Fecskefészek orgona
Fecskefészek orgona (franciául: orgue en nid d'hirondelle, németül: Schwalbennestorgel) egy sípos orgonafajta, amely nevét fecskefészekhez való hasonlóságáról kapta.
A fecskefészek orgonatokját nem a karzaton vagy a padlón helyezik el, hanem egy falra függesztett, kizárólag a fal által tartott emelvényen áll. Egyes templomokban a trifóriumba ékelték be őket. A reneszánsz kori fecskefészek-orgonák felfüggesztett emelvénye (tribuna) gyakran csúcsban végződött.[1]
Egy ilyen típusú orgonában általában csak egy ember, az orgonista fér el benne, aki létrán vagy a fal mögé rejtett lépcsőn keresztül jut fel a játszóasztalhoz.[2]
Története
[szerkesztés]A fecskefészek orgonák különösen gyakoriak voltak középkori és reneszánsz templomokban, ahol az hívek felett lebegő hangszer a „mennyei zenét” jelentette. A hatás az orgona működése közben fokozódott, mivel a kinyitott orgonaszekrény ajtajai szárnyakat formáztak. Maga az elnevezés is szimbolikus: a középkorban a madárének az angyalok énekével vált egyenértékűvé.[3][4]
A párizsi Notre-Dame-székesegyház első nagyobb orgonája egy fecskefészek volt, amelyet az 1300-as évek elején építettek és a hajó fölé függesztve helyezték el. Az ezt 1401-ben felváltó új, nagyobb orgona már egy kifejezetten erre a célra épített karzaton kapott helyet, a székesegyház nyugati kapuja fölött.[5]
Johann Sebastian Bach egy a lipcsei Tamás-templom keleti falán található fecskefészek orgonát használt a Máté-passió (BWV 244) és a Magnificat (BWV 243a) ősbemutatóján, de azt javíthatatlan állapota miatt 1740-ben lebontották.[6]
Az orgonák növekvő mérete és bonyolultsága miatt a fecskefészek-típus egyre ritkábbá vált, és a 18. század közepére a karzatra épített karorgona lett az uralkodó. Az orgonareform-mozgalom hatására azonban a 20. században számos új fecskefészek-orgonát építettek, a régebbieket pedig restaurálták vagy rekonstruálták. Az egyik legismertebb modern példa a durhami (Észak-Karolina) Duke Egyetem kápolnájában található, amit 1997-ben adtak át.[2]
Érdekesség
[szerkesztés]- A legrégebbi ma is működő fecskefészek orgona 1435-ben épült, és a svájci Valère bazilikában látható.[2] Egyben ez a világ legöregebb működő orgonája is (lásd fent).[7]
- Richard Kassel zenetörténész szerint a francia orgonaépítő, Aristide Cavaillé-Coll 1869-ben egy óriási fecskefészek orgonát javasolt a római Szent Péter-bazilikába, és élete hátralévő részében sikertelenül próbálta megszerezni a Vatikán jóváhagyását tervéhez.
A művészetben
[szerkesztés]A festményeken ábrázolt fecskefészek orgonák közé tartozik több mű is.
Az 1446 körül készült Sacra Conversazione-t Konrad Witz műhelyének tulajdonítják és a templomot a bázeli dómként azonosították.[1]
Saenredam 1636-os festménye a haarlemi Grote Kerk fecskefészek orgonáját ábrázolja, a feltámadás jeleneteivel díszített nyitott orgonaszekrény ajtajókkal. Ezenkívül egy ritka, különálló Bourdon ajakregiszert is látszik, ami az orgona mellett lóg.[8]
Emanuel de Witte több, az 1600-as évek végéről származó, idealizált templombelsőt ábrázoló festményét is ide értjük.De Witte számos képéhez hasonlóan a Protestáns gótikus templom belseje (1685 körül) című alkotása is ötvözi az amszterdami Nieuwe Kerk és Oude Kerk templomok építészeti elemeit. Ezen a festményen szintén egy nyitott ajtajú fecskefészek orgona látható két nagy oszlop mögött, alattuk pedig a gyülekezet.[9]
-
Sacra Conversazione (Konrad Witz műhelye, 1446 körül) -
A haarlemi Szent Bávó-székesegyház belseje (Pieter Jansz. Saenredam, 1636) -
Protestáns gótikus templom (Emanuel de Witte, 1685 körül)
Galéria
[szerkesztés]-
-
Brémai dóm (Bréma, Németország) -
-
-
Alte Nikolaikirche (Frankfurt am Main, Németország) -
Santa Cruz molostor (Coimbra, Portugália) -
-
-
Strasbourg-i katedrális (Strasbourg, Franciaország) -
_-_Cath%C3%A9drale_Notre-Dame_-_Grand_orgue_(40900747923).jpg)
_08.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Baldi, Stefano (2012). "The Ducal Chapel of Savoy in Les Très Riches Heures du Duc de Berry". Music in Art, Vol. 37, No. 1/2, The Courts in Europe: Music Iconography and Princely Power, pp. 57–70 JSTOR 24420194
- ↑ a b c Kassel, Richard (2006). "Swallow's Nest" in Douglas Earl Bush and Richard Kassel (eds.), The Organ: An Encyclopedia, pp. 546–547. Routledge. ISBN 0415941741 Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke, „Bush1” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal - ↑ Żerańska-Kominek, Sławomira (2012). "Bird-Like Angels Making Music in Mary's Garden: Gentile da Fabriano's Madonna and Child with Saints". Music in Art. Vol. 37, No. 1/2, The Courts in Europe: Music Iconography and Princely Power, pp. 177–190. JSTOR 24420202.
- ↑ Holman, Tomlinson (2014). Surround Sound, p. 14. CRC Press. ISBN 1136115900
- ↑ Cathédrale Notre-Dame de Paris. "The Great Organ" Archiválva 2016. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Retrieved 11 February 2016
- ↑ Wolff, Christoph and Zepf, Markus (2012). The Organs of J.S. Bach: A Handbook, pp. 53–54. University of Illinois Press. ISBN 0252078454
- ↑ Dávid, Zubreczki: A világ legöregebb templomi orgonája (magyar nyelven). index.hu, 2016. január 12. (Hozzáférés: 2025. július 3.)
- ↑ Marshall, Kimberly (2006). "Bourdon" in Douglas Earl Bush and Richard Kassel (eds.), The Organ: An Encyclopedia, p. 76. Routledge. ISBN 0415941741
- ↑ Metropolitan Museum of Art (1988). Dutch and Flemish Paintings from the Hermitage. pp. 72–73. Harry N. Abrams Inc. ISBN 087099509X
További információk
[szerkesztés]- Wilson, Michael I.. Organ Cases of Western Europe. C. Hurst & Co., 21-22, 39, 53, 61, 66. o.. ISBN 0903983893
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Swallow's nest organ című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
