Valódi vöröshangya
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) kis vöröshangya (Formica polyctena)
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Valódi vöröshangya témájú kategóriát. |
A valódi vöröshangya (Formica (Formica)) a vöröshangya (Formica) hangyanem típusos alneme (fajcsoportja) a 2020-as évekig 24 leírt fajjal.[1] Egyes forrásokban[2] „Formica rufa fajcsoport” néven szerepel.
.jpg)
Jelen összesítésünkben a hangyák életmódját ismertető részek szinte kizárólag az erdei fajokra vonatkoznak. A réti vöröshangya (Formica pratensis) életmódja az erdei fajokétól számos részletben különbözik.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
Holarktikus nem: fajai az északi féltekén — alapvetően annak szubtrópusi és mérsékelt éghajlati övében — terjedtek el.
Európában hat faja él, ebből Magyarországon három:
- kis vöröshangya (Formica polyctena)
- réti vöröshangya (Formica pratensis)
- erdei vöröshangya (Formica rufa)
További európai fajok:
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
A fajok megkülönböztetése külső jellemzők alapján esetenként nagyon nehéz, így például az erdei vöröshangya (Formica rufa) – kis vöröshangya (Formica polyctena) csak gondos mikroszkópos vizsgálattal, a serték és szőrszálak száma alapján különböztethető meg. További jelentős gond, hogy egyes fajok könnyen hibridizálódnak egymással – így például:
- az erdei vöröshangya a kis vöröshangyával,
- a Formica aquilonia pedig a Formica paralugubris-szal,
Miközben az európai fajok makroszkóposan rendkívül hasonlítanak egymásra, magatartásuk nagyon is eltérő – olyannyira, hogy kolóniáikat gyakran könnyebb azonosítani a terepen, viselkedésük alapján, mint a laborban, mikroszkóp alatt.[4]
Életmódja, élőhelye[szerkesztés]
Lomb- és tűlevelű erdők meleg talaján fészkel. Generalista ragadozó, de emellett sok mézharmatot is fogyaszt. Tömegesen ejt el különféle növényevő rovarokat, elsősorban a fák lombkoronájában. A lombevő rovarok számát hatékonyan csökkentheti. Rovarokat főleg késő tavasszal, kora nyáron zsákmányol, mert az utódgondozás sikere érdekében ebben az időszakban van a legnagyobb szüksége fehérjére. Életritmusa úgy alakult, hogy ez az időszak az, amikor tömegesen jelennek meg kedvenc prédáik, a lomb- és a tűlevélfogyasztó rovarok (lepkék, levéldarazsak) lárvái. Késő nyáron inkább mézharmatot gyűjtenek, miként akkor is, ha nem jutnak egyéb táplálékhoz. Az erdei vöröshangya többnyire abbahagyja a mézharmat gyűjtését, ha valamelyik potenciális táplálékrovar népessége ugrásszerűen megnő.[4]
Fészkei tűlevelekből felkupacolt kúpok, amikkel jól alkalmazkodik a mérsékelt égöv téli hidegéhez. A tűlevelek viszonylag lassan bomlanak, mert a gyanta konzerválja őket. Ezért a minden évben továbbépített a fészkek magassága megközelítheti a két métert. A közös eredetű egymással együttműködő fészkek többkirálynős szuperkolóniákká fejlődhetnek. Az ilyen fészek hőháztartása ideális. Áprilistól októberig a belső hőmérséklet 20-30°C. A napsugárzáson kívül fűti a levelek rothadásával gerjesztett hő és a hangyák testmelege is. A légkondicionálás fő módszere bejáratok nyitása és zárása.[2]
Ragadozó magatartása[szerkesztés]
Egy magyarországi felmérés[5] szerint táplálékuk átlagos összetétele:
- 45 % rovar,
- 42 % mézharmat (levéltetű-váladék),
- 6 % (kiszivárgó) nedv,
- 4 % mag,
- 3 % gomba és egyéb.
Egy hasonló, németországi felmérés[6] szerint a táplálék:
- 33 %-a rovar,
- 62 %-a mézharmat,
- 5 %-a gyanta, gomba, állattetem és mag.
Csaknem százéves adatok[7] szerint az elfogyasztott rovarok:
- 42 %-a erdészeti szempontból kártevő,
- 28 %-a erdészetileg közömbös,
- 16 %-a erdészetileg hasznos,
- 14 %-a meg nem határozható.
Ezek az arányok jelentősen eltolódhatnak egy-egy táplálékrovar tömeges megjelenésekor vagy ha a potenciális táplálék forrás közvetlenül a fészekhez közel van.
