Ugrás a tartalomhoz

Fonócápa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fonócápa
Kifogott hím példány
Kifogott hím példány
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Csoport: Modern cápák (Neoselachii)
Öregrend: Cápák (Selachimorpha)
Rend: Kékcápaalakúak (Carcharhiniformes)
Család: Kékcápafélék (Carcharhinidae)
Nem: Szirticápák (Carcharhinus)
Blainville, 1816
Faj: C. brevipinna
Tudományos név
Carcharhinus brevipinna
(Müller & Henle, 1839)
Szinonimák
  • Aprion brevipinna (Müller & Henle, 1839)
  • Aprionodon brevipenna (Müller & Henle, 1839)
  • Aprionodon brevipinna (Müller & Henle, 1839)
  • Aprionodon caparti Poll, 1951
  • Carcharhinus amblyrhynchoides (non Whitley, 1934)
  • Carcharhinus brevipina (Müller & Henle, 1839)
  • Carcharhinus brevipinnis (Müller & Henle, 1839)
  • Carcharhinus johnsoni Smith, 1951
  • Carcharhinus limbatus (non Valenciennes, 1839)
  • Carcharhinus maculipinnis (Poey, 1865)
  • Carcharias brevipinna Müller & Henle, 1839
  • Carcharinus brevipinna (Müller & Henle, 1839)
  • Carcharinus johnsoni Smith, 1951
  • Galeolamna fowleri (non Whitley, 1944)
  • Isogomphodon maculipinnis Poey, 1865
  • Longmania calamaria Whitley, 1944
  • Prionidon brevipinna (Müller & Henle, 1839)
  • Squalus brevipinna (Müller & Henle, 1839)
  • Uranga nasuta Whitley, 1943
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fonócápa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fonócápa témájú médiaállományokat és Fonócápa témájú kategóriát.

A fonócápa (Carcharhinus brevipinna) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

A fonócápa előfordulási területe az Atlanti-óceánban és a Földközi-tengerben, valamint az Indiai- és a Csendes-óceánok határán van. A trópusok és a mérsékelt öv melegebb vizeit választja élőhelyül. Floridánál, Louisiánál és a Mexikói-öbölben élő egyedei nagy vándorutakat tesznek meg. Korábban, gyakran összetévesztették a feketevégű cápával (Carcharhinus limbatus).

Megjelenése

[szerkesztés]

Ez a cápafaj általában 250 centiméter hosszú, de 300 centiméteresre is megnőhet. Körülbelül 210 centiméteresen számít felnőttnek. Az eddigi legnehezebb, kifogott példány 89,7 kilogrammot nyomott. Testalkata hosszúkás és karcsú; a feje hosszú orrban végződik. A kopoltyúnyílásai szintén hosszúak. Fogai kicsik és keskenyek; rajtuk kiemelkedés látható. Az első hátúszója kicsi; a két hátúszó között nincsen kiemelkedés. A farokúszó felső nyúlványa, a testéhez képest nagyon hosszú. Testszíne felül és oldalt szürke, alul pedig fehér. Az oldalain a szürke alapon fehér sáv fut végig. A felnőttek és a fiatalok második hátúszóin, a farok alatti úszóikon, a mellúszóik alsó részén és a farokúszók alsó nyúlványain fekete, vagy sötétszürke foltok láthatók. Ezek a foltok hiányoznak a kölyökcápáknál.

Életmódja

[szerkesztés]

Óceáni cápafaj, amely rajokban úszva a korallzátonyokat is felkeresi. A legtöbb példány a szubtrópusokon él, de egyesek a trópusi és a mérsékelt övi vizekbe is beúsznak. A vízfelszíntől, egészen 100 méteres mélységig is tartózkodhat. A kontinentális selfeken és a szigetek környékén keresi táplálékát, amely általában csontos halakból, kisebb cápákból, kalmárokból, tintahalakból és nyolckarú polipokból áll. Vadászat közben a cápa tátott szájjal, orsó módjára fordulatokat tesz a saját tengelye körül - talán innen ered a fonócápa neve is, aztán pedig kiugrik a vízből. Legfőbb külső élősködői az evezőlábú rákokhoz (Copepoda) tartozó: Alebion carchariae, Alebion elegans, Nesippus crypturus, Nesippus orientalis és Pandarus smithii.

Szaporodása

[szerkesztés]

A fonócápa elevenszülő. A nőstény testében fejlődő peték szikzacskója kiürül mire az embriók 20 centiméteresek lesznek, ezután a szikzacskó méhlepényszerűen az anya szöveteihez kapcsolódik. Egy alomban akár 20 kölyökcápa is lehet; de általában csak 3-15 van. Születésekkor a kis fonócápa 60-80 centiméter hosszú. Belső megtermékenyítéssel szaporodik, párosodáskor a felnőttek egymáshoz simulnak.

Felhasználása

[szerkesztés]

Ezt a szirticápát ipari mértékben halásszák. A sporthorgászok is kedvelik. Mellékfogásként is gyakran kerül a hálókba. Frissen, szárítva és sózva árusítják. Az úszóit az cápauszonyleveshez használják fel. Májából vitaminos olajokat készítenek.

Képek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Carcharhinus brevipinna (Müller & Henle, 1839) FishBase
  • Compagno, L.J.V., 1984. FAO Species Catalogue. Vol. 4. Sharks of the world. An annotated and illustrated catalogue of shark species known to date. Part 2 - Carcharhiniformes. FAO Fish. Synop. 125(4/2):251-655. Rome: FAO.
  • Müller, J. and Henle, F. G. J. 1838-41. Systematische Beschreibung der Plagiostomen. Berlin. Plagiostomen i-xxii + 1-200.