Fiqh

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A fiqh (فقه) az iszlám jogfilozófiája, amely leginkább hasonlít az európai jogfogalomhoz. Funkciója eszközök és módszerek szolgáltatása a hívók viselkedésének megítélésére. A muszlim törvény, a saría kibővített változatának tekinthető, mely a Koránon alapul, a szunna egészíti ki, és az ulema fatváiban (rendeleteiben) és értelmezéseiben nyilvánul meg.

Etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fiqh arab szó jelentése „elmélyült tudás” vagy „mély megértés”. Ibn Khaldun 14. századi történész szerint „a jogtudomány (fiqh) Allah törvényeink az ismerete, amelyek arra vonatkoznak, hogy a jogilag felelősségre vonható mozlimoknak a cselekedetei mennyiben kötelezőek, tilalmasak, ajánlatosak, elvetendők vagy megengedhetők.” A legtöbb jogász ezt elfogadja.

A modern standard arab nyelvben a fiqh általában is jelenti a jogot, nemcsak a muszlimot, hanem a világit is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kondorosi Ferenc–Maros Kitti–Visegrády Antal: A világ jogi kultúrái - a jogi kultúrák világa, Napvilág Kiadó, 2008, ISBN 978-963-9697-30-0