Feketecsőrű gólya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Feketecsőrű gólya
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes)
Család: Gólyafélék (Ciconiidae)
Nemzetség: Valódi gólyák (Ciconiini)
Nem: Ciconia
Brisson, 1760
Faj: C. boyciana
Tudományos név
Ciconia boyciana
Swinhoe, 1873
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Feketecsőrű gólya témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feketecsőrű gólya témájú médiaállományokat és Feketecsőrű gólya témájú kategóriát.

A feketecsőrű gólya (Ciconia boyciana) a madarak (Aves) osztályának a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Robert Swinhoe angol ornitológus írta le 1873-ban.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Délkelet-Ázsiában, Szibéria, Mandzsúria, Japán, a Koreai-félsziget és a Fülöp-szigetek területén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, édesvizű mocsarak és tavak, valamint szikes lagúnák. Vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 115 centiméter, a szárnyfesztávolsága 200 centiméter,[5] testtömege pedig 5 kilogramm. A testének nagy része piszkosfehér, szárnya és faroktollai feketék, lába piros. A csőre viszont fekete, ebben különbözik a hozzá nagyon hasonlító fehér gólyától.

A talajon
és a levegőben

Életmódja[szerkesztés]

A nedves réteken, vizes élőhelyeken keresgél nagyobb rovarok, ebihalak, békák után, de elfogyasztja az apró rágcsálókat, halakat és kígyókat is.

Szaporodása[szerkesztés]

Megközelítőleg 1 méter átmérőjű fészküket ágakból építik. A fészekalj 4-5 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe még nagyon nagy, de csökken, egyedszáma 1000-2499 példány közötti és gyorsan csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján veszélyeztetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. május 1.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. május 1.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. május 1.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. május 1.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. május 1.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]