Foszfodiészteráz-gátlók

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Foszfodiészteráz-5

A foszfodiészteráz-gátló olyan gyógyszer, mely a foszfodiészteráz enzím (PDE) öt fajtája közül legalább az egyiket blokkolja, így meggátolja, hogy az adott PDE-k inaktiválják a sejtközi másodlagos hírvivők, mint a ciklikus adenozin-monofoszfátok és a ciklikus guanozin-monofoszfátok működését.

Története[szerkesztés]

A foszfodiészterázt először 1972-ben Petko Uzunov és Benjamin Weiss izolálta patkányagyakból.[1] Később gyógyszerek sorával sikerült bebizonyítani, hogy az agyban és a különféle szövetekben szelektíven megtalálhatók.[2][3] A foszfodiészteráz-gátlás terápiás célú lehetséges felhasználhatóságát már 1977-ben felfedezte Benjamin Weiss és William N. Hait.[4] Ezt a feltételezést széles körben igen hamar gyakorlati példákkal is bebizonyították.

Csoportosítás[szerkesztés]

Szelekció nélküli foszfodiészteráz-gátlók[szerkesztés]

Metilált xantinok és származékaik:[5]

A metilált xantinok működésének két fő jellemzője:

  1. Kompetitív nemszelekciós foszfodiészteráz-gátlóként viselkednek,[5] mely megemeli a sejtközi ciklikus adenozin-monofoszfát szintjét, aktiválja a cAMP-függő protein kinázt, gátolja a TNF-alfa[6][7] és a leukotrién[8] szintézisét. Ezeken felül csökkenti a gyulladásokat és hatással van a szervezet eredeti immunitására is.[8]
  2. Az adenozin receptorokat szelekció nélkül támadja.[9]

Ennek ellenére különféle analógiák azt mutatják, hogy a számos altípusnak eltérőek a lehetőségei, és az összetevők kutatása közben olyan (részben metilizálatlan) xantinszármazékoa fejlesztettek ki, melyek jobban ráfókuszálnak a foszfodiészteráz enzim vagy az adenozin receptorok altípusaira.[10][11][12][13][14][15][16][17][18][19][20][21][22]

PDE1 szelektív gátló[szerkesztés]

PDE2 szelektív gátló[szerkesztés]

