Farkas Imre (labdarúgó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Farkas Imre
Az 1948-ban Bányászkupát nyert dorogi csapat. Farkas Imre az álló soban jobbról a harmadik.
Az 1948-ban Bányászkupát nyert dorogi csapat. Farkas Imre az álló soban jobbról a harmadik.
Személyes adatok
Születési dátum1915
Születési helyDorog, Magyarország
Halálozási dátum?
Halálozási hely?,
Állampolgárságmagyar
Poszthátvéd
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1934–1937Magyar 1919-1946 Dorogi AC61(9)
1937–1942Magyar 1919-1946 Győri ETO?
1943–1949Magyar 1919-1946 Dorogi AC104(3)
Válogatottság
1936-?Magyar 1919-1946 Magyarország?
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
SablonWikidataSegítség

Farkas Imre (Dorog, 1915.–?) olimpiai válogatott labdarúgó. A magyar válogatott keret tagjaként részt vett a berlini olimpián 1936-ban.

Pályafutása[szerkesztés]

Klubcsapatban[szerkesztés]

A Dorogi AC, majd a Győri ETO csapatában játszott a két világháború közötti időszakban. 1942 végén az Újpest akarta leigazolni, de végül inkább visszatért Dorogra és az 19421943-as évad tavaszi fordulójától újra a dorogi csapat játékosaként szerepelt. Tagja volt a bajnokságot nyert csapatnak 1944-ben és szintén ebben az évben a Magyar kupa elődöntőt játszó Dorogi AC gárdájának a Kolozsvári AC ellen. Szinte kivétel nélkül valamennyi mérkőzésen a jók között emelték ki, többször pedig a mezőny legjobbja volt. Egy ízben mesterhármat szerzett 1943. szeptember 27.-én az Újpesti TSE elleni bajnokin.

1945-ben feljutottak az NB I-ben. Pályára lépett a Dorog legelső NB. I-es mérkőzésén is 1945. szeptember 23-án a Szombathelyi Haladás ellen, ahol 3-3-s döntetlen született. Részese volt a dorogiak egyik legnagyobb arányú győzelmének is, amelyet 9-0-ra nyertek a Dózsa MADISZ otthonában. 1947-ben kiestek az első osztályból, majd két éven keresztül az NB. II-ben szerepeltek, ahol 1949-ben bajnoki címet nyertek, majd a bajnokok körmérkőzéses döntőjét is megnyerték és visszakerültek az NB. I-be.

A korosodó játékos ezekben az időkben ritkábban kapott már játéklehetőséget és az 1949-1950-es bajnoki idényben már nem vett részt. Összesen 44 alkalommal játszott első osztályú meccset, ahol olyan neves társakkal szerepelt egy csapatban, mint Grosics Gyula és Buzánszky Jenő. Edzője egykori játékos társa, Bárdos Sándor volt, majd Szabó Péter.[1][2][3]

A válogatottban[szerkesztés]

A magyar olimpiai válogatott keret tagja lett és részt vett a berlini olimpián 1936-ban. Játékára azonban nem került sor, mert az első mérkőzésen nem játszott, amelyet a magyarok elveszítettek, így kiestek a további küzdelmekből.[4]

Sikerei, díjai[szerkesztés]

  • 3-szoros Bajnoki cím – NB III. (1943-44), Másodosztály (1945), NB. II. – 1948-1949)
  • NB. I-be jutás (1945)
  • Bajnokok bajnoka cím (1949)
  • Bajnoki ezüstérmes (NB. II. – 1948)
  • Bányászkupa-győztes (1948)

Források[szerkesztés]

  1. Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75 éves Jubileumi Emlékkönyve/ A Dorogi Bányász labdarúgói
  2. Varga Lajos: A Dorogi Bányász SC Labdarúgó Almanach/1945-49
  3. Meszes Lajos-Kovács Lajos: A Dorogi Sportkrónika, 1920-1944/I. kötet
  4. Meszes Lajos - Kovács Lajos. Dorog sporttörténete 2. kötet (1945-1956). Dorogi Füzetek sorozat 34. ISSN 1215-7872 (2006)