Festőanyagok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A festőanyagok olyan anyagok, amelyeket valamely anyag, tárgy külső bevonására alkalmaznak, dekorációs illetve konzerválási célból.

A falfesték[szerkesztés]

A falfesték falak dekorációs bevonatára szolgáló anyag. Megkülönböztetünk kültérre és beltérre használható falfestéket, és színek alapján is csoportosíthatjuk fehér és színes festékre.

A színes festék alkotórészei[szerkesztés]

A színes festék a következő 3 alkotórészből áll:

  • kötőanyag
  • pigment
  • oldószer

Ezen alapvető komponensek mellett a festék még tartalmazhat:

  • töltőanyagokat
  • adalékanyagokat

Kötőanyagok[szerkesztés]

A festék fő része a kötőanyag. A kötőanyag egy világos, viszkózus folyadék. Általában kötőanyagoldatokat használunk, mert a tiszta kötőanyag nagyon gyakran túl sűrű ahhoz, hogy be lehessen dolgozni, és ezért oldószerrel fel kell hígítani. A kötőanyag funkciója a filmképzés. A kötőanyag(oldat)nak felhordás és száradás után egy száraz, szilárd bevonatot kell képeznie. A kötőanyag határozza meg nagymértékben a festék tulajdonságait, a tapadást, fényességet, keménységet, rugalmasságot és tartósságot.

Pigment[szerkesztés]

A pigment ad színt a festéknek. A pigmentek oldhatatlan porok, amelyet finoman a kötőanyagba diszpergálnak (eloszlatnak). A pigment minősége és mennyisége határozza meg az olyan festéktulajdonságokat, mint szín, színerő, színtartósság és fedőképesség.

Töltőanyagok[szerkesztés]

Akárcsak a pigmentek, a töltőanyagok is a kötőanyagba diszpergált oldhatatlan finom porok. A talkum, a kréta, a habkőpor, a homok, az agyag, stb. mind tipikus töltőanyagok. A töltőanyagok kevés vagy egyáltalán semmi színt, fedőképességet sem adnak a festéknek, használatukkal a festék testet kap ("tölti" a festéket). A festékben használt töltőanyagok típusa és minősége határozza meg az olyan tulajdonságokat, mint elérhető filmvastagság, csiszolhatóság és reológia (a festék folyási tulajdonságai). A töltőanyagot mattító anyagként is használják, valamint azért, hogy sajátos szerkezetet biztosítson a festéknek.

Hígítók[szerkesztés]

Bár gyakran az oldószer és a hígító megnevezést megkülönböztetés nélkül használják. Ha pontosak akarunk lenni, a következő különbséget tehetjük a kettő között:

  • Az oldószereket tulajdonképpen a (fél)szilárd kötőanyagok oldására alkalmazzák.
  • A hígítók a festékek és kötőanyagoldatok felhígítására alkalmasak.

Az egyszerűség kedvéért mindenhol a hígító megnevezést fogjuk használni, még akkor is, amikor oldószerről van szó.

A hígító illékony folyadék a festékben, amely felhasználás után elpárolog a festékfilmből. Tipikus hígítók: lakkbenzin, xilol, butil-acetát, alkohol és víz.

A hígítók szerepe a festékben[szerkesztés]

  • kötőanyag feloldása,
  • a festék megfelelő felhordási viszkozitásának biztosítása,
  • a festékfilm terülési viselkedésének és száradási idejének beállítása.

Adalékanyagok[szerkesztés]

Az adalékanyagokat kis mennyiségekben adják a festékhez, és a festék bizonyos tulajdonságainak kihangsúlyozását vagy elnyomását szolgálják:

  • növelik a száradási időt (szárítók, katalizátorok)
  • megelőzik a bőrösödést, kráterképződést, habzást
  • javítják a tárolhatóságot, megelőzik a kiülepedést a dobozban

A festékek összetétele[szerkesztés]

  • Műgyanták - nem illékony
  • Pigmentek
  • Töltőanyagok
  • Hígítók - illékony
  • Adalékanyagok - (nem) illékony

Források[szerkesztés]

  • Cikk 1940-ből Részlet dr. Széki Tibor Szerves festékek című cikkéből (A kémia és vívmányai, II. rész, Kir. Magy. Természettudományi Társulat, Budapest, 1940.)