Flavius Stilicho

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Flavius Stilicho
Stilicho - detail from diptych.jpg
Született 359
Konstantinápoly
Elhunyt 408. augusztus 22. (48-49 évesen)
Ravenna
Állampolgársága római
Házastársa Serena
Gyermekei
  • Maria
  • Thermantia
  • Eucher
Foglalkozása
  • politikus
  • katona
Tisztség
Halál oka lefejezés
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Flavius Stilicho témájú médiaállományokat.
Stilicho és családja egy diptychonon (Monza)

Flavius Stilicho (359 körül – 408. augusztus 22.) a Nyugatrómai Birodalom vandál származású hadvezére, egyben legbefolyásosabb politikusa volt.

A Birodalom védelmezője[szerkesztés]

A vandál származású hadvezér valahol Germania vagy Pannonia területén született, és itt csatlakozott a római hadsereghez. I. (Nagy) Theodosius idején emelkedett tábornoki rangba: feladata a határ védelme volt a nyugati gótokkal szemben, amit vagy húsz éven keresztül el is látott. Hogy megerősítse hűségében, a császár Stilichóhoz adta unokahúgát, Serenát, és kisebbik fia, Honorius nevelőjévé tette (Stilicho később saját lányát, Mariát adta az ifjú császárhoz feleségül).

Theodosius végrendeletében felosztotta a birodalmat két fia között: a keleti birodalomfelet Arcadius, a nyugatit a Stilicho pártfogolta, 10 éves Honorius örökölte. (A hadvezérről terjesztették, hogy nem csak a Nyugatrómai Birodalom császára, hanem a bizánci uralkodó helyett is gyakorolni akarta a hatalmat, ám Arcadiust más kegyencek (Rufinus, Eutropius majd Anthemius) irányították, akik sikeresen megakadályozták Stilicho térnyerését Konstantinápolyban).

Stilicho magister militumi minőségében eredményesen védelmezte meg a széthulló nyugati területeket a barbár betörésekkel szemben. 397-ben Macedoniában és Görögországban legyőzte az Alarik vezette nyugati gótokat, illetve Africában elfojtott egy felkelést. 401-től kezdve Raetia és Észak-Itália területén harcolt, és két nagy csatában (402Pollentia, 403Verona) állította meg ismét Alarik nyugati gótjait. Utolsó nagy győzelmét 406. augusztusában Fiesole mellett aratta Radagaisus felett, de hadvezéri babérjai illetve az idegengyűlölet miatt a kegyvesztés őt is utolérte.

Stilicho bukása[szerkesztés]

Látványos eredményei ellenére Stilicho helyzete nem volt teljesen biztos. 406. december 31-én vandálokból, alánokból és szvévekből álló germán tömeg áttörte a rajnai limest, majd átlépve a Rajnát ellepték Galliát. Ezt a támadást haderő híján már hadvezéri zsenije sem tudta megállítani. Barbár származása, ariánus hite, hatalmas vagyona és mindenhatósága miatt a római udvar mindig is ferde szemmel nézett rá: terjesztették róla, hogy a saját fiát akarja a trónra ültetni, és hogy lepaktált a barbárokkal. 408 augusztusában – feltehetően egy senatori körökben szerveződött puccs keretében – Ticinumban fellázadt a helyi legio, mire Stilicho Ravennába menekült, ahol fogságba esett, majd Honorius parancsára kivégezték. Halála után erős idegenellenes hangulat uralkodott el a birodalomban, és a hamarosan bekövetkező pogromok során a rómaiak kb. 10 000 gótot mészároltak le. Az Alarik vezette gótok ezt megbosszulandó törtek be Itáliába.

Források[szerkesztés]

Elődei:
Eutropius
és
Mallius Theodorus
Consul
400
Kollégája:
Flavius Aurelianus
SPQR
Utódai:
Flavius Vincentius
és
Flavius Fravitta
Elődei:
Honorius
és
Aristaenetus
Consul
405
Kollégája:
Flavius Anthemius
SPQR
Utódai:
Arcadius
és
Petronius Probus