Fejlődéslélektan
| Pszichológia |
|---|
 |
| Elméleti irányzatok |
| Kutatási alapterületek |
| Alkalmazott területek |
A fejlődéslélektan (fejlődéspszichológia) a tudományos pszichológia főbb kutatási ágainak egyike, angolul developmental psychology. Azokkal az általános testi, értelmi, érzelmi, társas és személyiségbeli változásokkal foglalkozik, amelyeken az emberek koruk előrehaladtával keresztülmennek, a fogantatástól az élet végéig.
A fejlődéslélektannak, mint tudománynak, célja a különböző fejlődési funkciók leírása, megmagyarázása, összehasonlítása és előrejelzése.
Claparéde és Binet követője a francia gyermekvizsgálók (funkcionalisták) sorában. A gyermekeket feladatokba állítva nemcsak a megoldás érdekli, hanem az odavezető út is. Hirdeti: a gyermeki értelem fejlődése nem puszta felhalmozás (akkumuláció), hanem minőségi változás is.[1] Az óvodai beszédet összekapcsolja a klinikai kikérdezéssel. Észreveszi, hogy a gyermek beszéddel kíséri tevékenységét. Világképet „barkácsol” a környezetéről; például az ajtónak is lelke van, ha nem akar kinyílni. A kiscsoportos még úgy látja: a szélesebb edényből keskenyebbe töltött víz több lesz. A mennyiség és számállandó fokozatosan alakul ki benne.[2]
Az együttműködésre az együttes munka, a törvényességre a játékszabály, a közösségi feladatok megoldására a gyermekcsoportok előtt lebegő feladatok megoldása nevel. A gyermeki csoportosulásokhoz való hűség előállapota annak a hűségnek, amely a felnőttet hazájához, társadalmi osztályához fűzi.[3] Minden nevelő döntő kérdése: mennyire hagyja „megkapaszkodni” gondozottját, és mikor önállósítsa.[4] A fennakadás, visszaesés és visszatolódás jelensége a túlhaladott réteg újbóli előbukkanása.[5]
Összekapcsolta az orvosi és a fejlődéslélektani pszichológiát. Az introspekció befelé vetítése számára azt jelenti, ami közös mindannyiunk kapcsolataiban a többiekkel, mindannyiunk viszonyában a valósággal.[6] Szociálpszichológiai szemléletű gyermeklélektana a nagyobb társadalmi csoportok és az egyén gondolkodásviszonyát a családi (mikroszociális) kettősre fordítja le: a felnőtt–gyermek pólusokra. Orvosi párhuzamot von az idegi (neurológiai) feltételek és a személyiségtípusok között. A motoros és érzelmi mozzanatok fokozatosan válnak jellé.[7]
A Vigotszkij-iskola szerint a fejlődés lényege, hogy a közvetlen természeti és lelki jelenségek társas közvetítése a nyelvi rendszer által történik. A gyermeki fejlődés döntő mozzanata az uralkodó (domináns) tevékenységmódok közötti váltás (játék, tanulás, munka, ének, sport stb.).[8]
Források
[szerkesztés]- ↑ Pléh Csaba (2010) 452–453. o.
- ↑ Pléh Csaba (2010) 454–455. o.
- ↑ Pléh Csaba (2010) 463. o.; Mérei Ferenc: Gyermektanulmány, 1948. 159. o.
- ↑ Pléh Csaba (2010) 464. o.; Mérei Ferenc: Gyermektanulmány, 1948. 108–109. o.
- ↑ Pléh Csaba (2010) 464. o.; Mérei Ferenc: Gyermektanulmány, 1948. 13. o.
- ↑ Pléh Csaba (2010) 465. o.; Wallon, H. (1982) La Vie Mentale, Párizs, 138. o.
- ↑ Pléh Csaba (2010) 465–466. o.; Wallon, H. (1971) Válogatott tanulmányok. Bp., Gondolat.
- ↑ Pléh Csaba (2010) 545. o.; A. Ny. Leontyev: Tevékenység, tudat, személyiség, 1979. 126–127. o., Bp., Gondolat–Kossuth.
- Pléh Csaba (2010): A lélektan története / 17. A fejlődéselv diadalútja. ISBN 9789632760520
- Pléh Csaba – Boross Ottilia (2008): Pszichológia. A pszichológia legfontosabb fogalmai magyar és angol nyelven. Budapest, Akadémiai Kiadó. (Akadémiai lexikonok.) Fejlődéslélektan, 107–108.
- Pszichológiai lexikon (2007). Budapest, Helikon. Fejlődéslélektan, 113.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
|
Ez a pszichológiával kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |