Finn Szocialista Munkás Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Finn Szocialista Munkás Köztársaság
Suomen sosialistinen työväentasavalta
1918. január 29.1918. május 5.
Finn Szocialista Munkás Köztársaság címere
Finn Szocialista Munkás Köztársaság címere
Finn Szocialista Munkás Köztársaság zászlaja
Finn Szocialista Munkás Köztársaság zászlaja
A FSZMK a finn polgárháború alatt, vörössel jelölve
A FSZMK a finn polgárháború alatt, vörössel jelölve
Nemzeti himnusz: Internacionálé
Általános adatok
Fővárosa Helsinki
Hivatalos nyelvek finn, orosz
Beszélt nyelvek finn, orosz
Pénznem finn márka
Kormányzat
Államforma szocialista köztársaság
Törvényhozás Finn Népi Bizottság
ElődállamUtódállam
 Finn NagyhercegségFinn Királyság (1918) 

A Finn Szocialista Munkás Köztársaság (FSZMK), ismertebb nevén Vörös Finnország vagy Szovjet-Finnország, egy el nem ismert finn szocialista állam elméleti előfutára volt Finnországban. 1918. január 26-án a finn kommunisták kirobbantották a szocialista forradalmat. A finn polgárháború alatt, 1918. január 29-én a Finn Népi Bizottság és a Finn Szociáldemokrata Párt vörös gárdája alapította meg a szocialista államot.

A Finn Szocialista Munkás Köztársaság elnevezés (Suomen sosialistinen työväentasavalta) csak a Finn Népi Delegáció és az Oroszországi Népbiztosok Tanácsa között megkötött szerződésben szerepelt, amelyet 1918. március 31-én írtak alá. Korábban a Finn Népi Delegáció a Finn Köztársaság (Suomen tasavalta) elnevezést használta, de a szovjet vezető, Lenin a béketárgyalás alatt a szocialista munkás elnevezés felvételét javasolta. A Népi Delegáció később azzal vádolta meg a delegáció küldötteit, hogy támogatták Lenin követelését, ezzel ellenben az állam hivatalos nevéről a finneknek kellett volna dönteniük a szovjet-oroszok helyett.

Az állam céljai[szerkesztés]

A kommunisták egy olyan szocialista nemzet létrehozására tettek kísérletet, amely a skandináv-finn kultúra örökségén, a közép-európai és a finn nacionalizmusból származó szocialista eszméken alapult, beleértve a finn területek kiterjesztésének terveit is. A politikai elképzelések a demokrácia elveit is tartalmazták, de mivel a Vörös Finnország elsősorban a forradalom és a polgárháború által alakult ki, az erőszakos cselekmények és a hadviselés elsődleges volt politikában. A Vörös Gárda a finn bolsevikok kisebb frakcióját is magában foglalta, akik támogatták a munkásállam egyesülését a leendő Szovjetunióval. Vörös Finnország viszont soha nem szerezte meg az állami és a köztársaság tényleges státuszát és formáját, mivel a vörösök 1918. május 5-én végleg elvesztették a polgárháborút.[1]

Földrajzi elhelyezkedése[szerkesztés]

Vörös-Finnország földrajzi elhelyezkedése, valamint a kommunisták és republikánusok finnországi frontvonala körülbelül 1918. január 28. és február 3. között alakult ki, és nagyjából változatlan maradt a fehérek általános offenzívájáig, 1918 márciusáig.[2]

Alkotmánytervezet[szerkesztés]

A Finn Népi Küldöttség tagja, Otto Ville Kuusinen 1918. február 23-án megfogalmazta és bemutatta a finn szociáldemokrata elvek és szabályok alapján a kommunista Finnország alkotmányának tervezetét. A proletariátus diktatúrájának marxista koncepciója azonban hiányzott a programból. Ehelyett a demokratikus szocializmus eszméjét képviselte, amelyet Svájc, az Egyesült Államok, valamint a francia forradalom alkotmányai befolyásoltak. Az alkotmánymodell a finn állampolgárok demokratikus polgári jogainak többségét is magában foglalta, beleértve a népszavazás széles körű felhasználását a politikai döntéshozatalban, a magánügyi jogokat viszont nem foglalták be, amelyet a helyi és az állami adminisztrációra irányítottak át.  A tervezetet soha nem sikerült véglegesíteni és jóváhagyni Vörös Finnországban az 1918-as polgárháborújuk veresége előtt.[3]

A januári forradalom utáni hatalmi-politikai helyzet változása miatt a finn (mérsékelt) szocialisták körében az alkotmánytervezet sok kérdést vetett fel. Ez végül a finn polgárháború alatt a Vörös Gárda által elkövetett terrorizmus és a demokrácia „igaz élet” elve között dőlt el az utóbbi javára.[4]

Kapcsolataik Szovjet-Oroszországgal[szerkesztés]

