Finális vulkanizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A finális, kratonikus, posztorogén vulkanizmus, vagy befejező vulkánosság a tektonikus ciklusok végső vagy kezdő szakaszához kötődnek. Amennyiben két összepréselődött lemezszegély összeolvadásával kialakuló kratonról van szó, úgy a szinorogén és szubszekvens vulkanizmusok folytatása. Ha viszont egy már meglévő kraton belső területein alakul ki, úgy az iniciális tevékenység bevezetője lehet. Ez utóbbi esetben a forrópontos vulkanizmushoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a felemelkedő köpenyáramlat elég erős a kraton kettészakításához is.

Minden esetben bazaltos tevékenység, a magmaösszetétel a szinorogén fázisban savanyú, a szubszekvensben egyre gyérül a szilícium-tartalom, míg a finálisban már bázisos magmák törnek fel. Ez a kratonikus vulkanizmus valószínűleg feláramló köpenyanyag miatt jön létre. A köpenydiapír elvékonyítja a kérget, a feláramló magma kevés kőzetanyagot olvaszt vissza magába. Jellegzetes finális vulkanizmus volt a perm végén (251 millió éve) a szibériai platóbazalt képződése, vagy a kréta végén (65 millió éve) a Dekkán-plató aktivitása. A szibériai vulkanizmus több millió évig tartott, a Dekkán egymillió évnél kevesebb ideig.

sorrend vulkanizmus neve tektonikus fázis
1 iniciális vulkanizmus geoszinklinálisokban, hasadékvölgyes, ofiolitos
2 szinorogén vulkanizmus szubdukcióhoz, orogenezishez kapcsolódó, gránitos, plutonikus
3 szubszekvens vulkanizmus savanyú → bázikus sorrendű vulkanizmus és plutonizmus a konszolidálódó orogenezisben
4 finális vulkanizmus kratonok befejező, bazaltos ciklusa

Források[szerkesztés]