Fonó Albert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Fonó Albert
Született 1881. július 2.
Budapest
Elhunyt 1972. november 21. (91 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása gépészmérnök,
feltaláló
Díjak Kossuth-díj

Fonó Albert (Budapest, 1881. július 2. – Budapest, 1972. november 21.) magyar gépészmérnök, feltaláló, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életpályája[szerkesztés]

A Fasori Gimnázium elvégzése után a József Nádor Műegyetemen tanult, ahol 1903-ban szerzett gépészmérnöki diplomát. Az egyetem után Németországban, Belgiumban, Svájcban, Franciaországban és Nagy-Britanniában különféle gyárakban dolgozott. 1909-ben visszatért Magyarországra. 1954-ben az Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, 1956-ban Kossuth-díjat kapott. 1968-tól a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia levelező tagja volt. Emlékére a Magyar Asztronautikai Társaság 1980-ban megalapította a Fonó Albert-díjat.

Tudományos eredményei[szerkesztés]

Albert Fono's ramjet-cannonball in 1915-hu.svg
  • Leginkább az energetika területén volt jártas, erre vonatkozott Mechanikai munkatárolás villamos hajtásnál című doktori disszertációja is. Élete során 20 kutatási témában 46 szabadalmat dolgozott ki. Találmányai között megtalálható az 1923-ban kidolgozott gőzkazán és az 1928-ban szerkesztett újfajta bányászati légsűrítő berendezés. 1924-ben a német Siemens vásárolta meg szabadalmát, ami szállítógépek és vasúti járművek önműködő fék- és menetszabályozójára vonatkozott. 1926-ban elsők között dolgozott ki egy szárnyashajót, amelynek kísérleteibe Kármán Tódor is bekapcsolódott.
  • A sugárhajtás egyik úttörője, a torlósugár-hajtómű egyik feltalálója.

Források[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]