Fekete Sándor (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fekete Sándor
Született 1885. január 9.[1]
Nagyvárad[1]
Elhunyt 1972. szeptember 15. (87 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgársága magyar
Házastársa Váradi Aranka (1916–1924)
Foglalkozása
  • orvos
  • nőgyógyász
  • orvostörténész
  • szülész
Iskolái Budapesti Tudományegyetem (–1908)
Sírhelye Farkasréti temető (1-2-296/297)[2][3]
SablonWikidataSegítség

Nagyiváni Fekete Sándor (Nagyvárad, 1885. január 9.Budapest, 1972. szeptember 15.) orvos, orvostörténész, szülész-nőgyógyász, muzeológus, az orvostudományok doktora (1955).

Élete[szerkesztés]

Nagyiványi Fekete Sándor és Löwinger Ilona fiaként született. A Budapesti Tudományegyetem orvostudományi karán diplomázott 1908-ban, ezután 1909 és 1921 között a II. számú szülészeti klinikán dolgozott. Váradi Aranka színésznővel 1916. július 27-én házasodtak Budapesten, a Józsefvárosban,[4] majd nyolc év után, 1924-ben elváltak.[5]

Fekete Sándor 1921-től vezette a Poliklinika nőgyógyászat-szülészeti osztályát, majd 1922-ben megszerezte egyetemi magántanári képesítését a szülészet és a nőgyógyászat élettanából. 1935 és 1963 között a Poliklinika (Szövetség utcai Kórház) igazgatójaként működött, közben 1946-ban címzetes egyetemi tanár lett. 1963-ban vonult nyugdíjba, azonban egy évvel később, 1964-ben újból munkába állt és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatójává nevezték ki, amelyet ekkoriban hoztak létre. 1971 végérvényesen nyugállományba vonult.

Ő használta elsőként a só- és vízszegény diétát a terhes nőknél, a nőgyógyászati gyulladások kezelésében pedig a kalcium terápiát alkalmazta. Fontosak tanulmányai és kutatásai a szülés mechanizmusáról, illetve a petefészek működéséről, melyek a nőgyógyászatban új irányzat megindulását eredményezték. A bábaképzés fejlődésével is foglalkozott. Orvostörténeti kutatásokat is végezett, melyek során tisztázta Semmelweis szerepét az 1848-as forradalomban, valamint az egyetemes orvostörténetben elfoglalt helyét, valamint Tauffer Vilmos életművét is kutatta. Munkásságának elismerése gyanánt megkapta a Magyar Orvostörténelmi Társaság Veszprémi István emlékérmét.

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • A női nemző szervek működése és hatása a szervezetre (magyarul és németül, Budapest, 1929)
  • A terhességi toxicosisok (Budapest, 1959)
  • Fundamentals to the pathogenesis of pregnancy toxaemias (különnyomat, Budapest, 1963)
  • Tauffer Vilmos. Adatok a magyar szülészet és nőgyógyászat történetéhez. 1851–1934 (Budapest, 1971)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]