Frédéric Ozanam

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Frédéric Ozanam
Frédéric Ozanam 2.jpg
Született 1813. április 23.[1][2][3][4][5]
Milánó
Elhunyt 1853. szeptember 8. (40 évesen)[1][2][6][7][3]
Állampolgársága francia
Házastársa Amélie Soulacroix
SzüleiJean-Antoine-François Ozanam
Foglalkozása
  • irodalomkritikus
  • történész
  • egyetemi oktató
  • esszéíró
Iskolái
  • Faculty of Medicine of Montpellier
  • Párizsi Egyetem jogi kara
Halál okatermészetes halál
A Wikimédia Commons tartalmaz Frédéric Ozanam témájú médiaállományokat.

Frédéric Ozanam (teljes nevén Antoine Frédéric Ozanam; (Milánó, 1813. április 23.Marseille, 1853. szeptember 8.) francia katolikus történész, irodalomtörténész, kultúrtörténeti szakíró, a Sorbonne tanára.

Életpályája[szerkesztés]

Egy lyoni orvos fiaként született. Édesanyja hitének hatására már a helybeli líceumban szembefordult a dogmatikus kereszténységgel. Később J. J. Ampére köréhez tartozott. Maine de Biran nyomdokain járva, Lacordaire kifejezésével az „aktív vallásosság" szószólója lett a Tribune catholique és az Univers körében. 18 évesen Saint-Simon-ellenes pamfletet adott ki Réflexions sur la doctrine de Saint-Simon ('Megjegyzések Saint-Simon tanítását illetően', 1831) Párizsban jogi végzettséget szerzett. 1833-ban részt vett a Páli Szent Vince Társaság megalapításában. Középkori irodalom- és kultúrtörténettel 1841-től kezdett foglalkozni, amikor ideiglenesen a Sorbonne világirodalom-professzorává nevezték ki, majd 1844-ben kinevezését véglegesítették.

Közeli eszmetársa volt az Eötvös Józseffel is levelező Montalambert-nek, továbbá a L'Avenir köréhez tartozó Lamennais-nak és Lacordaire-nek.

II. János Pál pápa boldoggá avatta 1997. augusztus 22-én a párizsi Notre Dame székesegyházban.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Réflexions sur la doctrine de Saint-Simon ('Megjegyzések Saint-Simon tanítását illetően', 1831)
  • Darte et la philosophie catholique au XIII-e siėcle ('Dante és a 13. századi katolikus filozófia', 1839);
  • Az Essai sur la philosophie de Dante ('Tanulmány Dante filozófiájáról', 1838);
  • Dante et la philosophie catholique au XIII e siécle
  • Les poétes franciscains en Italie au XIII' siécle ('Ferences költők a 13. századi Itáliában', 1852),
  • Études germaniques ('Német irodalmi tanulmányok', 2 kötetben, 1847-1849)

Történészként inkább J. Michelet egyoldalú romantizmusához, mint Tocqueville-hez állt közelebb, bár az 1848-as forradalmak idején Lacordaire-rel megindított L"ére nouvelle c. folyóiratában a demokrácia és a kereszténység összeegyeztethetőségét szorgalmazta.

  • Études germaniques ,
  • Poėtes franciscains en Italie au XIII-e siėcle.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ODIS
  5. GCatholic.org, 46752, Frédéric Ozanam
  6. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)