Fagykár felmérése szőlőültetvényben
Metszési szezon elején, a hideg téli hónapokat követően érdemes a rügyeket, vesszőket ért fagykárt felmérni. A rügy-, és diafragmavizsgálat eredményét figyelembe véve kell a tőkék metszését kialakítani. Fagykár gyanúja esetén el kell halasztani a metszést a rügyfakadás kezdetéig vagy több tartalék rügyei kell hagyni (utólag ezeket lehet redukálni).
Mitől függ, hogy lesz-e fagykár?[szerkesztés]
Klimatikus tényezők[szerkesztés]
Nem mindegy, hogy mikor lép fel és mennyi ideig tart a hőmérséklet-csökkenés. Általában néhány napon át tartó jelentős lehűlés jelentős kockázatot hordoz. Az is lényeges, hogy milyen gyorsan váltakozik a lehűlés és felmelegedés, milyen hőmérsékleti különbséggel. A széljárás (fagyot hozhat), az alacsony páratartalom és a télen a zúzmara kialakulása is fokozhatja fagykár kialakulását. [1][2][3][4]
Termőhely adottságok[szerkesztés]
Az alacsonyan fekvő (esetleg északról nyitott), sík és fagyzugos területeken könnyebben kialakulhat fagykár. A tengerszint feletti 150-200 m alatt fagyveszély van.
A szőlőfajta egyéni érzékenysége: lásd A szőlőfajták fagytűrése résznél [4]
A szőlő egyes részei eltérő fagyérzékenységgel bírnak; a gyökérzet pl. a hidegre érzékenyebb, mint a föld feletti részek. Az európai szőlőfajták gyökerei -5, -6; az amerikai fajtáké -9, -10 °C-os talajhőmérsékleten már károsodhatnak. [1] [3]
Termesztéstechnológia[szerkesztés]
Az alacsony művelésű tőkék (például fej, bak) a síkvidékeken, vagy a rövid csapra történő metszés eredményeként kialakult vastagabb vesszők érzékenyebbek a fagyra. [1] [5][3]
A hajtások, vesszők beérésének mértéke[szerkesztés]
Minél érettebb a vessző, annál magasabb a szénhidráttartalma. Az éretlen vesszők víztartalma magasabb, szénhidráttartalma alacsonyabb. A száraz nyarat követő hűvös, csapadékos őszi időjárás nem kedvez a vesszők beérésének. A vessző érésük során elérik az őszi keményítőmaximumukat, ami általában decemberig fokozatosan átalakul cukorrá. A fagyálló szőlőfajták már novemberre elérik a téli cukormaximumot, a fagyérzékenyek pedig december-januárra. [1][3]
Terméshozam[szerkesztés]
A terméssel túlterhelt szőlőtőkék könnyen elfagyhatnak, mert az asszimilátumok (szénhidrátok) szállítása és raktározása a fürtökbe koncentrálódik. Ezáltal vesszőik nem érnek be rendesen, beltartalmuk szegényebb lesz és így érzékenyebbé válnak a fagyra. [1][5][2][3]
A szüret időpontja[szerkesztés]
A termést időben le kell szedni a tőkékről, hogy a vesszők is be tudjanak érni; a késői szüret negatív hat erre a folyamatra. [1][5][2][3]
A szőlő tápanyagellátásának kiegyensúlyozottsága[szerkesztés]
Elsősorban a kálium és magnézium hiánya, valamint a nitrogén deficit és többlete növelheti a fagykárosodás mértékét. [1][5]
A szőlőtőkék élettani stádiuma, állapota[szerkesztés]
Mélynyugalmi állapotban jobb a fagyállóképességük, mint kényszernyugalomban. A tőkék kondíciója, kora is kihat a fagytűrésre: a beteg és fiatal tőkék kevésbé viselik el. [5]
A fagykár típusai[szerkesztés]
Őszi fagykár[szerkesztés]
A korai (szeptember-októberi) fagyok hatására a lombozat lehullik. A bogyók károsodása cukortartalmuktól függ: a beérési folyamat megszakadhat, ami által az asszimilátumok beáramlása megszűnhet. A vessző érése tökéletlen, a fagyvédő szereppel is bíró szénhidrátok képződése, ezek vesszőkbe történő áramlása és raktározása leáll. Az alacsonyabb keményítő- és cukortartalom végett rosszabb lesz a téli fagytűrő képesség. [1][5][2][3][4]
Téli fagykár[szerkesztés]
A téli hónapok tartósan alacsony hőmérsékleti értékei hordozzák magukban a legnagyobb kockázatot. Általában véve elmondható, hogy ha néhány napig a hőmérséklet -15 °C-nál alacsonyabb, akkor a rügyek; ha -20 vagy -22 °C alá süllyed, akkor már a kambiumos és fás szövetek is károsodnak. [1][5][2][3][4] A fagykár mértékét több tényező is befolyásolja.
