Faházi János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Faházi János
1964-ben
1964-ben
Született 1942. április 23. (75 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása asztaliteniszező
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Faházi János témájú médiaállományokat.
Faházi János balról a második, asztaliteniszezők között, 1964. október 16., Hollandia

Faházi János (Budapest, 1942. április 23. –) magyar asztaliteniszező.

Tizenhárom évesen az Alumínium SC játékosaként kezdte az asztaliteniszezést. 1959-ben a legjobb magyar ifjúsági játékosként részt vehetett a felnőtt Tízek-bajnokságon. 1960-tól, már a Betonút sportegyesület játékosaként tagja lett a magyar válogatottnak. A világ- és Európa-bajnokságokon összesen három érmet nyert, jelentős eredményeit párosban érte el. 1962-től a Budapesti Vörös Meteor játékosa lett. 1966-ig volt válogatott, de az asztaliteniszezést a Csepel SC, a Postás és a Ganz-Mávag színeiben ezután is folytatta. 1980-ban a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében edzői oklevelet szerzett és pályafutását olasz Molina Bianchi Vigevano, és az egykori NSZK ban az ESTING játékosaként folytatta. Az asztaliteniszezéssel hazatérése után sem hagyott fel, 2007 elején egy a magyar harmadik osztályban szereplő jászberényi egyesület játékosa. Különleges gömb-, és ritmusérzékének köszönhetően a világ talán leglátványosabb játékát játszotta.

Sporteredményei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]