Frédéric-César de La Harpe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Frédéric-César de La Harpe
FC Laharpe.jpg
Született 1754. április 6.[1][2][3]
Rolle
Elhunyt 1838. március 30. (83 évesen)[1][2][3]
Lausanne
Állampolgársága svájci[4]
Foglalkozása
  • politikus
  • jogász
Iskolái Tübingeni Egyetem
Kitüntetései Szent András-rend

Frédéric-César de La Harpe (Rolle, 1754. április 6.Lausanne, 1838. március 30.) a svájci köztársaság elnöke és I. Sándor orosz cár nevelője.

Élete[szerkesztés]

Genfben és Tübingenben jogot tanult, majd egy előkelő orosz főúr társaságában beutazta Itáliát és vele 1782-ben Szentpétervárra ment, ahol Alekszandr Pavlovics nagyherceg nevelője lett. Miután ellenségeinek sikerült őt innen elűzniök, 1795-ben Genfbe ment, ahol hevesen izgatott Bern kormánya ellen, mely korlátlanul uralkodott Waadt fölött.

Innen Párizsba utazott, és a francia direktóriumot, az 1564-es lausanne-i egyezményre való hivatkozással, beavatkozásra bírta Waadt érdekében Svájccal szemben, melyet a direktórium 1798-ban Helvét Köztársasággá alakított át. Ennek a svájci köztársasági direktóriumnak La Harpe is tagja lett, de amikor hatalmát erőszakosan kezdte gyakorolni, hogy a minden oldalról fenyegetett köztársaság egységét megoltalmazza, a törvényhozó testület 1800. január 7-én a direktóriumot feloszlatta, La Harpe-ot megbuktatta, aki erre Párizsba menekült. Miután (1801-1802) I. Sándor orosz cár meghívására Oroszországba ment, visszavonulva élt Párizs mellett, és 1814-ben a szövetségesek bevonulása után az András-keresztet és a tábornoki rangot kapta Sándor cártól, akit rábírt, hogy ne adja beleegyezését azon törekvésekhez, melyek szerint Bern fennhatóságot óhajtott gyakorolni Aargau, Waadt stb. fölött. Ebben az értelemben vett részt La Harpe a bécsi kongresszuson is, mint Waadt és Tessin követe, aztán pedig 1816-ban Lausanne-ba költözött és ott holtáig nagy tiszteletben tartották jótéteményeiért.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. LIBRIS, 2013. január 22. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)

Források[szerkesztés]