Fertőző hashártyagyulladás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
FIP-beteg macska veséje gyulladásos immunválasszal

A Feline infectious peritonitis (FIP), azaz (nagy)macskák fertőző hashártyagyulladása az állatok egyik betegsége. Egyesek szerint a Feline Infectious Peritonitis Virus (FIPV) okozza. Egyelőre annyi ismert, hogy a FeCV és a FIPV két, hasonló vírus, melyek közül az utóbbi okozza a halálos betegséget, az előbbi legfeljebb hasmenést okoz. Bár a hozzáértők között nincs egyetértés a FIPV és a FeCV közti kapcsolatot illetően, a legelterjedtebb elmélet szerint a FeCV mutál FIPV-vé. A mutáció kiváltó oka ismeretlen. A mutált vírus képes egyes fehérvérsejtekbe, a makrofágokba történő behatolásra és szaporodásra. Az immunrendszer válasza intenzív gyulladás. A betegség általában halálos.[1]

Bár a vírus javarészt vadmacskákban található, más macskaféléket is fertőz, különösen pumákat, hiúzt, oroszlánt és gepárdot.

Nem nagymacskafélékben, például kutyában és emberben a vírus működésképtelen, de közvetítőként szolgálhatnak a fertőzésben (ürülék, cipőtalp).

Átvitel és fertőzés[szerkesztés]

A FeCV nagyon gyakori, különösen ahol sok állatot tartanak együtt (sintértelepek, menhelyek stb.) Az állatok a vírus belélegzésével vagy megevésével is megfertőződhetnek, a leggyakoribb átviteli eszköz az ürülék, és a szennyezett felületek, mint például evőtálkák is átadhatják a vírust.

A FeCV gyakori előfordulása ellenére a legtöbb fertőzött nagymacskában nem jelenik meg a FIP. Önmagában a FeCV-nek való kitétel csak erős hasmenést okoz. Ezért egy tünetmentes macska is vírushordozó lehet és továbbadhatja más macskáknak is a vírust. Bármely FeCV-vel fertőzött macskánál lehetséges, hogy a vírus FIPV-vé mutál. Ennek esélye nagyobb, ha a vadmacska immunrendszere valamiért gyenge, ezek elsősorban a nagyon fiatal vagy idős példányok, illetve a komoly stressznek kitett vadcicák (pl. TNR program). Továbbá feltételezik, hogy genetikai hatások is elősegíthetik a FIPV-vé mutálás valószínűségét.

Erős feltételezés, hogy a vírus a méhlepényen keresztül is képes az anyákból a kicsikre továbbterjedni (intrauterális fertőzés), de ez nem bizonyított.

A házi macskák 25%-a FeCV hordozó. Több macskát, vagy kijárós macskát tartó háztartásokban a macskák kb. 5%-a hal meg FIP-ben.

A FeCV vírus a gazdaszervezeten kívül 3-7 hétig képes életben maradni, de kb. 3 hét után már általában nem marad meg elegendő számban egy sikeres fertőzéshez. A legtöbb tisztítószer, fertőtlenítő anyag a vírust hatékonyan el tudja pusztítani. A FIP vírus kizárólag a macska vérében életképes, durva esetektől eltekintve (pl. FIP-es macskából vértranszfúzió) nem fertőz.

Tünetek[szerkesztés]

FIP-es testváladék

Két fő formája van a FIP-nek: a nedves és a száraz változat. Noha mindkét változat halálos, a nedves gyakoribb (az esetek kb. kétharmada tartozik ide), és gyorsabban is öl.

Nedves változat[szerkesztés]

A hasban vagy mellkasban folyadék gyűlik fel, ami légzési nehézségeket okoz. Egyéb tünetek az étvágy elvesztése, láz, súlyveszteség, sárgaság és hasmenés.

Száraz változat[szerkesztés]

A száraz FIP hasonló tünetekkel jár, de nem gyűlik fel testfolyadék. A száraz FIP-es macskák inkább a szemüregi és idegrendszeri tüneteket mutatnak. Például nehezen jár vagy kel fel, és idővel meg is bénulhat a macska. Emellett a látás elvesztése is előfordulhat.

Diagnózis[szerkesztés]

FIP-es állat testfolyadékának sejtjei neutrofilekkel, makrofágokkal és limfocitákkal

A FIP tünetei nem elég jellegzetesek, ami a diagnózist nagyon megnehezíti. Jelenleg még nincs biztos teszt a FIPV kimutatására. A kimutatás fő módszere az alapos klinikai kivizsgálás, a hasűri folyadék ellenőrzése, és a fertőzött sejtek keresésének kombinációja - ez utóbbi többnyire már a halál után, boncolással történik. Egy polimeráz-láncreakción alapuló teszt s elérhető, de ennek a hatékonyságát megkérdőjelezik.

