Folyóvízi sapkacsiga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Folyóvízi sapkacsiga
AF 40002 D Ancylus fluviatilis b.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Altörzs: Héjasok (Conchifera)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Alosztály: Orthogastropoda
Öregrend: Heterobranchia
Rend: Euthyneura
Alrend: Panpulmonata
Alrendág: Hygrophila
Öregcsalád: Planorboidea
Család: Planorbidae
Nemzetség: Ancylini
Nem: Ancylus
Faj: A. fluviatilis
Tudományos név
Ancylus fluviatilis
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Folyóvízi sapkacsiga témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Folyóvízi sapkacsiga témájú médiaállományokat és Folyóvízi sapkacsiga témájú kategóriát.

A folyóvízi sapkacsiga[1] (Ancylus fluviatilis) Európában és környékén elterjedt vízicsigafaj.

Megjelenése[szerkesztés]

Ancylus fluviatilis 01.JPG

A csigaház 4–9 mm magas, 3–7 mm széles, nem csavarodott, hanem egyszerű, hátrafelé (és kissé jobbra) hajló kúp formájú. A ház felülről széles ellipszist formáz. A héj vékony, áttetsző, világossárgástól vörösbarnáig terjedő színű, kissé sugarasan bordázott. A csiga szürke, a fej környékén fekete foltokkal. A háza szinte teljesen betakarja, nem nyúlik ki a szájadék alól. Szemei a rövid, háromszögletű tapogatók tövében találhatóak. Ivar- és légzőnyílása a test jobb oldalán helyezkedik el. Bár rokonai tüdővel lélegeznek, a sapkacsiga nem jön fel a víz felszínére, hanem a testfalon keresztül, diffúzióval veszi fel a szükséges oxigént.

Elterjedése[szerkesztés]

Észak-Skandinávia kivételével egész Európában, valamint Észak-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában előfordul. Svájcban 1000 m, Bulgáriában 2300 m magasságig találták meg. Kelet- és Dél-Spanyolországban a második leggyakoribb vízicsiga, Portugáliában is gyakori. Közép-Európai populációja meggyérült a vízszennyezés következtében. Magyarországon viszonylag ritka, a hegyvidékek (Mátra, Börzsöny, Pilis) gyors folyású, oxigéndús patakjaiban, a szigetközi leapasztott medrű Duna–szakaszon, valamint egyes alföldi forrásokban él.

Életmódja[szerkesztés]

A folyóvízi sapkacsiga tiszta vizű, oxigénben gazdag, gyorsan folyó patakokban, forrásokban és folyókban, valamint tavak hullámzó vizű partvidékén él, ahol a köveken, kövek alatt és a vízinövények leveleire tapadva található. A kövekre, levelekre tapadó algaréteggel táplálkozik. Hiányzik az időnként kiszáradó, vagy árvíz után folyásukat megváltoztató folyóvizekből. Nem viseli el, ha túl sok szerves üledék fedi el az aljzatot, vagy iszap takarja el a köveket, ahol táplálékát találja. Jelenléte szennyezésmentes vagy kevéssé szennyezett vizet jelent. Leginkább a 6,6-7,8 pH-jú vizet kedveli.

Petéit 3 mm-es, sárga kapszulákban rakja le a kövekre vagy egyéb szilárd víz alatti felszínekre. Összesen 7-10 kapszulát rak le, melyek egyenként 9-12 petét tartalmaznak. A csigák 24-27 nap múlva kelnek ki.

Magyarországon nem védett.

Források[szerkesztés]

  1. Domokos Tamás, Pelbárt Jenő: A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései (2011) Malakológiai Tájékoztató, 25–39, 2011.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]