Foszfor-pentoxid
| Foszfor-pentoxid | |||
 Foszfor-pentoxid | |||
 Foszfor-pentoxid | |||
| |||
| Más nevek | Foszfor(V)-oxid Difoszfor-pentaoxid, Foszforsavanhidrid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | [1314-56-3] (P2O5) [16752-60-6] (P4O10) | ||
| PubChem | 14812 | ||
| ChemSpider | 14128 | ||
| EINECS-szám | 215-236-1 | ||
| ChEBI | 37376 | ||
| RTECS szám | TH3945000 | ||
| InChIKey | DLYUQMMRRRQYAE-UHFFFAOYSA-N | ||
| Gmelin | 4221 | ||
| UNII | 51SWB7223J | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | P4O10 | ||
| Moláris tömeg | 283,889 g mol−1 | ||
| Megjelenés | fehér, higroszkópos por | ||
| Sűrűség | 2,30 g cm−3,[1] szilárd | ||
| Olvadáspont | 340-360 °C[1] | ||
| Forráspont | 591 °C[1] | ||
| Oldhatóság (vízben) | foszforsavra hidrolizál | ||
| Gőznyomás | 1,3 mbar 384 °C-on[1] | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Maró (C)[1] | ||
| NFPA 704 |  1
3
3
| ||
| R mondatok | R35[1] | ||
| S mondatok | (S1/2), S22, S26, S45[1] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A foszfor-pentoxid (vagy difoszfor-pentaoxid, foszfor(V)-oxid, foszforsavanhidrid) a foszfor egyik oxidja, +5-ös oxidációs számú foszfort tartalmaz. Közönséges körülmények közt fehér színű, szilárd anyag. Ha hevítik, szublimál. Kétféle kristályos módosulata van, ezek közül a rombos szerkezetű kristályokat alkotó módosulat a stabilabb. Erősen higroszkópos vegyület. Vizet szív a levegőből. A foszforsav anhidridje.
Szerkezete
A foszfor-pentoxid gőzeiben P4O10 dimer molekulák találhatók. A gőz sűrűsége alapján is erre lehet következtetni. A dimer molekula szerkezete a difoszfor-trioxid molekuláéra emlékeztet, a két molekula szerkezete abban különbözik, hogy a foszfor-pentoxidban még egy-egy oxigénatom kapcsolódik minden foszforatomhoz. A foszforatomok koordinációs száma négy. A foszforatomok az öt vegyértékelektronjuk közül néggyel szigma-kötést létesítenek, az ötödikkel pi-kötést alkotnak a tetraéderek csúcsán található oxigénatomokkal, ennek a kötésnek a kötésrendje körülbelül 2. A foszforatomok illetve a tetraéderek csúcsain található oxigénatomok közti kötéstávolság (139 pm) sokkal rövidebb, mint a tetraéderek élein található oxigén-foszfor kötések kötéstávolsága (162 pm).
Kémiai tulajdonságai
A foszfor-pentoxid igen higroszkópos vegyület. Vízzel először sercegés közben metafoszforsavvá egyesül, a reakció nagy hőfejlődéssel jár. A képződő metafoszforsav további vizet vehet fel és ortofoszforsavvá alakulhat.
Előállítása
A foszfor-pentoxid akkor képződik, ha foszfort feleslegben lévő oxigénnel reagáltatnak.
A kereskedelmi foszfor-pentoxid gyakran kisebb oxidációs fokú foszfor-oxidokat is tartalmaz. Ezektől úgy szabadítják meg, hogy oxigénáramban szublimáltatják.
Felhasználása
Mivel erősen higroszkópos, szárítószerként alkalmazzák. Laboratóriumokban felhasználják gázok és folyadékok szárítására. Alkalmazzák még vízelvonáson alapuló reakcióknál, foszforsav és műtrágya előállítására.
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f g A foszfor-pentoxid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. október 29. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ Dr. Rohonczy János. Szervetlen kémia I.. Budapest: Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, 51. o. (2017). ISBN 978-963-284-853-2
Források
- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Nyilasi János Szervetlen kémia
- Bodor Endre: Szervetlen kémia I.
