Fenyő László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fenyő László
Születési név Friedmann László
Született 1902. november 9.
Budapest
Elhunyt 1945. március 26. (42 évesen)
Rohonc
Nemzetisége magyar
Foglalkozása költő, műfordító, kritikus
Díjak Baumgarten-díj (1934)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fenyő László témájú médiaállományokat.

Fenyő László (1916-ig Friedmann László[1]) (Budapest, 1902. november 9.[2]Rohonc, 1945. március 26.) költő, műfordító, kritikus, a Nyugat második nemzedékének jelentős költője és verskritikusa volt.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei: Friedman Miksa kereskedősegéd és Hahn Lina voltak, izraelita vallású.[2] Kereskedelmi iskolát végzett Budapesten, de – rövid időt leszámítva – nem vállalt állást, hanem csekély költői jövedelméből élt. A Nyugat állandó munkatársa volt, írásai ezenkívül a Válasz, Szép Szó, Tükör, Magyar Csillag, Pesti Napló, Népszava hasábjain jelentek meg. 1936–1940 között Babits Mihály ajánlására a Baumgarten-könyvtár őre lett. 1942-ben és 1944 májusában munkaszolgálatra rendelték, ahonnan sikerült ugyan megszabadulnia, de 1944 végén a Gestapo elfogta, nyugat felé hajtották. Nem sokkal Kőszeg után egy SS különítmény agyonlőtte, holttestét egy előre megásott tömegsírba dobták.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pályakezdését a Nyugat artisztikumával teljesen szakító magatartása kapcsolja nemzedékéhez. Az izmusok jegyében, anarchisztikus indulatokkal lázad. Első verskötetét, az Építés orgonáját (1922) a rendőrség erkölcsi okokra hivatkozva el is kobozza. Pesszimizmust és sajátos budapesti életérzést elegyítő hangjára Elveszett évek (1926) című kötetében talált rá.[3] Egyénisége a harmincas évekkel uralomra jutó realista ízlés hatására szilárdul véglegessé. Nyíltabbá válik, helyét keresi a világban, s ezáltal lírájának tárgybirodalma szélesebb körre terjed. A lírájából általában hiányzó eszmei-erkölcsi állásfoglalást a nácizmussal szembefordulva utolsó két kötetében és posztumusz verseiben érleli ki. Fordított Bruno Brehm, Georg Fink, Richard Katz, Erich Kästner, Thomas Mann, Axel Munthe, Felix Salten műveiből.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fenyő László emléktáblája (Budapest, VI. kerület, Teréz körút 37.)
  • Építés orgonája (1922)
  • Elveszett évek (1926)
  • Fojtott virágzás (1928)
  • Szavak, sebek (1931)
  • Elítélt (1934)
  • Őszi kávéház (1936)
  • Hűség (1939)
  • Csokor (válogatott versek, 1942)
  • Városliget (1943)
  • Elítélt (válogatott versek Komlós Aladár bevezető tanulmányával, 1959)
  • Emlékezés és üzenet (1972)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Belügyminisztérium 1912. évi 39666. sz. ítélete.
  2. ^ a b Születése bejegyezve Budapest VI. ker. polgári akv. 3059/1902. folyószám alatt.
  3. Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. 2. jav., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 2000. ISBN 963-05-7745-3

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A magyar irodalom története 1945-1975, IV. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. (ISBN 963 05 28 15 0)
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.