Fakó gulyajáró
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Agelaioides fringillarius (von Spix, 1824) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fakó gulyajáró témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fakó gulyajáró témájú kategóriát. |
A fakó gulyajáró (Agelaioides fringillarius) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj.[1]
Magyar neve forrással nincs megerősítve.
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Johann Baptist von Spix német biológus írta le 1824-ben, az Icterus nembe Icterus fringillarius néven.[2] Besorolása vitatott egyes szervezetek szerint a barnaszárnyú gulyajáró (Agelaioides badius) alfaja Agelaioides badius fringillarius néven.[3][4]
Előfordulása[szerkesztés]
Dél-Amerikában, Brazília keleti részén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki száraz erdők és cserjések, valamint szántóföldek, legelők és városi környezet. Állandó, nem vonuló faj.[5]
Megjelenése[szerkesztés]
A hím átlagos testhossza 17,5 centiméter, testtömege 40,1gramm.[2]
Életmódja[szerkesztés]
Magvakkal és ízeltlábúakkal táplálkozik.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. május 5.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. április 8.)
- ↑ Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. május 5.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2018. május 5.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. május 5.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. május 5.)
