Fonó Albert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fonó Albert
Született Fischer Albert
1881. július 2.[1]
Budapest
Elhunyt 1972. november 21. (91 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
Iskolái Magyar Királyi József Műegyetem (–1903)
Kitüntetései Kossuth-díj (1956)
Sírhely Farkasréti temető (6/1-1-50)

Fonó Albert, 1909-ig Fischer[2] (Budapest, 1881. július 2.[3] – Budapest, 1972. november 21.)[4] magyar gépészmérnök, feltaláló, a műszaki tudományok doktora (1952), a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Fischer Zsigmond borkereskedő és Herz Róza elsőszülött gyermeke. A Fasori Gimnázium elvégzése után a Magyar Királyi József Műegyetemen tanult, ahol 1903-ban szerzett gépészmérnöki diplomát. Az egyetem után Németországban, Belgiumban, Svájcban, Franciaországban és Nagy-Britanniában különféle gyárakban dolgozott. 1909-ben visszatért Magyarországra és a Mechanikai Munkatárolás Villamoshajtásnál című doktori értekezése alapján megszerezte a műszaki doktorátust. 1909 és 1950 között önálló tervező és tanácsadó mérnök volt. 1950-től a Kohó és Gépipari Iroda szaktanácsadójaként dolgozott. 1954-ben az Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, 1956-ban Kossuth-díjat kapott. 1968-tól a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia levelező tagja volt. Emlékére a Magyar Asztronautikai Társaság 1980-ban megalapította a Fonó Albert-díjat.

A Farkasréti temetőben nyugszik.

Családja[szerkesztés]

Házastársa dr. Szilasi Nina (1892–1958) volt, akit Pozsonyban vett nőül.

Gyermekei Fonó Péter (1921–?) és Fonó András (1923–?).

Tudományos eredményei[szerkesztés]

Albert Fono's ramjet-cannonball in 1915-hu.svg
  • Leginkább az energetika területén volt jártas, erre vonatkozott Mechanikai munkatárolás villamos hajtásnál című doktori disszertációja is. Élete során 20 kutatási témában 46 szabadalmat dolgozott ki. Találmányai között megtalálható az 1923-ban kidolgozott gőzkazán és az 1928-ban szerkesztett újfajta bányászati légsűrítő berendezés. 1924-ben a német Siemens vásárolta meg szabadalmát, ami szállítógépek és vasúti járművek önműködő fék- és menetszabályozójára vonatkozott. 1926-ban elsők között dolgozott ki egy szárnyashajót, amelynek kísérleteibe Kármán Tódor is bekapcsolódott.
  • A sugárhajtás egyik úttörője, a torlósugár-hajtómű egyik feltalálója. 1928-ban szabadalmaztatta a torló-sugárhajtóművet, majd a gázturbinás hajtóművet is megtervezte.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Munka Érdemrend (1954)
  • Munka Érdemrend ezüst fokozata (1965)
  • Munka érdemrend arany fokozata (1971)
  • Kossuth-díj (nagy jelentőségű találmányaiért, acéliparunk hőenergia-gazdálkodásában elért jelentős eredményeiért, 1956)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b BnF források (francia nyelven)
  2. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 30114/1909. Forrás: MNL-OL 30793. mikrofilm 326. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1909. év 8. oldal 29. sor
  3. Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 971/1881. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. június 5.)
  4. Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi állami halotti akv. 3295/1972. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. június 5.)

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]