Foszfor-szeszkviszulfid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Sablon:Chembox Other

Foszfor-szeszkviszulfid
P4S3.png Phosphorus-sesquisulfide-3D-balls.png
Phosphorus trisulfide.jpg
IUPAC-név tetrafoszfor-triszulfid
vagy 3,5,7-trithia-1,2,4,6-tetrafoszfát-triciklo[2.2.1.01,6]heptán
Más nevek Foszfor-triszulfid,
foszfor-szeszkviszulfid,
foszfor-szulfid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1314-85-8
PubChem 14818
ChemSpider 14134
RTECS szám TH4330000
SMILES
S1P2P3SP1SP23
InChI
1/P4S3/c5-1-2-3(1)7-4(5)6-2
StdInChIKey RWQFRHVDPXXRQN-UHFFFAOYSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet P4S3
Moláris tömeg 220.093 g/mol
Megjelenés Sárga, sárgászöld vagy szürke, szilárd
Sűrűség 2.08 g.cm3,[1] szilárd
Olvadáspont 172.5 °C
Forráspont 408 °C
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet ortorombos D2h
Tércsoport Pmnb
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A foszfor-szeszkviszulfid egy szervetlen vegyület, képlete P4S3. Először Henri Sevene és Emile David Cahen használta fel 1898-ban, egy olyan gyufát alkottak foszfor-szeszkviszulfid segítségével, aminek nincsenek egészségre ártalmas hatásai, mint a korábbi gyufaalapanyagnak, a fehérfoszfornak.[2] A foszfor-szeszkviszulfid a két kereskedelmileg gyártott foszfor-szulfid egyike. A bárhol meggyújtható gyufák fő alapanyaga.

Tisztaságtól függően a P4S3 színe a sárgászöldtől a szürkéig változó. A vegyület felfedezője G. Lemoine, nagy mennyiségben először 1898-ban a Albright and Wilson Kft. kezdte el gyártani. Feloldódik azonos mennyiségű szén-diszulfidban (CS2). A többi foszfor-szulfiddal ellentétben a foszfor-szeszkviszulfid vízben lassan hidrolizál, olvadáspontja pedig pontosan meghatározható.

Szerkezete és szintézise[szerkesztés]

A molekula szimmetriája C3v. A tetraéderes foszfor (P4) egységeiből származtatható, amik közé három kénatom van beszúrva. A P–S és a P–P kötések hossza 2,090, illetve 2,235 Å. A foszfor-szelenid (P4Se3) és a foszfor-szeszkviszulfid szerkezete megegyezik. E két vegyületet összeolvasztva vegyes kristályokat kapunk: egyik feloldja a másikat.[3] Magasabb hőmérsékletnek kitéve kalkogenid P4S2Se és P4SSe2 molekulák képződnek.[4]

Előállítása vörös- vagy fehérfoszfor és kén reakciójával történik. A feleslegben maradt kén foszfor-pentaszulfid (P4S10) keletkezését eredményezi. A foszfor-szeszkviszulfid gyártásának becsült mennyisége 150 tonna volt 1989-ben.[5]

Felhasználása[szerkesztés]

Kálium-kloráttal keverve (és még egyéb komponensekkel együtt) bármilyen felületen meggyulladó gyufák készülnek belőle.[6]

Biztonság[szerkesztés]

Lobbanáspontja 100°C, óvjuk az ennél magasabb hőmérséklettől.[forrás?]

Egészségügyi hatásai[szerkesztés]

A bárhol gyulladó gyufák fejével vagy a foszfor-szeszkviszulfiddal való érintkezés kontakt dermatitiszt okozhat. Ez általában a nadrágzseb környékén tapasztalható, de okozott már sérülést az arcon is.[7] A hosszú ideig tartó kitettség a mindenütt meggyújtható gyufa (foszfor-szeszkviszulfidot tartalmazó) csúcsával visszatérő, erős dermatitiszhez vezet az arcon és a szemek körül. Foghullásra is volt már példa a foszformérgezés következtében.[8]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Phosphorus sesquisulfide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  1. Leung, Y. C.; Waser, J.; van Houten, S.; Vos, A.; Wiegers, G. A.; Wiebenga, E. H. (1957). „The Crystal Structure of P4S3”. Acta Crystallographica 10 (9), 574–582. o. DOI:10.1107/S0365110X57002042.  
  2. Sablon:Cite patent
  3. Burns, G.R., and Sarfati, J.D., "Raman spectra of tetraphosphorus triselenide doped in tetraphosphorus trisulphide", Solid State Communications 66(4):347–49, April 1988 | doi:10.1016/0038-1098(88)90854-X
  4. Burns, G.R., Rollo, J.R., and Sarfati, J.D.: "Raman spectra of the tetraphosphorus trichalcogenide cage molecules P4S2Se and P4SSe2", Inorganica Chimica Acta 161(1):35–38, 3 July 1989 | doi:10.1016/S0020-1693(00)90111-7
  5. Ullmann Vegyipari Enciklopédia
  6. Corbridge, D. E. C.. Phosphorus: An Outline of its Chemistry, Biochemistry, and Technology, 5th, Amsterdam: Elsevier, 115–116. o (1995). ISBN 0-444-89307-5 
  7. BURGESS, J. F. (1951). „CONTACT DERMATITIS OF THE FACE DUE TO MATCHES.”. AMA Arch Derm Syphilol. 64 (5), 636–637. o, Kiadó: American Medical Association. DOI:10.1001/archderm.1951.01570110106016. (Hozzáférés ideje: 2013. december 6.)  
  8. BURGESS, J. Frederick (1951. december 1.). „Phosphorus Sesquisulphide Poisoning”. Can Med Assoc J. 65 (6), 567–568. o, Kiadó: Canadian Medical Association. (Hozzáférés ideje: 2013. december 6.)