A Finn Szocialista Munkás Köztársaságot az Oroszországi Szocialista Szovjetköztársaság támogatta. A két instabil szocialista állam között 1918. március 1-jén aláírták a Vörös Szerződést, amely az együttműködés ideális szintjét határozta meg. A szerződés soha nem érte el a kívánt követelményeit, mivel mindkét állam saját polgárháborújával volt elfoglalva. A vörös finnek legfőbb célja egy független és semleges Finnország létrehozása volt néhány karéliai orosz terület megszerzése mellett. Az orosz–finn Vörös Szerződés csak kis jelentőséggel bírt a bolsevikok számára, kikkel oroszországi párttársaik megkezdték a Német Császárságsal való békekötés előkészítését. Végezetül a finn vörösök és a Finn Szocialista Munkás Köztársaság sorsa az Oroszország és Németország közötti hatalmi érdekek felosztásában pecsételődött meg.[5]

Lenin az 1917-es forradalmi év után sikeresen megfékezte Oroszország teljes összeomlását. Az októberi forradalom előtti politikai ellenzékben Lenin hangsúlyozta a nemzetek önrendelkezési jogának politikáját az Orosz Birodalom korábbi részei számára. A hatalom 1917 októberében és 1918 januárjában történt sikeres átvétele után a bolsevikok hatalmi politikai stratégiája fokozatosan a föderalizmus irányába tolódott. Finnországot illetően Lenin az oroszországi polgárháború alatt a teljes annexiót javasolta. A breszt-litovszki békeszerződés, a német hadsereg finnországi munkái és a fehér gárdisták győzelme a finn polgárháborúban meghiúsították a kommunisták tervét.[6]

Polgárháború[szerkesztés]

A vörösök és a fehérek közötti hadviselés a vörösök vezetésének figyelmet és energiáit teljesen lefoglalta. Ezért a helyi vörös polgári közigazgatás megalakulása befejezetlen maradt, mivel azt a polgárháború végével kívánták véglegesíteni. A polgárháború előtti közigazgatás felső és középosztálybeli tisztviselői megtagadták a vörösekkel való együttműködést, és egy új vezetést kellett megválasztaniuk az alacsonyabb társadalmi szint tagjai közül.[7]

Az FSZMK bukása[szerkesztés]

A finn polgárháború 1918. május 5-én ért véget, amikor a német csapatok legyőzték az utolsó finn bolsevik csapatokat. A háború után a kezdetben erőteljes és jól szervezett finn szociáldemokraták, akik a viszonylag szabad és nacionalista társadalmi légkörben tevékenykedtek, a skandináv és orosz kultúra keverékében vezették az országot. Terveiket elsősorban Németország, Ausztria és Csehszlovákia ihlette. A mérsékelt szocialisták folytatták az 1918 előtti politikai tevékenységüket és ragaszkodtak Finnország társadalmi és politikai rendszeréhez, míg a baloldali frakció 1918 augusztusában Moszkvában megalapítottaa Finn Kommunista Pártot, amelyet az oroszországi száműzetésben élő kommunisták vezettek.[8]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Rinta-Tassi 1986, pp. 73–113, 417–429, Klemettilä 1989, pp. 163–203, Keränen et. al 1992, pp. 88, 106, Pietiäinen 1992, pp. 252–403, Manninen 1995, pp. 21–32, Jussila 2007, pp. 287–288, Jyränki 2014, pp. 10–16
  2. Keränen et. al 1992, pp. 88–90
  3. Upton 1973, pp. 105–142, Rinta-Tassi 1986, pp. 19–24, 30–33, 497–504, Alapuro 1988, pp. 167–176, Keränen et. al 1992, pp. 88, 102, Piilonen 1993, pp. 486–627, Jussila 2007, pp. 287–288, Suodenjoki 2009, pp. 249–269, Payne 2011, pp. 25–32
  4. The relation between democracy and revolution was contradictory for the socialists, as the February revolution empowered the lamed Finnish Parliament, until July 1917; restoration of the socialists' power in the Parliament was among the main goals of the January Revolution 1918. The Finnish Red-White conflict of 1918 has been described as Class War, Rebellion, (Red) Revolt and Abortive (Red) Revolution by the Finnish Red veterans, Kettunen 1986, pp. 9–89, Rinta-Tassi 1986, pp. 497–504, Piilonen 1993, pp. 486–627, Kalela 2008, pp. 31–44
  5. Edvard Gylling was the prime mover at the start of the Finnish-Russian talks for the Red Treaty; among other things he aimed to work for peace talks between the Finnish Whites and Reds, by diminishing the Russian influence in Finland. The Finnish Bolsheviks, few in number, but influential and active in the Finnish Red Guards supported Lenin's Russian federalism. The Finns got Petsamo, but the question of Aunus and Viena remained open, Upton 1981, pp. 262–265, Rinta-Tassi 1986, pp. 417–429, Klemettilä 1989, pp. 163–203, Keränen et. al 1992, pp. 106, Pietiäinen 1992, pp. 252–403, Piilonen 1993, pp. 486–627, Manninen 1995, pp. 21–32, Jussila 2007, pp. 287–288, Jyränki 2014, pp. 83–96
  6. In fact, Lenin's "socialist" power policy followed that of the former Romanov empire; the geopolitical position of a country determined the way it was treated by the Russian leadership (e.g. Poland-Ukraine vs. Finland), Rinta-Tassi 1986, pp. 24–28, Klemettilä 1989, pp. 163–203, Pipes 1996, pp. 382–406, Jussila 2007, pp. 282–288
  7. Piilonen 1993, pp. 486–627, Suodenjoki 2009, pp. 249–269
  8. Rinta-Tassi 1986, pp. 19–22, 497–504, Jussila 2007, pp. 287–288, Haapala 2014, pp. 21–50