Tavaszi fagykár[szerkesztés]
Április-májusban léphet fel, fakadás után. Főleg a terület fekvése, a levegő páratartalma és a szél erőssége van rá befolyással. A fakadó rügyek már -0,5 °C-nál, a fiatal hajtások -1 és -3 °C-nál károsodhatnak. A megfagyott részek 1-2 napon belül elhervadnak, megbarnulnak és elszáradnak. Részleges fagykárnál a levél erezete mentén a levélszövet hólyagos lesz. Ez a rész később besárgul, majd megbarnul. A hajtásvégek és a levelek torzulnak, a fürtkezdemények elfeketednek, végül elhalnak.[1][2][3][4]
Hogyan védekezhetünk a fagykár ellen?[szerkesztés]
A téli fagykárok ellen védekezhetünk a tőkék alsó részének takarásával (pl. talajréteggel történő csirkézéssel) és biztosító csapos szálvesszős műveléssel. Kb. tízévente javasolt a tőketörzsek felújítása is, főleg fagykár szempontjából kockázatos ültetvényekben. A metszés során érdemes rügyvizsgálatot végezni. Tavasszal a széllel szállított fagyok ellen gyakorlatilag nem lehet védekezni. A kisugárzó (radiációs) fagyokkal szemben viszont hatékonyan fel tudunk lépni, pl. füstölés, esőszerű öntözés a kritikus éjszakán, tőkék takarása, a szőlő környezetének melegítése. Fagykár esetén a károsodott részeket vissza kell vágni az egészséges részig.[1][2][3][4]
A szőlőfajták fagytűrése[szerkesztés]
A szőlőfajták különböző fagytűrési képességgel rendelkeznek. Korábbi klímakamrás és szabadföldi kísérletek eredményeként megadható a rügyek túlélési értéke (%), mely alapján a szőlőfajták rangsorolhatóak :[4]
| A fagytűrés fokozata | Rügyek túlélési értékei | |
|---|---|---|
| 1 | nagyon gyenge | <10% |
| 2 | nagyon gyenge – gyenge | |
| 3 | gyenge | 10-25% |
| 4 | gyenge – közepes | |
| 5 | közepes | 26-40% |
| 6 | közepes – jó | 41-55% |
| 7 | jó | 56-70% |
| 8 | nagyon jó | 71-85% |
| 9 | kitűnő | 86-100% |
A gyakoribb szőlőfajták téli fagytűrő képességének jellemzése havi lebontásban :[4]
| Szőlőfajta | December | Január | Február |
|---|---|---|---|
| Blauburger | 3 | 6 | 4 |
| Cabernet franc | 5 | 6 | 6 |
| Cabernet sauvignon | 4 | 6 | 6 |
| Kékfrankos | 2 | 6 | 4 |
| Medina | 4 | 5 | 6 |
| Merlot | 3 | 4 | 4 |
| Kékoportó | 3 | 6 | 4 |
| Pinot noir | 4 | 7 | 5 |
| Zweigelt | 5 | 6 | 5 |
| Szőlőfajta | December | Január | Február |
|---|---|---|---|
| Bianca | 5 | 7 | 8 |
| Chardonnay | 5 | 7 | 6 |
| Cserszegi fűszeres | 7 | 6 | 6 |
| Ezerjó | 1 | 3 | 3 |
| Furmint | 1 | 3 | 3 |
| Göcseji zamatos | 3 | 5 | 5 |
| Hárslevelű | 1 | 3 | 3 |
| Irsai Olivér | 3 | 4 | 4 |
| Királyleányka | 3 | 4 | 5 |
| Kunleány | 7 | 8 | 6 |
| Leányka | 4 | 5 | 4 |
| Olaszrizling | 2 | 6 | 6 |
| Ottonel muskotály | 2 | 6 | 7 |
| Pinot blanc | 5 | 6 | 6 |
| Rajnai rizling | 6 | 7 | 7 |
| Rizlingszilváni | 1 | 4 | 3 |
| Sárga muskotály | 1 | 3 | 3 |
| Sauvignon blanc | 3 | 5 | 4 |
| Szürkebarát | 5 | 6 | 6 |
| Tramini | 6 | 7 | 4 |
| Zala gyöngye | 5 | 6 | 6 |
| Zenit | 3 | 4 | 4 |
| Zöld szilváni | 3 | 4 | 3 |
| Zöld veltelini | 3 | 5 | 5 |
| Szőlőfajta | December | Január | Február |
|---|---|---|---|