Áldozatait rágójával sebzi, és a sebbe a róla elnevezett hangyasavat fecskendezi.
Néhány példa a rajzás idején tömegesen zsákmányolt rovarokra:
- fenyő-bagolylepke (Panolis flammea),
- lucfenyő-levéldarázs (Pristiphora abietina),
- tölgyilonca (Tortrix viridana),
- kis téliaraszoló (Operophtera brumata),
Némely rovarokat (ismeretlen okokból) egyáltalán nem támadnak meg. Magyarországon jellegzetes példa erre:
- a tölgy-csipkéspoloska (Corythuca arcuata),
Ragadozó aktivitását jelentősen befolyásolják a külső körülmények, főleg a hőmérséklet.
Gyűjtögető tevékenysége[szerkesztés]
Kalóriaszükségletének kielégítéséhez nem szorul szigorúan a mézharmatra; számára a (florális és extraflorális) nektár is megfelel.
Emellett valószínűsítik, hogy a hangyafészkekben talált bogármaradványok többsége nem vadászzsákmány, hanem a hangyák eleve tetemeket cipeltek be a bolyba.
A mézharmatot a növénytetvek (Sternorrhyncha) közé tartozó levéltetvektől (Aphidoidea) és kéregtetvektől (Psocoptera) gyűjti. A hangyák és a növénytetvek együttélése a szimbiózis egyik legtöbbet tanulmányozott és legjobban dokumentált példája. Az erdei vöröshangya hajlamos megakadályozni, hogy más rovar is gyűjthessen mézharmatot az általa védett fákról. A katicabogárfélék lárváit és imágóit is elüldözi, ezért azok csak akkor támadnak a hangyák által gondozott levéltetvek telepeire, ha „szabad” (gondozatlan) levéltetveket nem találnak. Több katicabogár faj is megtanult a hangyák agresszivitása ellen valamilyen kémiai vagy fizikai módon (részben) védekezni.
A hangyák és a növénytetvek szimbiózisa[szerkesztés]
A hangyák csak ritkán eszik meg ezeket a rovarokat, viszont nemcsak a mézharmatot kedvelik, de a tetvek egyéb mirigyváladékait is. A kapcsolat mindkét fél számára előnyös, mert a hangyák táplálékuk védelmében megvédik a növénytetveket élősködőiktől és ragadozóiktól, a kéregtetveket védve pedig közvetve magukat a növényeket is védik. A mézharmat eltávolítása higiéniailag is fontos, mert a felhalmozódó cukros váladék a kórokozók (például gombák) táptalaja. Az ezredforduló után kimutatták, hogy a valódi vöröshangyák felismerik a rovarpatogén Beauveria bassiana gombával fertőzött levéltetveket. Ezeket haladéktalanul eltávolítják a telepekről, így gátolva meg a fertőzés tovaterjedését. A valódi levéltetűfélék (Aphididae) egyes fajai, például:
odáig jutottak a szimbiózisban, hogy mér csak a hangyák segítségével képesek ürüléküktől megszabadulni.[5]
A gondozott levéltetvek — például a sörtés juhar levéltetű[8] (Periphyllus testudinaceus) — jóval több mézharmatot termelnek, mint a nem gondozottak. Emellett a védett fákon a levéltetvek intenzíven el is szaporodnak. Ezeket a védett fákat a hangyák nemcsak a levéltetvek ragadozóitól, de a lombfogyasztó rovaroktól is védik, amivel legalábbis ellensúlyozzák a levéltetvek megnövekedett kártételét.
A hangyaboly, mint szuperszervezet[szerkesztés]
Bolya (amit gyakran hangyavárnak neveznek) felszín alatti járatokból és az ezek fölött felhalmozott növényi anyagokból (fenyőerdőkben jellemzően tűlevelekből) áll. A bolyok igen népesek: egyesekben egymilliónál is több egyed él. Ezek a bolyok gyakran többkirálynős (poligín) és nem ritkán többfészkes (polidóm) jellegűek. A Formica lugubris sokfészkű szuperszervezetének kiterjedése elérheti a 0,7 km²-t, a fészkek száma az 1200-at — mindezt sok millió dolgozóval.[4]
A hazai fajok közül az erdei vöröshangya (Formica rufa) kolóniái általában egyfészkesek. A legnagyobb területet belakó kolónia 11 fészket számlált.[9] A legnagyobb dokumentált boly átmérője elérte a 9, magassága a 2 métert. A fészkek anyaga sok szerves anyagot tartalmaz, koncentráltan. Ezeket a közeli fák hasznosítani tudják, ami serkenti növekedésüket. Ezzel a hangyák fészkei a talaj összetételét és szerkezetét is kedvezően befolyásolják[4].
