Fischer Antal (reumatológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fischer Antal
Született 1901. szeptember 8.
Pozsony
Elhunyt 1979. július 15. (77 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Gyermekei két gyermek
SzüleiFischer Jakab
Foglalkozása
Sírhely Farkasréti temető

Fischer Antal (Pozsony, 1901. szeptember 8.Budapest, 1979. július 15.) reumatológus, patológus, fiziológus, egyetemi tanár, főorvos, szakíró, 1965-től az orvostudományok doktora, Fischer Enoch rabbi unokája.

Élete[szerkesztés]

Fischer Jakab orvos és Leitersdorf Hermina fia. Tanulmányait Bécsben végezte, orvosi diplomát 1926 júliusában szerzett. Diplomáját Németországban 1931-ben, Budapesten 1945-ben honosították. Orvostanhallgatóként a bécsi Kémiai Intézetben dolgozott. 1926 és 1933 között az Aacheni Reumakutató Intézetben volt laboratóriumvezető, majd főorvos. Ezután a nácik hatalomra kerülése miatt rövid időre Párizsba ment, ahol szerológiai és szerodiagnosztikai kutatásokat folytatott, majd Budapestre költözött. 1934 és 1945 között a Chinoin Gyógyszergyár biológiai laboratóriumát vezette. 1945-ben Jászjákóhalmára került körzeti orvosnak. 1946–1952 között a budapesti II. sz. Belgyógyászati Klinikán dolgozott, 1946-ban magántanár, 1950-ben intézeti tanár. 1952–1959 között a III. sz. Belgyógyászati Klinikán dolgozott egyetemi docensként. 1959-től a II. sz. Belgyógyászati Klinikán volt docens, majd egyetemi tanár. A Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság 1966-ban alelnökévé, 1973-ban pedig elnökévé választotta. 1971 szeptemberében nyugalomba vonult, de klinikai tanácsadóként továbbra is működött, s részt vett az Orvosi Hetilap szerkesztőbizottságának munkájában, előadásokat tartott, illetve könyveket és tanulmányokat írt. 1979. július 15-én balesetben elhunyt.[1]

A Farkasréti temetőben nyugszik.

Munkássága[szerkesztés]

Tudományos munkaterülete a klinikai fehérje-kémia, reumatológia, a munkaártalmak kórtana, a vese élet- és kórtana, elméleti és klinikai hepatológia és az orvosfilozófia volt. Több mint másfélszáz közleménye, számos könyvrészlete és 12 magyar, német, orosz, spanyol és román nyelvű könyve jelent meg.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Rheumatiamus und Grenzgebite (Berlin, 1933)
  • Die philosophischen Grundlagen der Wissenschaftlichen Erkenntnis (Wien, 1946)
  • Laboratóriumi vizsgálatok indicatiója és értékelése (Budapest, 1961, Putnoky Gyulával)
  • Physiologie und experimentelle Pathologie der Leber (Budapest, Berlin, 1959)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Kiváló Orvos
  • Jendrassik-emlékérem (1967)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gyászjelentése (1979). (Hozzáférés: 2021. február 15.)

Források[szerkesztés]

Tovább információk[szerkesztés]