Felhatalmazási törvény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A felhatalmazási törvény (németül Ermächtigungsgesetz; teljes nevén Törvény a nép és a birodalom ínségének megszüntetésére, Gesetz zur Behebung der Not von Volk und Reich) a német birodalmi alkotmányt módosító 1933-as törvény. Az alkotmánymódosítás felhatalmazza a birodalmi kormányt arra, hogy törvényeket alkosson. A törvény eredetileg csak négy évig volt érvényes, de azt azután a Reichstag még két ízben meghosszabbította, majd 1943-ban Hitler rendeletben határozatlan idejűre változtatta, így az a nemzetiszocialista rendszer bukásáig érvényben maradt. A felhatalmazási törvény elfogadása utáni tizenkét évben a Reichstag mindössze hét törvényt alkotott, melyek közül kettő éppen a felhatalmazási törvény hatályának meghosszabbítására vonatkozott. A Német Szövetségi Köztársaság 1949-ben elfogadott szövetségi alkotmánya tiltja a parlament törvényhozó jogkörének átruházását.[1]

Források[szerkesztés]

  1. Almási János, Girus Károly, Kis Aladár (szerk.): Törvény a nép és az állam ínségének megszüntetésére. Nyugat-Európa és az Egyesült Államok 1918-1939. Új- és legújabbkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény 2/1. kötet.. Tankönyvkiadó, 1976. (Hozzáférés: 2014. május 13.)