Fantasztikus realizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A fantasztikus realizmus (németül: Phantastischer Realismus) kifejezés néhány osztrák és német művésznek (pl. Ernst Fuchs, Erich Bauer, Rudolf Hausner, Wolfgang Hutter és Anton Lehmden) az 1960-as évek elején kialakított művészeti irányzatára használatos.

Az új művészeti stílushoz tartozó alkotók sajátos világukat a háború előtti szürrealizmus egyes változatait folytatva alakították ki - mindenekelőtt Dalíét, Tanguyét és Bellmerét követve -, festéstechnikájukat virtuóz jelleg jellemzi, témájuk irodalmias, erotikus és mitológiai beütésektől sem mentes, gyakran a manierizmus jegyeit is felmutató, ugyanakkor akár fantasztikus, kozmikus traumák, apokaliptikus víziók megjelenítésével.[1] Általában rendkívül élénk színeket használtak, figuráikban pedig a naiv festészet, a pop-art vagy akár Hieronymus Bosch fantasztikus világának nyomai egyaránt felfedezhetők. Mozgalmukról a szakirodalom mint a bécsi fantasztikus realizmus iskolájáról beszél, mivel azon kevesek közé tartoznak képviselőik, akik a háború utáni művészet alapjában nemzetközi, nemzetfeletti légkörében kifejezetten nemzeti irányzatot hoztak létre.[2][3] A Johann Muschik osztrák kritikus szerint a kifejezés a sztálini realizmussal ellentétben, a hidegháború légkörében született, más kritikusok szerint az absztrakt expresszionizmussal szembe fordulva.

A mozgalom alapítójának a Bécsi Képzőművészeti Akadémia professzorát, Albert Paris Gütersloht tekintik, egyik szellemi atyjának Edgar Jenét. Az iskola tagjainak első bemutatkozása 1959-ben a bécsi Belvedere-ben tartott közös kiállításukkor volt.

A fantasztikus realizmushoz a további művészek kapcsolhatók: Fritz Aigner, Ludwig Valentin Angerer, Hans Bellmer, Arik Brauer, Gisela Breitling,[4] Peter Collien,[5] Otfried H. Culmann, Edgar Ende, Ernst Fuchs, Hansruedi Giger, Fabius von Gugel, Joe Hackbarth, Thomas Häfner, Friedrich Hechelmann, Wolfgang Hutter, Rudolf Hausner, Friedensreich Hundertwasser, Peter Klitsch, Anton Lehmden, Helmut Leherb, Franz Radziwill, Gerhard Swoboda, Bruno Weber, Carel Willink és Mac Zimmermann.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Karin Thomas: DuMont’s kleines Sachwörterbuch zur Kunst des 20. Lahrhunderts. Von Anti-Kunst bis Zero. DuMont Buchverlag, Köln 1977, S. 187.
  2. Fantasztikus realizmus. artportal. (Hozzáférés: 2018. szeptember 12.)
  3. Sebők Zoltán: Az új művészet fogalomtára 1945-től napjainkig pp. 25. (Hozzáférés: 2018. szeptember 12.)
  4. Udo Christoffel. Gisela Breitling, Kommunale Galerie Wilmersdorf von Berlin, 1. kiadás, Berlin: Verlag Friedrich Nolte (1979) 
  5. Gerhard Habarta. Lexikon der phantastischen Künstler. Wien: BoD – Books on Demand, 524. o. (2013) 

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Fantastic realism
A Wikimédia Commons tartalmaz Fantasztikus realizmus témájú médiaállományokat.
  • Wieland Schmied: 200 Jahre Phantastische Malerei. Rembrandt Verlag, Berlin 1973, ISBN 3-7925-0067-1
  • Karin Thomas: DuMont’s kleines Sachwörterbuch zur Kunst des 20. Jahrhunderts. Von Anti-Kunst bis Zero. DuMont Buchverlag, Köln 1977, ISBN 3-7701-0622-9.
  • Jörg Kriechbaum und Rein A. Zondergeld: Lexikon der Phantastischen Malerei. DuMont Buchverlag, Köln 1977, ISBN 3-7701-0908-2.
  • Gerhard Habarta: Lexikon der Phantastischen Künstler, Band 1 und 2, Verlag Books on Demand, 2010 und 2013, ISBN 978-3-8370-8427-6 und ISBN 978-3-8482-6307-3
  • 1974 – Die Wiener Schule des Phantastischen Realismus (C. Bertelsmann) (Johann Muschik) ISBN 3-570-06123-X
  • 2005 – Fantastic Art (Taschen)(Schurian, Prof. Dr. Walter) ISBN 978-3-8228-2954-7 (English edition)
  • 2003 – Die Phantasten – Die Wiener Schule des Phantastischen Realisums (Stdtgemeinde Tulln)
  • 2007 – Metamorphosis (beinArt) ISBN 978-0-9803231-0-8
  • 2008 – Phantastischer Realismus (Belvedere, Wien) ISBN 978-3-901508-44-8