Fortriu
Fortriu (latinul: Verturiones; óírül: Foirtrinn; óangolul: Wærteras; piktül: Uerteru) a IV–X. század között említett pikt királyság volt. Korábban úgy vélték, hogy a mai Skócia középső részén, Perthshire déli részén helyezkedett el, de valószínűbb, hogy északon, a Morayshire és Ross-shire keleti térségében volt a központja. A „Fortriu” olyan kifejezés, amelyet a történészek használnak, mert nem ismert, milyen néven nevezték a lakói a saját államalakulatukat. A történészek néha a Piktföld egészének megnevezéseként is használják a nevet.
Az elnevezés eredete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Fortriu név az óír forrásokban többnyire nem alapalakban, hanem ragozott alakokban fordul elő, leggyakrabban Fortrenn és Fortrinn formában. A Fortriu alakot a modern szakirodalom ezekből a forrásalakokból rekonstruált alanyesetként használja. A név eredetét gyakran a késő római forrásokban szereplő Verturiones népnévvel hozzák összefüggésbe, vagyis valószínű, hogy egy korábbi népnév óír nyelvi továbbéléséről és átalakulásáról van szó.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fortriu népe a római forrásokban jelenik meg először. Ammianus Marcellinus 392 körül Verturiones néven említi őket, mint a piktek csoportját. A korszakban a „pikt” a római szóhasználatban gyűjtő, pejoratív megnevezés lehetett a romanizálatlan brit népekre. Régészeti adatok alapján ugyanakkor a Moray-öböl környéke a II. században nem szigetelődött el, római diplomáciai kapcsolat fennmaradhatott, és a határvidékeken megfigyelhető mintázathoz hasonlóan a Róma határain túl élő csoportok nagyobb politikai egységekbe tömörülhettek. A 367–368-as támadásokban[m 1] más csoportok is részt vettek, ami kiterjedt kapcsolatrendszerre utal.[1][2]
A Fortriu királyság a VII–VIII. században tényleges „főkirályságként” működött, uralkodói a pikteket egyetlen népként, egyetlen király alatt igyekeztek megszervezni. A korszak fordulópontja Bridei, Beli fia uralkodása volt. Ő volt az első olyan király, akit a krónikák kifejezetten „Fortriu királyaként” neveznek meg. Bridei és 685-ben Dun Nechtainnél aratott győzelmével – csatában legyőzte Ecgfrith northumbriai királyt –kiszorította a northumbriai befolyást a Forth-tól északra. Utódai idején a Fortriu-királyok képesek voltak a pikt tartományok egészére kiterjedő döntéseket érvényesíteni, majd Óengus, Uurguist fia 731–741 között Dál Riatát is meghódította, és egy időre Észak-Britannia addig példátlan politikai dominanciáját teremtette meg.[3][4]
A viking korban Fortriu uralkodóhatalma hirtelen omlott össze. A vikingek 839-ben döntő vereséget mértek a piktekre, a csatában elesett Fortriu királya, valamint Dál Riata királya is, ami arra utal, hogy nem puszta portyáról, hanem nagyobb hadjárat lezárásáról lehetett szó. Néhány évtizeddel később a dublini viking királyok, Amlaíb és Auisle 866-ban Fortriu ellen vonultak és feldúlták „az egész pikt nemzetet”. A források zavaros kronológiája ellenére valószínű, hogy több évig jelen voltak és túszokat is szedtek, majd 870-ben Dumbarton ellen támadtak. Végül 871-ben nagy zsákmánnyal és foglyokkal tértek vissza Dublinba.[5][6]
A Fortriu név a X. század elején még felbukkan a forrásokban, de 918 után az ír évkönyvek már nem említik. A 934-es angol elbeszélő forrás is csak tájékozódási pontként utal „Fortriu tengerére”; a név ezt követő eltűnéséből a szakirodalom általában arra következtet, hogy a királyság a X. század folyamán utód-területekre, elsősorban Moray és Ross tartományaira töredezett szét. Moray neve először a Skócia királyainak krónikájában – I. Malcolm uralkodása idején (943–954), Ross pedig egy X. század végi szentéletrajzban (a metzi Szent Cathróe élete, 971–976 között) jelenik meg. A későbbi középkori hagyomány egyes helyeken Fortriut már Moray-jal felcserélhetően kezeli, és a XIII. századi De Situ Albanie a „hét ősi pikt királyság” között sorolja fel.[7][8][m 2]
A királyság elhelyezkedése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A hagyományos tudományos konszenzus az elmúlt évszázadban az volt, hogy Fortriu Skócia középső területein volt és a Dél-Pikt Királyságnak felelt meg. Alex Woolf legutóbbi kutatásai[9] ezt az elméletet megingatták, és a legtöbben ma északra helyezik a királyságot, ahol a legkorábbra datált pikt emlékművek találhatók.
