Forrópont

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A forrópontok (vagy forrófoltok, angolul: hot-spot) a litoszféra olyan pontjai, amelyek az aktív peremszegélyektől távol, köpenyhőoszlopok (köpenycsóvák) fölött helyezkednek el. Ezeken a pontokon gyakran a földköpeny aljából származó, a köpenyhőoszlopokban felfelé áramló magma áttör a kérgen, és forrópontos vulkánosság során tör a felszínre. Jellegében hasonló a finális vulkanizmushoz, de kisebb intenzitású, a földkérget nem darabolja fel.

Keletkezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérések és számítások során bebizonyították, hogy ha a köpeny hőmérséklete 150-200 °C-kal megnő, a keletkező magma mennyisége is nagyobb lesz. Ennek a folyamatnak fontos szerepe lehet a felettes litoszféralemez elvékonyodásában és széthasadásában. Ilyen hőmérsékleteket napjainkban a köpeny mélyebb részeiből felfele áramló köpenyhőoszlopok (vagy köpenycsóvák) okoznak. Az ilyen szétterülő köpenytartományokat nevezik forrópontoknak. A felszínen a földkéreg kidudorodása jelzi helyüket, illetve abban az esetben, amikor teljesen áttörik azt, forrópontos vulkanizmusról beszélünk.

A forrópontok óceáni és kontinentális kőzetlemezek belseje alatt, valamint hasadékvölgyek alatt egyaránt előfordulhatnak.

Óceáni lemezek forrópontjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrópontos szigetsorok keletkezése

A forrópontok nagyobb része – mintegy 50 – óceáni kőzetlemezeken belül működik, illetve működött az elmúlt tízmillió évben. Ezek az óceáni lemez felszínén ritkábban korlátozott kiterjedésben, egy-egy sziget formájában, gyakrabban – a kőzetlemez mozgása miatt – szigetek láncolataként jelennek meg (például a Hawaii-szigetek esetében). A vulkáni működés termékei a tholeites bazaltok az úgynevezett OIB-bazaltok (ocean island basalt, azaz óceán-szigeti bazalt). Az OIB-szigetvulkánok csendesek: működésüket a lávaömlések jellemzik (effúziós vulkánok); robbanásos kitöréseik nem jellemzőek (leginkább csak hosszú szünet után fordulhatnak elő).

Kontinentális lemezek forró pontjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A forrópontokból kontinentális kőzetlemezen belül mintegy 40-et tartanak számon. Az ilyen forró foltok által táplált vulkáni tevékenység kapcsolódhat kontinensszétszakadáshoz. Működésük eredményei platóbazaltok megjelenése. A kontinentális forrópontok bazaltja általában az OIB-hez hasonló, azaz inkompatibilis nyomelemekben gazdag.

Forrópontok hasadékvölgyek alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hasadékvölgyek alatt található forrópontok (számuk 15) eredetüket tekintve nem különböznek az előzőektől, nagy szerepük volt azonban a kontinensek szétválásában. E folyamat fő oka, miszerint a felnyomuló köpenydudor nemcsak a hőmérsékletet, de a kőzetlemezt is megemeli. Ilyenkor keletkezhetnek a nagy bazaltplatók; a számítások szerint a széthasadás geológiailag rövid folyamatában akár 10 millió km³ vulkáni anyag is a felszínre ömölhet.

Forrópontok listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ismertebb forró pontok helye
A forró pontok elhelyezkedése

Eurázsiai lemez[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Afrikai lemez[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antarktiszi lemez[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Amerikai lemez[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Amerikai lemez[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztrál lemez[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nazca lemez[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csendes-óceáni lemez[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Báldi Tamás: Általános földtan, egyetemi jegyzet, ELTE Budapest, 1997
  • Karátson Dávid: Vulkanológia I., egyetemi jegyzet, ELTE Budapest, 1997

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]