Fellner Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fellner Vilmos
Született 1905. május 31.[1]
Budapest[2]
Elhunyt 1983. szeptember 15. (78 évesen)[1]
Washington[3]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • közgazdász
  • statisztikus
  • egyetemi tanár
  • író
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kitüntetései Bernhard Harms Prize (1982)

Fellner Vilmos más néven William John Fellner (Budapest, 1905. május 31.Washington, 1983. szeptember 15.) magyar születésű amerikai közgazdász, statisztikus, egyetemi tanár. Korek Valéria irodalomtörténész, kritikus férje volt. Apja és nagyapja gyáriparosok voltak.

Élete[szerkesztés]

Fellner Vilmosnak három testvére volt: Pál, Alfréd és György.

Apja Fellner Henrik, a Leipziger Vilmos Szesz- és Cukorgyár Rt. elnöke, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. igazgatósági elnöke volt. Előbbi gyár családi vállalat volt, de erős érdekeltsége volt a Fellner-családnak a papír- és textiliparban is (vagyis a Hazai Papírgyár Rt.-ben).[4][5]

Egyetemi tanulmányait a budapesti Műegyetemen kezdte és a zürichi egyetemen fejezte be. Vegyészmérnöki diplomájának megszerzése után a berlini Friedrich Wilhelm Egyetemen (ma berlini Humboldt Egyetem az intézmény neve) közgazdaságtant tanult. 1929-ben doktorált, az amerikai alkoholtilalom közgazdaságtani hatásáról írta doktori disszertációját.

1929 és 1938 között pénzügyi szakemberként dolgozott Budapesten. 1937-től az Ecetgyárosok Országos Egyesületének elnöke.[6][7]

Aztán kivándorolt az USA-ba, 1939-40-ben előbb tanársegéd, 1941-42-ben majd adjunktus, 1943-47-ben docens, 1947-52-ben pedig a közgazdaságtan professzora a kaliforniai Berkeley Egyetemen.

1952–1974 között a Yale Egyetem professzora New Havenben. 1962-64-ben a közgazdaságtan tanszék vezetője volt.

1957-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjává választják.

1959-60-ban az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (OEEC) független szakértői bizottságának tagja.

1969-ben egy évig elnöke volt az Amerikai Közgazdasági Társaságnak.

1973-tól 1975-ig az USA pénzügyminisztériumának a konzultánsa és az amerikai elnök gazdasági tanácsadó testületének tagja volt. Ebben az időszakban Fellner a monetáris politika elismert szakértőjeként elsősorban az inflációra vonatkozó kérdésekkel foglalkozott és az "értékzáradék" bevezetését "infláció előtti kapitulációnak" nevezte el.

1974–83-ban az American Enterprise Institute munkatársa és ő szerkesztette az intézet évkönyveit. Pénzügyi tanulmányai főleg amerikai folyóiratokban jelentek meg.

1982. június 26-án a kieli Világgazdasági Intézet neki ítélte a Bernhard Harms-díjat a világgazdasági kutatás területén végzett kiemelkedő eredményeiért.

Elsősorban a gazdasági növekedés, a gazdasági viselkedés, a piaci formák és a gazdasági verseny elméletével, a hasznosság matematikai megalapozásával, monetáris kérdésekkel, az újítások szerepével foglalkozott.

Alkalmazta a játékelméletet (Neumann Jánost is ismerte, mivel Zürichben azonos időszakban kaptak vegyészmérnöki diplomát), amikor a piacon jelenlévő különböző monopolisták viselkedését elemezte, úgy tartotta, a monopolisztikus árképzés a monopóliumok célja szerint van megszabva, a monopóliumok célja pedig bármely adott gazdasági ágazat esetében az összprofit maximalizálása és az árakat ezt követően korrigálja a konkurencia/verseny. Az volt a véleménye, hogy a gazdasági növekedés tisztán pszichológiai tényezőktől függ - vagyis azzal, hogy a pénzszerzés reménye egybeesik a vállalkozók beruházási terveivel - és az ilyen növekedés a hatékony pénzügyi ellenőrzéssel kapcsolódott össze.

Magyarországon már az 1960-as években felfigyeltek közgazdaságtani tevékenységére.[8]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Das Amerikanische Alkoholverbot vom Standpunkte der Volkswirtschaftslehre. Egyetemi disszertáció. Berlin, 1929;
  • A treatise on war inflation : present policies and future tendencies in the United States. Los Angeles, 1942;
  • Monetary Policies and Full Employment. New York, 1946;
  • Competition among the few : oligopoly and similar market structures. New York City, 1949;
  • Trends and Cycles in Economic Activity. New York, 1956;
  • The Emergence and Content of Modern Economic Analysis. New York, Toronto, London, 1960 (japánul, svédül is lefordították ezen a három 1960-as kiadáson kívül);
  • Das Problem der steigenden Preise : Bericht im Auftrag der OEEC. Köln, 1961;
  • Amerikanische Erfahrungen mit der Lohninflation in den fünfziger Jahren. Tübingen, 1962;
  • Fiscal and Debt Management Policies. New York, 1963;
  • Probability and profit. A study of economic behavior along Bayesian lines. Homewood 1965;
  • Maintaining and Restoring Balances in International Payments. 1966;
  • Economic Policy and Inflation in the Sixties. 1972;
  • A New Look at Inflation. 1973;
  • Towards a Reconstruction of Macroeconomics. 1976;
  • Contemporary Economic Problems. 1978.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 10.)
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 20.)
  3. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  4. Mindent tudok. Újság kiadóvállalata, 1927. 319 p.
  5. Berend Tibor Iván, Ránki György: Magyarország gazdasága az első világháború után, 1919-1929. Akadémiai Kiadó, 1966. 232. p.
  6. Lengyel György: A multipozícionális gazdasági elit a két világháború között: fejezetek egy történetszociológiai kutatásból. ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet, 1993. 109. p.
  7. Kornfeld Móric és Széchenyi Ágnes közös kötetében megemlíti, hogy Leipziger Vilmos Szesz és Cukorgyár Rt. társelnöke volt, az viszont nem derül ki belőle, mettől meddig volt társelnök a gyárban. In.: Kornfeld Móric, Széchenyi Ágnes: Trianontól Trianonig: tanulmányok, dokumentumok. Corvina, 2006. 53. p.
  8. Szakolczai György 1963-ban megjelent "A gazdasági fejlődés feltételei" című kötetében Fellner Vilmos egyik tanulmánya is megjelent "A zavartalan növekedés követelményei (dinamikus egyensúly)" (193-244 p.) címmel.

Források[szerkesztés]