Feketeszázak
A feketeszázak (oroszul Черносотенцы) az 1905–1907-ben Oroszországban a cári rendőrség és a monarchista szervezetek által ellenforradalmi célokra létesített felfegyverzett csoportok voltak, melyeknek tagjait, a feketeszázasokat a kispolgárság és a lumpenproletariátus köréből toborozták munkás- és parasztfelkelések elfojtására, antiszemita pogromok végrehajtására. A haladó orosz politikai irodalom és közvélemény feketeszázasoknak nevezte a szélsőjobboldali monarchista pártokat és szervezeteket is.
Története
[szerkesztés]A mozgalom az 1905-ös orosz forradalom idején alakult meg a monarchista erők rohamcsapataiként. Fő ideológusa egy nagybirtokos, az eredetileg történész végzettségű Puriskevics volt.[1]
Populista mozgalom volt, egyfajta romantikus antikapitalista választ kívánt adni az oroszországi társadalmi-gazdasági válságra; az „egy és oszthatatlan Oroszország” erényeit a cár hatalmában, a népiségben és az ortodox vallásban látta, a nyomort, a bűnözést, a prostitúciót az idegenek, mindenekelőtt zsidók hatásának tulajdonította.[1]
A mozgalom társadalmi bázisa heterogén volt. Politikai hátterét az Orosz Nép Szövetsége képezte, amelyben a nemesek, a vidéki kereskedők és a papság voltak a hangadók.[1]
Tagságuk elérte a százezret. A kispolgárság mellett a munkásság közében is rendelkeztek szervezetekkel, felfegyverzett harci csoportjaik is voltak. Úgynevezett „céhekbe” tömörültek, amelyek gyakran egy-egy gyárhoz vagy üzemhez kapcsolódtak. Összejöveteleiket teaházakban, kocsmákban, templomokban tartották, gyakran egyházi támogatással innen indultak pogromjaikra.[2]
Alapvető dokumentumuk volt az úgynevezett Cion bölcseinek jegyzőkönyvei, amiért eleinte maga a cár is rajongott, de amikor megtudta, hogy hamisítvány, kivonatta a forgalomból, mondván, hogy „a tiszta ügyet” nem lehet hamisítványokkal védelmezni.[2]
A feketeszázak finanszírozását a belügyminisztérium végezte titkos alapjából; a tagdíjak mindössze költségeik 1%-át fedezték.[2]
Ettől a mozgalomtól és hangulattól elválaszthatatlan volt, hogy még 1911-ben is sor került Oroszországban vérvádperre, Menahem Mendel Bejlisz zsidó kereskedő ügyére – amelyben bár már nem született elmarasztaló ítélet, az antiszemita pszichózis tüzelésére alkalmas volt.[2]
A mozgalom az 1980-as évek derekától újjáéledt Oroszországban.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Oroszország története 434. o.
- ↑ a b c d Oroszország története 435. o.
Források
[szerkesztés]- ↑ Oroszország története: Font Márta – Krausz Tamás – Niederhauser Emil: Oroszország története: Egyetemi tankönyv. Szvák Gyula. 2. Budapest: Pannonica; (hely nélkül): ELTE Ruszisztikai Központ. 2001. ISBN 963 8469 69 2
- Vlagyimir Iljics Lenin: A szocialista forradalomról. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1979
További információ
[szerkesztés]- Bebesi György: A feketeszázak: az orosz szélsőjobb kialakulása és története a századelőn. 6 Budapest: Magyar Ruszisztikai Intézet. 1999. = Ruszisztikai könyvek,
A Wikimédia Commons tartalmaz Feketeszázak témájú kategóriát.
