Fallibilizmus
 |
Ezt a szócikket tartalmilag és formailag is át kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
Eredetileg a fallibilizmus filozófiai alapelv, amely szerint állításokat akkor is elfogadhatunk, ha azokat nem lehet bizonyítani vagy igazolni,[1] illetve hogy sem a tudás, sem a hit nem biztos.[2] A latin fallibilis szóból ered, melynek jelentése „hibára hajlamos”, a fallibilizmus kifejezést Charles Sanders Peirce amerikai filozófus alkotta meg a 19. század végén. Az osztrák-brit filozófus, Karl Popper nyomán számos filozófus a fallibilizmust úgy értelmezi, mint azt a felfogást, hogy a tudásról kiderülhet, hogy hamis.[3]
A fallibilizmus az az ismeretelméleti tézis, amely szerint egyetlen hiedelem sem (elmélet, nézet, tézis stb.) soha nem támasztható alá racionálisan vagy igazolható meggyőző módon. Mindig marad egy lehetséges kétség a hit igazságát illetően.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Haack, Susan. „Fallibilism and Necessity”. Synthese 41 (1), 37–63. o.
- ↑ Hetherington, Stephen: Fallibilism. Internet Encyclopedia of Philosophy
- ↑ Jeane W. Anastas. Research Design for Social Work and the Human Services, 2.kiadás, Columbia University Press, 19. o. (1999)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Fallibilism című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
|
Ez a filozófiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
