Fekete Tamás (szobrász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fekete Tamás
Született1931. július 23.[1]
Budapest
Elhunyt2007. február 27. (75 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszobrász
SírhelyeFarkasréti temető (25-2-51)[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete Tamás témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekete Tamás (Budapest, 1931. július 23.Budapest, 2007. február 27.) szobrászművész.

Pályafutása[szerkesztés]

1944-ben – Fekete Tamás 13 éves korában - édesapját deportálták, s többé nem tért haza. Édesanyja egyedül nevelte. Autodidakta művész volt. 1949-től az Egyesült Izzó művészeti szabadiskolában festőművészetet és Ferenczy Béni műtermében szobrászatot tanult, közben szerszámkészítőként és szerszám-konstruktőrként dolgozott és fotózott is. Budapesten műszaki főiskolát végzett. Ferenczy Béni követőjének vallotta magát. Tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület vezetőségének. Művei megtalálhatók a székesfehérvári Szent István Király, a pécsi Janus Pannonius, a budapesti Magyar Nemzeti és a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ugyanígy őrzi hagyatékának részét a Museum of Contemporary Arts, Új-Brunswick (USA) és a pécsi Modern Magyar Képtár is. Élete utolsó főművének tekinthető a 13 kisplasztikából álló ciklus Hódolat Brunelleschinek címmel, melyet a Magyar Nemzeti Galériának adományozott.

Fekete Tamás sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25. Paulikovics Iván alkotása.

Budapesten élt. Legjobb barátja Szász Imre író volt. Többször elvált, majd idősebb korában már nem nősült újra. Megszállottan dolgozott inkább kaotikus szerelőműhelynek, mint műteremnek ható lakásán. Fia édesapja emlékére, továbbá tisztelői lakóházának falára emléktáblát állíttattak, amely Paulikovics Iván szobrász alkotása.[3]

Díjai[szerkesztés]

  • 1982 - Nívódíj a Szobrászat című kötetére;
  • 1994 - a Képző- és Iparművészeti Lektorátus díja a Kisszobor '94 kiállításon.

Kiállításai[szerkesztés]

1963-tól kezdte kiállítani műveit. Három korszakát különböztetik meg elemzői, első korszakában kisplasztikákat, portrékat, köztéri szobrokat, érmeket alkotott. E korai művei rézdomborítások, kisplasztikák voltak. Az 1960-as évek végén faszobrokat is készített. Majd - újító szobrászatának legjellemzőbb vonásaként - az 1970-es évek elejétől hangulatokat, emlékeket felidéző, pop-artos, kisméretű tárgy-plasztikával kezdett foglalkozni. Érdekes, csak rá jellemző újítása a "szerszám-szobor" volt.

Újabb változást az 1994-től induló sorozata jelez, a reneszánsz felé fordulást, Brunelleschi építészeti elvei, műszaki zsenije ihlette kisplasztikák alkotásával.

Egyéni kiállítások[szerkesztés]

Válogatott csoportos kiállítások[szerkesztés]

  • 1964-1965 – Fiatal Művészek Stúdiójának éves kiállításai, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1967-től – Országos Kisplasztikai Biennálék, Pécs
  • 1968 – 11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1968 – Stúdió '58-68, Műcsarnok, Budapest
  • 1978 – Magyar Szobrászat, Műcsarnok, Budapest
  • 1987 – Országos Érembiennále, Lábasház, Sopron
  • 1988 – Tavaszi Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest
  • 1994 – Kisszobor '94, Vigadó Galéria, Budapest
  • 1997 – Magyar Szalon '97, Műcsarnok, Budapest
  • 1997 – Határesetek. Az érem harmadik oldala, Budapest Galéria, Budapest

Művei[szerkesztés]

Köztéri művei[szerkesztés]

Egyéb művei[szerkesztés]

Emléktáblája Budapest V. kerületében. Alkotó: Paulikovics Iván
Hódolat Brunelleschinek IX. [10][halott link]
Hódolat Brunelleschinek XI. [11][halott link]
Hódolat Brunelleschinek XIII. [12][halott link]

Irodalmi műve[szerkesztés]

  • Szobrászat (műhelytitkok). Budapest, 1982.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  2. http://www.nemzetipanteon.hu/temetoi.html, 2019. október 25.
  3. Archivált másolat. [2019. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 16.)

Irodalom[szerkesztés]

Commons:Category:Tamás Fekete (sculptor)
A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete Tamás (szobrász) témájú médiaállományokat.
  • Frank J.: Fekete Tamásnál. In: Élet és Irodalom, 1968. január 13.
  • Vadas J.: Műteremlátogatás Fekete Tamásnál. In: Művészet, 1969/6.
  • Somlyó Gy.: Fekete Tamás (katalógus, bevezető tanulmánnyal, Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest, 1972)
  • Szabó Gy.: Ablakok In: Élet és Irodalom, 1972. június 24.
  • Kernács G.: Tárgyak varázslata. Fekete Tamás plasztikáiról. In: Művészet, 1975/8.
  • Vadas J.: Valódi álmok, In: Élet és Irodalom, 1975. május 24.
  • Frank J.: Új ábécé. In: Élet és Irodalom, 1976. november 6.
  • Sümegi Gy.: A bécsi Bessenyei György szoborról, In: Bécsi Napló, 1997/3.
  • Szász Imre: Művészek, barátaim, Fekete Tamás. In: Somogy, 1998/4.
  • Kortárs magyar művészeti lexikon I. (A–G). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999. ISBN 963-8477-44-X
  • Szegedi László: Magyar Szobrászok Adattára - Alenia Kiadó, Budapest, 2000.