A kis vöröshangya (Formica polyctena) nagy területet lefedő többfészkes kolóniákban él úgy, hogy a nagyobb fészkekhez közeli kisebb fészkeket úthálózat köti össze[4]. A réti vöröshangya (Formica pratensis) — amint erre neve is utal — elsősorban nyílt füves területen, legelőkön, kaszálókon fordul elő, de ritkán az erdőszéleken is megtelepszik. Kolóniái jellemzően többfészkesek.
Együttélések[szerkesztés]
Az erdei vöröshangya (Formica rufa) és a kis vöröshangya (Formica polyctena) nemcsak hibridizál, de bolyaikban gyakori az allometrózis (a különböző fajú egyedek együttes előfordulása) is. Ezt a jelenséget egyaránt okozhatja (okozza) az elárvult, illetve eltévedt egyedek befogadása és a másik fajba tartozó királynők adoptálása.[4]
Szaporodása[szerkesztés]
Fiatal királynői el tudják foglalni valamely azonos vagy rokon faj fészkét. A behatoláshoz először a kiszemelt fészek anyagából vagy dolgozóitól megszerzik az adott boly azonosító illatanyagát — ezután a dolgozók beengedik őket a fészekbe. Ott megkeresik és megtámadják a boly (addigi) királynőjét. A dolgozók a győztest elfogadják királynőjüknek, a vesztest tápanyagnak hasznosítják (Tartally).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A.V. Goropashnaya , V.B. Fedorov , B. Seifert, P. Pamilo: Phylogenetic relationships of palaearctic Formica species (Hymenoptera, Formicidae) based on mitochondrial cytochrome b sequences, PLoS ONE, 7(7), 2012, e41697, doi:10.1371/journal.pone.0041697
- ↑ a b ELENA projekt: A hangyák (Tanári kézikönyv), 6. o., ISBN 978-3-94-4219-24-0
- ↑ Bernhard Seifert: The supercolonial European wood ant Formica paralugubris SEIFERT, 1996 (Hymenoptera: Formicidae) introduced to Canada and its predicted role in Nearctic forests, Myrmecological News, 22 11-20
- ↑ a b c d e f Erdészettudományi
- ↑ a b Győrfi János: Erdészeti rovartan, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957, 126–127. o., Idézi: Erdészettudományi
- ↑ G. Wellenstein: Zur Ernährungsbiologie der Roten Waldameise, Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz, 59(11), 1952, 430–451. o.
- ↑ H. Eidmann: Die forstliche Bedeutung der Roten Waldameise, Zeitschrift für Angewandte Entomologie, 12(2), 1926, 298–331. o., doi:10.1111/j.1439-0418.1927.tb00274.x
- ↑ J.B. Whittaker, S. Warrington: An experimental field study of different levels of insect herbivory induced by Formica rufa predation on sycamore (Acer pseudoplatanus) III. Effects on tree growth, Journal of Applied Ecology 22, 1985, 797–811. o., doi:10.2307/2403230, Idézi: Erdészettudományi
- ↑ W. Dekoninck, K. Maebe, P. Breyne, F. Hendrick: Polygyny and strong genetic structuring within an isolated population of the wood ant Formica rufa, Journal of Hymenoptera Research, 41, 2014, 95–111. o. doi:10.3897/JHR.41.8191, Idézi: Erdészettudományi
Források[szerkesztés]
- ↑ Erdészettudományi: : Fürjes-Mikó Ágnes, Csősz Sándor, Csóka György: Az erdei vöröshangyák (Formica Rufa csoport) erdővédelmi szerepe európában (szakirodalmi áttekintés), Erdészettudományi Közlemények, 9. évf., 1. sz., 35–50. o., doi:10.17164/EK.2019.003
- ↑ Csathó et al.: : Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae), Állattani Közlemények, 106. évf., 1–2. sz., 1–56. o.
- ↑ Foitzik–Fritsche: : Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Weltmacht auf sechs Beinen, Rohwolt, Hamburg, 2019; Magyarul: Hangyák – Világbirodalom a lábunk alatt, Park Kiadó, 2021, ISBN 978-963-355-717-4, 307 o.
- ↑ Maák: : Maák István Elek: Táplálékforrás, szignál, fertőzésgóc – tetemek szerepe egyes hangyafajoknál (Hymenoptera: Formicidae), 117 o.
- ↑ Tartally: : Tartally András: A hangyatartás legfontosabb praktikái hangyászoktól, (unideb.hu)