Ez lehetett az a terület, ahonnan elindult a Piktföld egységesülése. Mindez megnöveli a viking támadások jelentőségét ebben a folyamatban, hiszen észak jobban ki volt téve a viking pusztításnak. Más fényben tűnnek így fel azok a források is, amelyek szerint I. Kenneth, aki a hagyomány szerint elsőként egyesítette Skóciát, kezdetben Fortriu uralkodója volt.
Fortriu alkirályságai, tartományai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Cat vagy Cait Királyság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Cait, illetve Cat a kora középkorban, 800 körül kialakuló pikt királyság volt, amelynek területe Skócia északi részén, a mai Caithnesset és délkelet Sutherlandet ölelte fel. A pikt eredetmondák szerint az ős Cruithne hét fia közül Caitt (vagy Cat) alapította. A mai Caithness helynév a Cait névből származik, ez a név megőrződött Sutherland gael nevében is: Cataibh. Shetland legkorábbi feljegyzett neve – Inse Catt – volt, ennek jelentése: „cat népének szigetei”. A VI. század folyamán az Ír-szigetről érkező gaelek uralmi pozícióra tettek szert a piktek fölött. Az 500-as évek közepére a gaelek átvették Cait irányítását, és megalapították Dál Riata királyságát, amely Cait-től a Man-szigetig terjedt. Dál Riata jelentős szerepet játszott a skót kultúra kialakulásában. A VIII-IX. században Caithnessben meghatározóvá vált a norvég (norse) befolyás. A norvég portyázók és telepesek meghatározó jelenléte a partvidéken oda vezetett, hogy Cait az orkney-i norvég grófság (jarlság) részévé vált. A jarlok, akik gyakran az Orkneyinga-dinasztiához tartoztak, ebben az időszakban ellenőrzésük alatt tartották a térséget.[10][11][12][13][14][15]
Cé pikt tartomány
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Cé tartomány volt a pikt korban, területe a mai Aberdeenshire területének felel meg. A Pikt Krónika szerzője szerint Cruithne hét fia között felosztotta királyságát. Egyikük volt Cé, a kapott tartomány névadó királya, uralkodása tizenöt évig tartott.[16] Egyes források ezt vitatják, és uralkodásának hosszát tizenegy, tizenkét vagy húsz évben adják meg.[17]
Az Aberdeenshire területén levő Bennachie hegy neve őrzi a Cé nevet, a hegy nevének jelentése „Cé népének hegye”. Ebből következően a hegyen álló Mither Tap vár a tartomány kiemelt települése lehetett.[18] A római korszak után Kelet-Skóciában több pikt királyság alakult ki. A VI. századra a pikt nép az északi és a déli piktek nagyobb királyságaiba tagolódott. Cé az északi és a déli pikt területek közti határvidék volt.[19] Cé politikai státusáról és berendezkedéséről nincs adat, és nincs bizonyíték arra sem, hogy saját királyai lettek volna.[20]
Fib Királyság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kevés megbízható forrás szól a pikt Fib Királyságról. A királyság területe nagyjából megegyezett a mai Fife területével, a Tay folyó és a Forth folyó torkolata közt húzódó természetes félszigettel. A Poppleton-kézirat [21] Pikt királylistája és az Alba királyainak krónikája a pikt uralom, illetve Alba felosztását hét alkirályságra említi, amelyek egyike Fife volt. A név Fib alakban 1150-ben, Fif alakban 1165-ben adatolt, és gyakran Fothriffhez kapcsolták. A „Fife királysága” közkeletű megnevezés legkorábbi ismert említése csak 1678-ból való, és egy felvetés szerint a kifejezés a Fife grófjának kvázi királyi kiváltságaiból eredt. A „királyság” fogalma származhat Wyntoun egyik részletének félreértelmezéséből is.[22] A fife-i Newburgh közelében levő Clatchard Craig dombvárat a VI-VIII. században jelentős pikt erősségként használták.[23]
Megjegyzések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Marcellinus, Ammianus. "The Roman History of Ammianus Marcellinus" (angol nyelven). Project Gutenberg. Hozzáférés: 2026. január 28..
