Fanny Blankers-Koen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Fanny Blankers-Koen
Fanny Blankers-Koen
Fanny Blankers-Koen
Személyes adatok
Születési dátum 1918. április 26.
Születési helyBaarn, Hollandia
Halálozási dátum 2004. január 25. (85 évesen)
Halálozási helyHoofddorp, Hollandia
Állampolgárság Hollandia
Versenyzői adatok
Versenyszám síkfutás, gátfutás
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fanny Blankers-Koen témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Hollandia színeiben
Atlétika
Olimpiai játékok
arany
1948, London
100 m
arany
1948, London
200 m
arany
1948, London
80 m gát
arany
1948, London
4 × 100 m
Európa-bajnokság
bronz
1938, Bécs
100 m
bronz
1938, Bécs
200 m
arany
1946, Oslo
80 m gát
arany
1946, Oslo
4 × 100 m
arany
1950, Brüsszel
100 m
arany
1950, Brüsszel
200 m
arany
1950, Brüsszel
80 m gát
ezüst
1950, Brüsszel
4 × 100 m

Francina Elsje „Fanny” Blankers-Koen (Baarn, 1918. április 26.Hoofddorp, 2004. január 25.) négyszeres olimpiai bajnok holland atléta, rövidtávfutó, gátfutó.

Élete[szerkesztés]

Apja kormányellenőr volt Amszterdamban. Lányuk tehetségét hamar felfedezték, és ő hatévesen csatlakozott a helyi sportegyesülethez. Sokáig hezitált az atlétika és az úszás közt, majd 14 éves korában döntött végleg az atlétika mellett. Ekkor még a 800 m volt a fő száma, de ezt akkoriban kevésbé preferálták a versenyszervezők, mivel nehéznek találták egy nőnek.

Koen 18 évesen debütált a berlini olimpián, ahol hatodik lett magasugrásban, ötödik a 4 × 100-as váltóval. 1940-ben feleségül ment tréneréhez, Jan Blankershez, majd gyermekei születtek. A második világháború miatt elmaradt az 1940-es és az 1944-es olimpia, Blankers-Koen azonban kitartóan edzett tovább. Megdöntötte többek közt a távolugrás világcsúcsát.

Az 1948-as olimpiára két gyermekes anyaként érkezett. Többen úgy vélték, hogy túlkoros, de ő megnyerte a 100 és 200 méteres síkfutást, a 4 × 100-as váltót, valamint a 80 méter gátat. Amikor Londonból visszatért Hollandiába, valóságos hősként fogadták.

Blankers-Koen a következő években a csúcson volt, de a helsinki olimpián sérülés miatt visszalépett. 1955-ben végleg visszavonult. 1980-tól az International Women’s Hall of Fame tagja. 2004-ben hunyt el.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]