Fene (néprajz)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A fene valószínűleg a népi gyógyászatban kialakult, főnévi és melléknévi jelentésű, tisztázatlan értelmű szó.

Jelentése[szerkesztés]

A Pallas nagy lexikona szerint jelentése vad, kegyetlen, gonosz, iszonyú, fertelmes, mint főnév különféle fekélyes, kiütéses sebekkel járó bőrbetegségek gyűjtőneve, amely „eszi, rágja a testet”. A lexikon feltételezi, hogy a szó valaha mitológiai jelentéssel is bírt. „Mint ilyen a betegségeket okozó, gonosz démonok sorába tartozhatott.” A Magyar néprajzi lexikon.   szerint – amely a szót finnugor eredetűnek tartja – erre szólásokból, szitkokból lehet következtetni. („Egye meg a fene. Vigye el a fene.”) Utóbbi lexikon kiemeli, hogy a fene gyakran szerepelt a farkas jelzőjeként.

Fajtái[szerkesztés]

A népnyelvben a fene az alábbi betegségeket jelölhette:

  • hidegfene (a csont megbetegedése)
  • melegfene (végtagokon jelentkező bőrbetegség)
  • rákfene (az arcon megjelenő bőrbetegség)
  • farkasfene (herpesz)
  • lépfene (sertésbetegség)

Egy – a Magyar néprajzi lexikon.   által idézett – 1798-as feljegyzés szerint a fene „kemény dagadás, de fájdalma igen nagy”. A Pallas nagy lexikona ezen kívül holtfene, folyófene, fészkesfene, feketefene, fityfene, fittyögösfene, fütykösfene betegségeket említ.

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]