Többnyire egy előzetes diagnózist készítenek a hasűri folyadék vizsgálata alapján. A FIP-es testfolyadék többnyire sárgás árnyalatú és magas fehérjetartalmú. Vértesztet is végezhető a FeCV keresésére, de ez önmagában nem bizonyíték annak gyakori előfordulása miatt. Fontos megjegyezni, hogy a több FeCV-vel fertőzött macskák gyakrabban lesznek FIP-esek.

Kezelés[szerkesztés]

Mivel a FIP egy immunrendszert érintő betegség, a kezelés két nagy alcsoportra oszlik: a vírus kezelése direktben vagy az immunrendszer válaszának kezelése.

Antivirális szerek[szerkesztés]

Az antivirális szerek működésének alapja, hogy a vírus enzimjeinek vagy egyéb biológiai folyamatinak lefolyását akadályozzák meg.

Egy kísérleti gyógyszert, a GS-441524-et (wd) egy klinikai kutatásban vizsgálták. 25 nap múlva öt macska pusztult el, nyolc meggyógyult, de visszaesett. 18 példány teljesen meggyógyult. A nyolc visszaeső újabb kezelésen esett át (néhány esetben emelt dózissal). Ezek közül egy macska pusztult el, így végül a kutatásban részt vevő 31 macska közül 25 meggyógyult. Bár ez a szer jelenleg nincs törzskönyvezve, mégis nagy remények fűződnek hozzá, mint gyógymódhoz.[2][3][4][5]

Immunstimulánsok[szerkesztés]

Az immunstimulánsok olyan gyógyszerek, amelyek az immunrendszer válaszát erősítik a vírussal szemben. A FIP esetében rekombináns macska-omega-interferont (Virbagen Omega, Virbac) vagy humán alfa-2b interferont jelent. Mivel a humán interferont a macskák immunrendszere részben külső antigénként ismeri fel, a macskák számára készült interferon hatásosabb.

A Sass and Sass gyárt egy kísérleti polyprenyl immunstimulánst (Pl), amelyet Dr. Alfred Legendre egy esettanulmányban[6] vizsgált: 60 macskából 52 (87%) elhunyt 200 napon belül, de 8 életben maradt, és 4 túlélése a 300 napot is meghaladta.

Immunszuppresszió[szerkesztés]

A Prednisone vagy más immungyengítő gyógyszerek néhány héttel vagy hónappal meghosszabbíthatják a macska életét, de járulékos fertőzések előidézésével árthatnak is.

Források[szerkesztés]

  1. vet.cornell.edu
  2. Aaron M. Izes, Jane Yu, Jacqueline M. Norris, Merran Govendir (2020. január 1.). „Current status on treatment options for feline infectious peritonitis and SARS-CoV-2 positive cats” (angol nyelven). Veterinary Quarterly 40 (1), 322–330. o. DOI:10.1080/01652176.2020.1845917. ISSN 0165-2176. PMID 33138721.  
  3. Niels C. Pedersen, Michel Perron, Michael Bannasch, Elizabeth Montgomery, Eisuke Murakami, Molly Liepnieks, Hongwei Liu (2019. április 1.). „Efficacy and safety of the nucleoside analog GS-441524 for treatment of cats with naturally occurring feline infectious peritonitis” (angol nyelven). Journal of Feline Medicine and Surgery 21 (4), 271–281. o. DOI:10.1177/1098612X19825701. ISSN 1532-2750. PMID 30755068.  
  4. B.G. Murphy, M. Perron, E. Murakami, K. Bauer, Y. Park, C. Eckstrand, M. Liepnieks, N.C. Pedersen (2018. június 1.). „The nucleoside analog GS-441524 strongly inhibits feline infectious peritonitis (FIP) virus in tissue culture and experimental cat infection studies” (angol nyelven). Veterinary Microbiology 219, 226–233. o. DOI:10.1016/j.vetmic.2018.04.026. ISSN 1873-2542. PMID 29778200.  
  5. A FIP gyógyítása. (Hozzáférés: 2021. március 22.)
  6. Alfred M. Legendre, Tanya Kuritz, Gina Galyon, Vivian M. Baylor, Robert Eric Heidel (2017. február 14.). „Polyprenyl Immunostimulant Treatment of Cats with Presumptive Non-Effusive Feline Infectious Peritonitis In a Field Study” (angol nyelven). Frontiers in Veterinary Science 4. DOI:10.3389/fvets.2017.00007. ISSN 2297-1769. PMID 28261584.  

Külső hivatkozások[szerkesztés]