Foltos királymakréla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Foltos királymakréla
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Scombroidei
Család: Makrélafélék (Scombridae)
Alcsalád: Scombrinae
Nemzetség: Scomberomorini
Nem: Scomberomorus
Lacepède, 1801
Faj: S. maculatus
Tudományos név
Scomberomorus maculatus
(Mitchill, 1815)
Szinonimák
  • Cybium maculatum (Mitchill, 1815)
  • Scomber maculatus Mitchill, 1815
  • Scomberomorus brasiliensis (non Collete, Russo & Zavalla-Camin, 1978)
  • Scomberomorus sierra (non Jordan & Starks, 1895)
  • Scomberomorus tritor (non Cuvier, 1831)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Foltos királymakréla témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Foltos királymakréla témájú médiaállományokat és Foltos királymakréla témájú kategóriát.

A foltos királymakréla (Scomberomorus maculatus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a makrélafélék (Scombridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Az első hátúszójának az elülső része fekete színű

A foltos királymakréla előfordulási területe az Atlanti-óceán északi felének a nyugati részén van, délre egészen a Mexikói-öbölig. Kanadától kezdve a Cape Codon és Floridán keresztül, egészen a mexikói Yucatán-félszigetig sokfelé megtalálható. Ezt a halfajt gyakran összetévesztik a következő három rokonával: az Atlanti-óceán keleti részén élő Scomberomorus tritorral, a Karib-térségben és Dél-Amerika partmentén élő Scomberomorus brasiliensisszal, valamint a Kelet-Csendes-óceánban megtalálható Scomberomorus sierrával. A foltos királymakréla hiányzik a Bahama-szigetek környékéről.

Megjelenése[szerkesztés]

A hím legfeljebb 91 centiméter hosszú és 5,9 kilogramm testtömegű. 42,5 centiméteresen már felnőttnek számít. A hátúszóján 17-19 tüske és 17-20 sugár, míg a farok alatti úszóján 17-20 sugár ül. 51-53 csigolyája van; ezekből 21-22 a hátgerinchez, míg 30-31 a farokhoz tartozik. Az oldalvonala a faroktőhöz közeledve lefelé görbül. Nincs úszóhólyagja. Testét apró pikkelyek fedik. Az első hátúszójának az elülső része fekete színű; a hal oldalai ezüstösek. A testén három sorba rendeződve kis, elliptikus sötét foltok vannak; amíg a hal él ezek a foltok narancssárgák.

Életmódja[szerkesztés]

Amíg a hal él, addig a foltjai narancssárga színűek

A foltos királymakréla a tengeri hal, amely a nyíltabb vizeket kedveli. Általában 10-35 méteres mélységekben tartózkodik. A 20-30 Celsius-fokos vízhőmérsékletet és a 28,3-37,4 ppt. sótartalmat kedveli. Táplálékát főleg a kisebb-nagyobb heringfélék alkotják, de ezek mellett fejlábúakkat és kisebb rákokkat is fogyaszt. Hosszú távokon nagy rajokban vándorol a partok mentén. Ez a halfaj a közönséges pörölycápa (Sphyrna zygaena) egyik fő tápláléka.

Az ikrák és az ivadék a felszín közelében lebeg. Legfeljebb 5 évig él.

Felhasználása[szerkesztés]

Mivel nagy rajokban úszik, gyakran a légi megfigyelők keresik meg; továbbá irányítják a halászhajókat a helyszínre. Ezt a halat ipari mértékben halásszák; halászatához mindenféle módszer alkalmas. A sporthorgászok is kedvelik. Frissen, füstölve és fagyasztva árusítják. Sütve, főzve fogyasztható.

Húsa ízletes, azonban néha ciguatera-mérgezést okozhat.

Források[szerkesztés]

  • Scomberomorus maculatus (Mitchill, 1815) FishBase
  • Collette, B.B. and C.E. Nauen, 1983. FAO Species Catalogue. Vol. 2. Scombrids of the world. An annotated and illustrated catalogue of tunas, mackerels, bonitos and related species known to date. Rome: FAO. FAO Fish. Synop. 125(2):137 p.