| Árkádia | 3 | 5 | 4 |
| Áron | 3 | 5 | 4 |
| Augusztusi muskotály | 3 | 5 | 4 |
| Csabagyöngye | 4 | 6 | 4 |
| Dóra | 2 | 3 | 2 |
| Eszter | 5 | 6 | 5 |
| Favorit | 2 | 4 | 3 |
| Fehér chasselas | 3 | 6 | 5 |
| Pannónia kincse | 2 | 3 | 2 |
| Perlette | 1 | 2 | 2 |
| Piros chasselas | 3 | 6 | 5 |
| Pölöskei muskotály | 3 | 4 | 3 |
| Sarolta | 2 | 4 | 3 |
| Sultanina | 1 | 2 | 1 |
| Szőlőskertek királynője | |||
| Teréz | 4 | 6 | 5 |
| Vosztorg | 5 | 8 | 7 |
Morfológiai alapismeretek: a rügy felépítése és a diafragma szőlővessző külső és belső alaktana[szerkesztés]
Mi a diafragma?[szerkesztés]
A szárcsomóban (nódusz) a szomszédos szártagok (internódiumok) bélszöveteit elválasztó részt bélrekesznek (diafragma) hívjuk. A bélszövettel ellentétben ez egy élő, szénhidrátraktárként funkcionáló fás rész. Alakja és vastagsága függ a fajtától, általánosságban ép és vastag, de lehet pudvásodott is. A diafragmában felhalmozódó keményítő a rügy tápanyagául szolgál.
A bélrekesz elfagyása negatívan befolyásolja a rügy életképességét, kihajtását és a hajtás fejlődését: satnyább, vontatottabb fejlődésű lesz. [1][5][3]
A rügy felépítése[szerkesztés]
A hajtások szárcsomóin a rügyalapon két rügy jön létre: nyári (hajtó) és téli (áttelelő vagy világos) rügy. A terhelés tervezése és a metszés kivitelezése során az utóbbiakat vesszük alapul.[1][3] A téli rügy vegyes rügy, mivel hajtás és termés is képződik belőle. Továbbá összetett rügynek tekinthető: egy főrügyből és általában 2-6 db fejletlenebb mellékrügyből áll. Középen helyezkedik el a főrügy, ennek felső és alsó oldalán egy síkban alakulnak ki a mellékrügyek. A hajtáskezdeményben 8-20 db levél-, és 0-6 db fürtkezdemény alakulhat ki. A rügyet rügypikkelyek takarják és az egész hajtáskezdeményt védőszőrzet (rügygyapot) béleli.[1][3]
Ha a főrügy elfagy, akkor általában a termés is elvész, mivel a főrügyek a legtermékenyebbek. A mellékrügyek kevésbé fejlettek, szerepük a főrügy sérülése vagy pl. a fagykár utáni regenerációban fontos. A főrügy mellett általában maximum 1 db mellékrügy fakadhat ki. Megjegyzendő, hogy vannak olyan fajták, melyek mellékrügyei is nagy százalékban termékenyek lehetnek (pl. Kadarka, Furmint, Hárslevelű, Zalagyöngye stb.). Először a főrügy, majd a mellékrügyek fagynak el -15 °C-nál. Bizonyos fajták (pl. a Rajnai rizling) akár -18°C-ig is kibírják károsodás nélkül. .A rügyalap a rügy állapotától függetlenül is károsodhat. Ebben az esetben a rügyek tápanyaggal történő ellátása romlik.[1][3][5]
Vizsgálati módszerek a fagykár felmérése érdekében[szerkesztés]
Átmetszéses rügy- és diafragma vizsgálat[szerkesztés]
Mintagyűjtés és előkészítés[szerkesztés]
Minimum 100-100 db rügyet érdemes megvizsgálni szőlőfajtánként. Ehhez 10-10 db, beérett, metszésre alkalmas, teljes hosszúságú szőlővesszőt kell szedünk (alapi rüggyel együtt) az ültetvényről.[6]
A mintavétel heterogén és véletlenszerű; a teljes ültetvény területét le kell fednie. A mély fekvésű területekre külön figyelmet érdemes fordítani, mivel ezek a fagynak jobban ki vannak téve. Ugyanez igaz az alacsony művelésmódú ültetvényekre, különösen síkvidéken.[5]