- ↑ Fraser, James E. (2009). "From Caledonia to Pictland: Scotland to 795" (angol nyelven). Edinburgh University Press. ISBN 9780748612321. Hozzáférés: 2026. január 28..
- ↑ Woolf, Alex. "Mercia: an Anglo-Saxon Kingdom in Europe" (angol nyelven). WorldCat. ISBN 9780826477651. Hozzáférés: 2026. január 28..
- ↑ Foster, Sally M. (2014). "Picts, Gaels and Scots: Early Historic Scotland" (angol nyelven). Internet Archive. ISBN 9781780271910. Hozzáférés: 2026. január 28..
- ↑ Woolf, Alex (2007). "From Pictland to Alba, 789–1070" (angol nyelven). Edinburgh University Press. ISBN 9780748612345. Hozzáférés: 2026. január 28..
- ↑ "The Annals of Ulster" (angol nyelven). CELT: Corpus of Electronic Texts, University College Cork. Hozzáférés: 2026. január 28..
- ↑ Woolf, A. (2006). "Dún Nechtain, Fortriu and the Geography of the Picts" (angol nyelven). Edinburgh University Press. Hozzáférés: 2026. január 28..
- ↑ Ross, Alasdair (2011). "The Kings of Alba: c.1000–c.1130" (angol nyelven). Birlinn (John Donald). ISBN 9781906566159. Hozzáférés: 2026. január 28..
- ↑ Woolf, Alex (2006). "Dún Nechtain, Fortriu and the Geography of the Picts". The Scottish Historical Review (angol nyelven). 85 (220). Edinburgh University Press: 182–201. Hozzáférés: 2026. január 28..
- ↑ Chadwick, Hector Munro (1949). Early Scotland: The Picts, the Scots & the Welsh of Southern Scotland (angol nyelven). Cambridge: Cambridge University Press. 81. o.
{{cite book}}:|access-date=requires|url=(súgó) - ↑ "The Making of the Kingdom of Fortriu" (angol nyelven). Rampant Scotland. Hozzáférés: 2017. július 4..
- ↑ Watson, William J. (1994). The Celtic Place-Names of Scotland (angol nyelven). Edinburgh: Birlinn. 29–30. o. ISBN 1841583235.
{{cite book}}:|access-date=requires|url=(súgó) - ↑ "Place name of the week: Caithness – Gallaibh" (angol nyelven). The Scotsman. 2017. április 27. Hozzáférés: 2025. július 21..
- ↑ "Landscape Character Assessment: Caithness and Sutherland – Landscape Evolution and Influences" (angol nyelven). NatureScot. Hozzáférés: 2025. július 21..
- ↑ "Caithness" (angol nyelven). Nightbringer.se. Hozzáférés: 2025. július 21..