  • EHNA (eritro-9-(2-hidroxy-3-nonil)adenin)
  • BAY 60-7550 (2-[(3,4-dimetoxi-fenil)-meil]-7-[(1R)-1-hidroxi-etil]-4-fenilbutil]-5-metil-imidazo[5,1-f][1,2,4]triazin-4(1H)-one)
  • Oxindol
  • PDP (9-(6-Fenil-2-oxohex-3-il)-2-(3,4-dimethoxi-benzil)-purin-6-one)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (1972) „Separation of multiple molecular forms of cyclic adenosine 3',5'-monophosphate phosphodiesterase in rat cerebellum by polyacrylamide gel electrophoresis”. Biochim. Biophys. Acta 284, 220–226. o. DOI:10.1016/0005-2744(72)90060-5. PMID 4342220.  
  2. Weiss B (1975). „Differential activation and inhibition of the multiple forms of cyclic nucleotide phosphodiesterase”. Adv. Cycl. Nucl. Res. 5, 195–211. o.  
  3. Fertel, R. and Weiss, B.: Properties and drug responsiveness of cyclic nucleotide phosphodiesterases of rat lung" Mol. Pharmacol 12:678-687, 1976.
  4. (1977) „Selective cyclic nucleotide phosphodiesterase inhibitors as potential therapeutic agents”. Annu. Rev. Pharmacol. Toxicol 17, 441–477. o. DOI:10.1146/annurev.pa.17.040177.002301. PMID 17360.  
  5. a b Essayan DM. (2001). „Cyclic nucleotide phosphodiesterases.”. The Journal of Allergy and Clinical Immunology 108 (5), 671–80. o. DOI:10.1067/mai.2001.119555. PMID 11692087.  
  6. a b (2008) „Insights into the Regulation of TNF-α Production in Human Mononuclear Cells: The Effects of Non-Specific Phosphodiesterase Inhibition”. Clinics (Sao Paulo). 63 (3), 321–8. o. DOI:10.1590/S1807-59322008000300006. PMID 18568240.  
  7. (1999. február 1.) „Pentoxifylline inhibits TNF-alpha production from human alveolar macrophages”. Am. J. Respir. Crit. Care Med. 159 (2), 508–11. o. DOI:10.1164/ajrccm.159.2.9804085. PMID 9927365.  
  8. a b (2005) „Leukotrienes: underappreciated mediators of innate immune responses”. Journal of Immunology 174 (2), 589–94. o. DOI:10.4049/jimmunol.174.2.589. PMID 15634873.  
  9. (1987) „Adenosine receptors: development of selective agonists and antagonists”. Prog Clin Biol Res. 230 (1), 41–63. o. PMID 3588607.  
  10. (1929. július 1.) „THE SYNTHESIS OF SOME ALKYLXANTHINES”. Journal of the American Chemical Society 51 (7), 2245–2251. o. DOI:10.1021/ja01382a042.  
  11. WO patent 1985002540 Archiválva 2011. augusztus 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, Sunshine A, Laska EM, Siegel CE, "ANALGESIC AND ANTI-INFLAMMATORY COMPOSITIONS COMPRISING XANTHINES AND METHODS OF USING SAME", granted 1989-03-22 , assigned to RICHARDSON-VICKS, INC.
  12. Constantin Koulbanis, Claude Bouillon, Patrick Darmenton,"Cosmetic compositions having a slimming action", US patent 4288433, granted 1981-09-04 , assigned to L'Oreal
  13. (1986. július 1.) „Analogues of caffeine and theophylline: effect of structural alterations on affinity at adenosine receptors”. Journal of Medicinal Chemistry 29 (7), 1305–8. o. DOI:10.1021/jm00157a035. PMID 3806581.  
  14. (1987) „Adenosine receptors: development of selective agonists and antagonists”. Progress in Clinical and Biological Research 230, 41–63. o. PMID 3588607.  
  15. (1988) „Caffeine and theophylline analogues: correlation of behavioral effects with activity as adenosine receptor antagonists and as phosphodiesterase inhibitors”. Life Sciences 43 (5), 387–98. o. DOI:10.1016/0024-3205(88)90517-6. PMID 2456442.  
  16. (1989. június 1.) „Effects of 8-phenyl and 8-cycloalkyl substituents on the activity of mono-, di-, and trisubstituted alkylxanthines with substitution at the 1-, 3-, and 7-positions”. Journal of Medicinal Chemistry 32 (6), 1231–7. o. DOI:10.1021/jm00126a014. PMID 2724296.  
  17. (1991) „Caffeine analogs: structure-activity relationships at adenosine receptors”. Pharmacology 42 (6), 309–21. o. DOI:10.1159/000138813. PMID 1658821.  
  18. (1993. február 1.) „Adenosine receptor-blocking xanthines as inhibitors of phosphodiesterase isozymes”. Biochemical Pharmacology 45 (4), 847–51. o. DOI:10.1016/0006-2952(93)90168-V. PMID 7680859.  
  19. Daly JW (2000. július 1.). „Alkylxanthines as research tools”. Journal of the Autonomic Nervous System 81 (1–3), 44–52. o. DOI:10.1016/S0165-1838(00)00110-7. PMID 10869699.  
  20. Daly JW (2007. augusztus 1.). „Caffeine analogs: biomedical impact”. Cellular and Molecular Life Sciences : CMLS 64 (16), 2153–69. o. DOI:10.1007/s00018-007-7051-9. PMID 17514358.  
  21. (2008. május 1.) „Search for new antagonist ligands for adenosine receptors from QSAR point of view. How close are we?”. Medicinal Research Reviews 28 (3), 329–71. o. DOI:10.1002/med.20108. PMID 17668454.  
  22. (2008. január 1.) „Adenosine receptor antagonists: translating medicinal chemistry and pharmacology into clinical utility”. Chemical Reviews 108 (1), 238–63. o. DOI:10.1021/cr0682195. PMID 18181659.