Fonócápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Fonócápa
Kifogott hím példány
Kifogott hím példány
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Csoport: Modern cápák (Neoselachii)
Öregrend: Cápák (Selachimorpha)
Rend: Kékcápaalakúak (Carcharhiniformes)
Család: Kékcápafélék (Carcharhinidae)
Nem: Szirticápák (Carcharhinus)
Blainville, 1816
Faj: C. brevipinna
Tudományos név
Carcharhinus brevipinna
(Müller & Henle, 1839)
Szinonimák
  • Aprion brevipinna (Müller & Henle, 1839)
  • Aprionodon brevipenna (Müller & Henle, 1839)
  • Aprionodon brevipinna (Müller & Henle, 1839)
  • Aprionodon caparti Poll, 1951
  • Carcharhinus amblyrhynchoides (non Whitley, 1934)
  • Carcharhinus brevipina (Müller & Henle, 1839)
  • Carcharhinus brevipinnis (Müller & Henle, 1839)
  • Carcharhinus johnsoni Smith, 1951
  • Carcharhinus limbatus (non Valenciennes, 1839)
  • Carcharhinus maculipinnis (Poey, 1865)
  • Carcharias brevipinna Müller & Henle, 1839
  • Carcharinus brevipinna (Müller & Henle, 1839)
  • Carcharinus johnsoni Smith, 1951
  • Galeolamna fowleri (non Whitley, 1944)
  • Isogomphodon maculipinnis Poey, 1865
  • Longmania calamaria Whitley, 1944
  • Prionidon brevipinna (Müller & Henle, 1839)
  • Squalus brevipinna (Müller & Henle, 1839)
  • Uranga nasuta Whitley, 1943
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fonócápa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fonócápa témájú médiaállományokat és Fonócápa témájú kategóriát.

A fonócápa (Carcharhinus brevipinna) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A fonócápa előfordulási területe az Atlanti-óceánban és a Földközi-tengerben, valamint az Indiai- és a Csendes-óceánok határán van. A trópusok és a mérsékelt öv melegebb vizeit választja élőhelyül. Floridánál, Louisiánál és a Mexikói-öbölben élő egyedei nagy vándorutakat tesznek meg. Korábban, gyakran összetévesztették a feketevégű cápával (Carcharhinus limbatus).

Megjelenése[szerkesztés]

Ez a cápafaj általában 250 centiméter hosszú, de 300 centiméteresre is megnőhet. Körülbelül 210 centiméteresen számít felnőttnek. Az eddigi legnehezebb, kifogott példány 89,7 kilogrammot nyomott. Testalkata hosszúkás és karcsú; a feje hosszú orrban végződik. A kopoltyúnyílásai szintén hosszúak. Fogai kicsik és keskenyek; rajtuk kiemelkedés látható. Az első hátúszója kicsi; a két hátúszó között nincsen kiemelkedés. A farokúszó felső nyúlványa, a testéhez képest nagyon hosszú. Testszíne felül és oldalt szürke, alul pedig fehér. Az oldalain a szürke alapon fehér sáv fut végig. A felnőttek és a fiatalok második hátúszóin, a farok alatti úszóikon, a mellúszóik alsó részén és a farokúszók alsó nyúlványain fekete, vagy sötétszürke foltok láthatók. Ezek a foltok hiányoznak a kölyökcápáknál.

Életmódja[szerkesztés]

Óceáni cápafaj, amely rajokban úszva a korallzátonyokat is felkeresi. A legtöbb példány a szubtrópusokon él, de egyesek a trópusi és a mérsékelt övi vizekbe is beúsznak. A vízfelszíntől, egészen 100 méteres mélységig is tartózkodhat. A kontinentális selfeken és a szigetek környékén keresi táplálékát, amely általában csontos halakból, kisebb cápákból, kalmárokból, tintahalakból és nyolckarú polipokból áll. Vadászat közben a cápa tátott szájjal, orsó módjára fordulatokat tesz a saját tengelye körül - talán innen ered a fonócápa neve is, aztán pedig kiugrik a vízből. Legfőbb külső élősködői az evezőlábú rákokhoz (Copepoda) tartozó: Alebion carchariae, Alebion elegans, Nesippus crypturus, Nesippus orientalis és Pandarus smithii.

Szaporodása[szerkesztés]

A fonócápa elevenszülő. A nőstény testében fejlődő peték szikzacskója kiürül mire az embriók 20 centiméteresek lesznek, ezután a szikzacskó méhlepényszerűen az anya szöveteihez kapcsolódik. Egy alomban akár 20 kölyökcápa is lehet; de általában csak 3-15 van. Születésekkor a kis fonócápa 60-80 centiméter hosszú. Belső megtermékenyítéssel szaporodik, párosodáskor a felnőttek egymáshoz simulnak.

Felhasználása[szerkesztés]

Ezt a szirticápát ipari mértékben halásszák. A sporthorgászok is kedvelik. Mellékfogásként is gyakran kerül a hálókba. Frissen, szárítva és sózva árusítják. Az úszóit az cápauszonyleveshez használják fel. Májából vitaminos olajokat készítenek.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Carcharhinus brevipinna (Müller & Henle, 1839) FishBase
  • Compagno, L.J.V., 1984. FAO Species Catalogue. Vol. 4. Sharks of the world. An annotated and illustrated catalogue of shark species known to date. Part 2 - Carcharhiniformes. FAO Fish. Synop. 125(4/2):251-655. Rome: FAO.
  • Müller, J. and Henle, F. G. J. 1838-41. Systematische Beschreibung der Plagiostomen. Berlin. Plagiostomen i-xxii + 1-200.