Feketevégű cápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Feketevégű cápa
Feketevégű cápa a Bahama-szigetek környékén
Feketevégű cápa a Bahama-szigetek környékén
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Csoport: Modern cápák (Neoselachii)
Öregrend: Cápák (Selachimorpha)
Rend: Kékcápaalakúak (Carcharhiniformes)
Család: Kékcápafélék (Carcharhinidae)
Nem: Szirticápák (Carcharhinus)
Blainville, 1816
Faj: C. limbatus
Tudományos név
Carcharhinus limbatus
(Müller & Henle, 1839)
Szinonimák
  • Carcharhinus amblyrhynchoides (non Whitley, 1934)
  • Carcharhinus brevipinna (non Müller & Henle, 1839)
  • Carcharhinus melanopterus (non Quoy & Gaimard, 1824)
  • Carcharhinus natator Meek & Hildebrand, 1923
  • Carcharhinus tilstoni (non Whitley, 1950)
  • Carcharias abbreviatus Klunzinger, 1871
  • Carcharias aethalorus Jordan & Gilbert, 1882
  • Carcharias ehrenbergi Klunzinger, 1871
  • Carcharias limbatus Müller & Henle, 1839
  • Carcharias maculipinna Günther, 1868
  • Carcharias microps Lowe, 1841
  • Carcharias muelleri Steindachner, 1867
  • Carcharias phorcys Jordan & Evermann, 1903
  • Carcharias pleurotaenia Bleeker, 1852
  • Carcharinus limbatus (Müller & Henle, 1839)
  • Eulamia pleurotaenia (Bleeker, 1852)
  • Galeolamna pleurotaenia tilstoni (non Whitley, 1950)
  • Gymnorhinus abbreviatus (Klunzinger, 1871)
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Feketevégű cápa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feketevégű cápa témájú médiaállományokat és Feketevégű cápa témájú kategóriát.

A feketevégű cápa (Carcharhinus limbatus) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A feketevégű cápa mindegyik óceánban, valamint a Földközi- és a Vörös-tengerekben is előfordul. Az Atlanti-óceán nyugati felén, a kanadai Új-Skóciától egészen Brazíliáig, míg ugyanez óceán keleti felén, a Madeira- és Kanári-szigetektől kezdve, Szenegál partjain keresztül, egészen a Kongói Demokratikus Köztársaságig található meg. Az indiai-óceáni elterjedése a Dél-afrikai Köztársaság, Madagaszkár, Ausztrália és Kína között terül el. A Csendes-óceán több szigete körül is fellelhető, például Tahiti, Hawaii és a Marquises-szigetek. Ebben az óceánban a legkeletibb állományok a Galápagos-szigeteknél, valamint a mexikói Alsó-Kalifornia és Peru partjainál találhatók meg.

Megjelenése[szerkesztés]

Ez a kisebb méretű cápafaj általában 150 centiméter hosszú, de akár 275 centiméteresre is megnőhet; 120-194 centiméteresen már felnőttnek számít. Az eddigi legnehezebb, kifogott példány 122,8 kilogrammot nyomott. Az eléggé rövid cápa feje, hosszúkás és hegyes orrban végződik. Kopoltyúnyílásai hosszúak és felállók. Fogai keskenyek és kiemelkedés látható rajtuk. Az első hátúszó magas; a két hátúszó között nincsen kiemelkedés. A háti része példánytól függően lehet, sötétszürke, hamuszürke kék árnyalattal, vagy bronzos szürke. Hasi része fehér vagy sárgásfehér. Az oldalain a hasúszók tövétől egészen végig, sötét sávok húzódnak. A hasúszók végein fekete pontok vannak. A hátúszók, a mellúszók, a has alatti úszók és a farokúszó alsó nyúlványának a végei feketék vagy sötétszürkék. Ezek az úszóvégi foltozások a fiataloknál élénkebbek; azonban a kor előrehaladtával egyre halványulnak, elmosódnak.

Életmódja[szerkesztés]

Szubtrópusi cápafaj, amely főleg a tengervízben él, de a brakkvízbe is beúszik. Főleg a korallzátonyok közelében tartózkodik; 100 méter mélyre is leúszhat, bár általában csak 30 méter mélyen található meg. Habár általában a kontinentális selfeken és a szigetek környékén figyelhető meg, a feketevégű cápa a folyótorkolatok és a mangoveerdők közelébe, valamint az iszapos lagúnákba is beúszik. A nyílt tengeren is, de főleg a tengerfenéken keresi a táplálékát, amely csontos halakból, kisebb cápák és rájákból, fejlábúakból és rákokból tevődik össze. Legfőbb külső élősködői az evezőlábú rákokhoz (Copepoda) tartozó: Pandarus sinuatus és Pandarus smithii.

Legfeljebb 12 évig él.

Szaporodása[szerkesztés]

Elevenszülő cápafaj; a pete szikzacskója méhlepényszerűen kapcsolódik a nőstény szöveteihez. Egy alomban 1-10 kölyökcápa van. Párosodáskor a cápák összeölelkeznek. A vemhesség 10-12 hónapig tart. Amikor eljön az ellés ideje, nőstény a partok közelébe húzódik; a kölyökcápa születésekkor 38-72, általában 55-66 centiméter hosszú. A nőstény, csak kétévente szaporodik. Ennél a cápafajnál fogságban megfigyelték a szűznemzést (parthenogenesis) is.

Felhasználása[szerkesztés]

Mint sok más szirticápát, a feketevégű cápát is ipari mértékben halásszák. A sporthorgászok is kedvelik; mivel partközeli faj, horgászásához nem muszáj hajóra szállni a partról is ráakad a horogra. Habár kevés cápatámadás tulajdonítható ennek a fajnak; ha ingerlik akkor támadni fog. Húsát főleg frissen fogyasztják; a bőrét feldolgozzák, májából pedig májolajat készítenek.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Carcharhinus limbatus (Müller & Henle, 1839) FishBase
  • Compagno, L.J.V., 1984. FAO Species Catalogue. Vol. 4. Sharks of the world. An annotated and illustrated catalogue of shark species known to date. Part 2 - Carcharhiniformes. FAO Fish. Synop. 125(4/2):251-655. Rome: FAO.
  • Müller, J. and Henle, F. G. J. 1838-41. Systematische Beschreibung der Plagiostomen. Berlin. Plagiostomen i-xxii + 1-200.