Faragó Ödön

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Faragó Ödön
Faragó Ödön.jpg
Született Frank Ödön
1876. július 21.
Adony
Elhunyt 1958. július 28. (82 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Biller Irén
Foglalkozása színész, filmrendező, színigazgató
A Wikimédia Commons tartalmaz Faragó Ödön témájú médiaállományokat.

Faragó Ödön (született Frank) (Adony, 1876. július 21.Budapest, 1958. július 28.) színész, rendező, színigazgató.

Pályája[szerkesztés]

Színész és rendező[szerkesztés]

A Fejér megyei Adonyban született, Frank Lipót és Ofner Anna (1856–1921)[1] fiaként. Anyai nagyszülei Ofner Ádám és Treu Lujza voltak. 1896-ban végezte el a budapesti Színművészeti Akadémiát. Vidéki színházakban játszott, a kor neves színigazgatóinál - Rakodczay Pál és mások - kezdte pályáját. Nyíregyházán játszott először, majd Szeged (1897, 1903–05), Budapest (Tarka Színpad - 1901, Magyar Színház - 1902, Népopera - 1913), Debrecen (1901–02) pályájának főbb állomásai. 1905-től Kassán színész és rendező, 1910-től Kolozsvárott főrendező, itt magánszíniiskolát is vezetett. Faragóra döntő hatást gyakorolt a kolozsvári színházban töltött időszak. Kolozsvári működése alatt a Színészek Egyesületének ösztöndíjasaként rövid külföldi tanulmányútra utazott, melynek során Bécs, Salzburg, München, Nürnberg, Frankfurt, Köln, Berlin, Drezda és Prága színházi életével ismerkedett meg. 1912-ben Impresszióim című munkájában számolt tanulmányútján valamint vidéki működése alatt szerzett tapasztalatairól.

Színigazgató[szerkesztés]

Faragó Ödön mint Svengáli Stephen Potter: Trilby-jében Szegeden.

1913-ban Faragó elnyerte a kassai Nemzeti Színház igazgatói posztjára kiírt pályázatot. Nagy tervekkel vágott neki kassai megbízatásának, az I. világháború viszont keresztülvágta elképzeléseit, sőt, 1919-20-ban a társulat sorsa is kérdéses volt, mivel a város az újonnan alakuló Csehszlovák Köztársaság része lett, az új hatalom pedig megnehezítette a magyar színházak működését - például alacsonyabb állami támogatásban részesültek, mint a szlovák nyelvű színházak és társulatok.

1917. január 25-én Budapesten, a Józsefvárosban feleségül vette a nála 21 évvel fiatalabb Biller Irén színésznőt,[2] akitől 1925-ben elvált.[3]

A szlovákiai magyar színházak 1920-as összevonásakor – egy színigazgatói poszt lett a kettő, a pozsonyi és a kassai helyett – Faragó megpályázta az összevont igazgatói posztot és azt el is nyerte. Ezt a funkcióját 1923-ig töltötte be, miután koncessziója lejárta előtt váratlanul pályázatot írtak ki az igazgatói helyre, melyet Földes Dezső nyert meg. 1924-ben Földes távozott az igazgatói székből, amelybe újra Faragó tért vissza. A posztot 1926 októberéig töltötte be, amikor lemondott hivataláról és Szegedre távozott. Szegeden viszont csak egy évig vezette (igazgatóként) a társulatot, 1927-től Budapesten az Andrássy úti színház főrendezője lett, majd a főváros csaknem minden magánszínházában megfordult mint színész. 1945-től haláláig a Nemzeti Színház tagja volt.

Művei[szerkesztés]

  • 1912 – Impresszióim
  • 1918 – A vidéki színészet újjáépítése
  • 1933 – Irások és emlékek
  • 1942 – Írásaim és emlékeim
  • 1946 – A magyar színészet országútján

Irodalom[szerkesztés]

  • Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918-1938. Pozsony : Madách Könyvkiadó, 1974.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]