Források[szerkesztés]

  • Alapuro, Risto (1988), State and Revolution in Finland. University of California Press, Berkeley, ISBN 0-520-05813-5.
  • Haapala, Pertti (2014), The Expected and Non-Expected Roots of Chaos: Preconditions of the Finnish Civil War. In: Tepora, T. & Roselius, A. (eds.) The Finnish Civil War 1918. History, Memory, Legacy, pp. 21–50. Brill Academic Press, ISBN 978-900-4243-66-8978-900-4243-66-8.
  • Jussila, Osmo (2007), Suomen historian suuret myytit. WSOY, ISBN 978-951-0-33103-3978-951-0-33103-3.
  • Jyränki, Antero (2014), Kansa kahtia, henki halpaa. Oikeus sisällissodan Suomessa?, ISBN 978-951-884-520-4978-951-884-520-4.
  • Kalela, Jorma (2008), Yhteiskunnallinen kysymys ja porvarillinen reformismi. In: Pernaa V. & Niemi K. Mari (eds.) Suomalaisen yhteiskunnan poliittinen historia, pp. 31–44, ISBN 978-951-37-5321-4978-951-37-5321-4.
  • Keränen Jorma, Tiainen Jorma, Ahola Matti, Ahola Veikko, Frey Stina, Lempinen Jorma, Ojanen Eero, Paakkonen Jari, Talja Virpi & Väänänen Juha (1992), Suomen itsenäistymisen kronikka. Gummerus, ISBN 951-20-3800-5951-20-3800-5.
  • Kettunen, Pauli (1986), Poliittinen liike ja sosiaalinen kollektiivisuus: tutkimus sosialidemokratiasta ja ammattiyhdistysliikkeestä Suomessa 1918-1930. Historiallisia tutkimuksia 138. Gummerus, Jyväskylä, ISBN 951-9254-86-2951-9254-86-2.
  • Klemettilä, Aimo (1989), Lenin ja Suomen kansalaissota. In: Numminen J., Apunen O., von Gerich-Porkkala C., Jungar S., Paloposki T., Kallio V., Kuusi H., Jokela P. & Veilahti V. (eds.) Lenin ja Suomi II, pp. 163–203, ISBN 951-860-402-9951-860-402-9.
  • Manninen, Ohto (1995), Vapaussota - osana suursotaa ja Venäjän imperiumin hajoamista. In: Aunesluoma, J. & Häikiö, M. (eds.) Suomen vapaussota 1918. Kartasto ja tutkimusopas, pp. 21–32, ISBN 951-0-20174-X951-0-20174-X.
  • Payne, Stanley G. (2011), Civil War in Europe, 1905-1949. Cambridge University Press, ISBN 978-1-107-64815-9978-1-107-64815-9.
  • Pietiäinen, Jukka-Pekka (1992), Suomen ulkopolitiikan alku. In: Manninen, O. (ed.) Itsenäistymisen vuodet 1917–1920, III Katse tulevaisuuteen, pp. 252–403, ISBN 951-37-0729-6951-37-0729-6.
  • Piilonen, Juhani (1993), Rintamien selustassa. In: Manninen, O. (ed.) Itsenäistymisen vuodet 1917-1920, II Taistelu vallasta, pp. 486–627, ISBN 951-37-0728-8951-37-0728-8.
  • Pipes, Richard (1996), A Concise History of the Russian Revolution, ISBN 0-679-74544-00-679-74544-0.
  • Rinta-Tassi, Osmo (1986), Kansanvaltuuskunta Punaisen Suomen hallituksena. Opetusministeriö, ISBN 951-860-079-1951-860-079-1.
  • Suodenjoki, Sami (2009), Siviilihallinto. In: Haapala, P. & Hoppu, T. (eds.) Sisällissodan pikkujättiläinen, pp. 246–269, ISBN 978-951-0-35452-0978-951-0-35452-0.
  • Upton, Anthony F. (1973), The Communist Parties of Scandinavia and Finland. Weidenfeld & Nicolson, London, ISBN 0-297-99542-1'.
  • Upton, Anthony F. (1981), Vallankumous Suomessa 1917-1918, II, Gummerus Oy, ISBN 951-26-2022-7.

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Finnish Socialist Workers' Republic című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.