volt.

Élénken részt vett hazájának politikai életében is. Mint a képviselőtestület tagja az ellenzékhez tartozott. Az 1848. évi februári forradalom az ideiglenes kormányba hívta, ahol először a belügyet, még a hadügyet is vezette. Franciaország gyarmatain rendelettel töröltette el a rabszolgatartást. Amikor az ideiglenes kormány leköszönt, előbb a végrehajtó bizottság elnöke lett. 1849 májusától III. Napóleon államcsínyéig a törvényhozó nemzetgyűlés tagja volt.

Írásai[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Audigaune: François Arago, son génie et son influence (2. éd. 1869).

Emlékezete[szerkesztés]