- ↑ Chadwick, Hector Munro (1949). Early Scotland: The Picts the Scots & the Welsh of Southern Scotland (angol nyelven). CUP Archive. 81. o.
{{cite book}}:|access-date=requires|url=(súgó) - ↑ Calise, J. M. P. (2002). Pictish Sourcebook: Documents of Medieval Legend and Dark Age History (angol nyelven) (Illustrated ed.). Bloomsbury Academic. ISBN 0313322953. Hozzáférés: 2026. január 28..
- ↑ Noble, Gordon (2019). "Fortified settlements in northern Pictland". In Noble, Gordon; Evans, Nicholas (eds.). The King in the North: The Pictish realms of Fortriu and Ce (angol nyelven). Edinburgh: Birlinn. 39–57. o. ISBN 9781780275512.
{{cite book}}:|access-date=requires|url=(súgó) - ↑ Forbes, Iain W. G. (2012). The Last of the Druids: The Mystery of the Pictish Symbol Stones (angol nyelven) (Illustrated ed.). Amberley Publishing Limited. ISBN 1445612151.
{{cite book}}:|access-date=requires|url=(súgó) - ↑ Fraser, James E. (2009). From Caledonia to Pictland: Scotland to 795 (angol nyelven). Edinburgh: Edinburgh University Press. ISBN 9780748612314. Hozzáférés: 2026. január 28..
- ↑ "The Poppleton Manuscript". The Northern Tapestry (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. január 28..
- ↑ Taylor, Simon; Márkus, Gilbert (2012). The Place-Names of Fife (angol nyelven). Vol. 5. Donington, Lincolnshire: Shaun Tyas. ISBN 9781907730085.
{{cite book}}:|access-date=requires|url=(súgó) - ↑ "Clatchard Craig (NRHE ID 30074)" (angol nyelven). trove.scot – National Record of the Historic Environment. Hozzáférés: 2026. január 29..
Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ A római Britannia elleni 367–368-as összehangolt támadássorozatban északról a piktek két csoportja, nyugatról az Írországból érkező Scotti, továbbá az eredetükben bizonytalan Attacotti, keletről pedig frank és szász csoportok léptek fel, ami kiterjedt kapcsolatrendszerre utal. A támadásokat a szakirodalom összefüggésbe hozza a I. Valentinianus római császár alatti támogatások csökkenésével, és azzal is, hogy a római északi csapatok parancsnokát, Fullofaudest elfogták, ami a zsákmányszerző célokat valószínűsíti.
- ↑ Az Alba királyainak krónikája szövegében nincs „hét királyság” felsorolás. A krónika uralkodói jegyzetszerű elbeszélése nem ad ilyen politikai földrajzi listát. A „hét királyság” motívum a Poppleton-kézirat másik anyagához kapcsolódik (a pikt eredetmonda és a pikt királylista környezetében, illetve a de Situ Albanie hagyományában), és ott a hét név rendszerint így jelenik meg: Fib, Fidach, Floclaid, Fortrenn (Fortriu), Got, Ce és Circinn. A középkori hagyományon belül ugyanakkor létezik olyan változat is, amelyben egyes nevek (például Cat vagy Fotla) más elemekkel cserélődnek. Források: "Chronicle of the Kings of Alba". Internet History Sourcebooks: Medieval Sourcebook (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. január 28.. és "The Poppleton Manuscript". The Northern Tapestry (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. január 28..
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Fortriu című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Cé (Pictish territory) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kingdom of Cat című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kingdom of Fib című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Hudson, Benjamin T. (1994). Kings of Celtic Scotland (angol nyelven). Westport, CT: Greenwood Press. ISBN 0313290873.
{{cite book}}:|access-date=requires|url=(súgó) - Watson, W. J. (2004). Taylor, Simon (ed.). History of the Celtic Place-Names of Scotland (angol nyelven) (Reprinted ed.). Edinburgh: Birlinn. ISBN 9781904246060.
{{cite book}}:|access-date=requires|url=(súgó)