A vesszőket szobahőmérsékleten, nylon zsákban legalább 24-48 óráig kell tartani. Ez alatt a fagyott részeknek kiengednek és bebarnulnak; a fagykár értékelhetővé válik. [5][6]
A vizsgálat menete[szerkesztés]
A 10 db vesszőn összesen 100 db rügyet vizsgálunk meg, tehát vesszőnként az 1. világos rügytől a 10. rügyemeletig.[6] Hideg télen érdemes az alapi rügyek állapotát is ellenőrizni.
A világos rügyeket hosszanti irányban (minél kevesebb roncsolással) kettévágjuk szikével vagy pengével. A rügyek vizsgálatát követően a szárcsomót is kettévágjuk metszőollóval a diafragma értékelése érdekében. [5][6]
A rügyek állapota felmérhető nagyítóval vagy sztereomikroszkóppal, a diafragmáé szabad szemmel is. Ha a metszési felületen a főrügy és mellékrügy(ek) zöld színűek, nincs fagykár. Az ép diafragma is zöld színű. A fagykárt a rügyek és/vagy a diafragma barna vagy fekete elszíneződése mutatja. [5][6]
A vizsgálat értékelése[szerkesztés]
Rügyvizsgálati szempontból megkülönböztetünk teljesen ép, részlegesen fagyott és teljesen fagyott rügyeket. Meg tudjuk adni rügytípusonként (fő- és mellékrügy) a százalékos fagykárt.[6]
A részlegesen fagyott rügyek esetében az életképesség meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy melyik rügy érintett: a főrügy vagy a mellékrügy. Ahol legalább 1 mellékrügy ép, ott a rügy kihajthat akkor is, ha a főrügy fagyott, így azok a rügyek életképesnek minősülnek. Így kapjuk meg a rügyek állapota alapján számított százalékos életképességet.[6]
A diafragma állapotának felmérése alapján megállapítható a diafragma fagykár (%). [5]
Érdemes kiszámolni azon összetett rügyek százalékos arányát is, ahol a fagyott főrügy és/vagy mellékrügy(ek) mellett a diafragma is fagyott volt (korrigált életképesség %). Ebben az esetben szinte biztosra vehető, hogy nem hajt ki az adott rügy.
Rügyek boncolásos vizsgálata[szerkesztés]
Ez a vizsgálat időigényesebb és több szaktudást, kézügyességet igényel. A mintavétel módja és a vesszők előkészítése megegyezik az előző pontban írottakkal.
Ebben az esetben is sztereomikroszkóppal vizsgáljuk meg a rügyek állapotát, de itt a fagykáron kívül a rügytermékenységi együtthatót is meg tudjuk állapítani [1][3] valamint az esetlegesen áttelelő kórokozókról és kártevőkről is nyerhetünk információt.
A rügyeket bonctűvel felnyitjuk és a rügygyapot eltávolításával, a levélkezdemények szétnyitásával rügytípusonként (fő- és mellékrügyeket külön-külön boncolva) meg tudjuk nézni, hány fürtkezdemény található a rügyben. A fagykárt ebben az esetben is a levél- és fürtkezdemények barnás-feketés színeződése jelzi. Az apikális (vagy csúcs) merisztéma – a rügy központjában lévő osztódó szövet – is vizsgálható ezzel a módszerrel, a fagykár ebben a régióban jelenik meg először.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p Bényei, F., Lőrincz, A., Sz. Nagy, L.. Szőlőtermesztés (1999). ISBN 978-963-286-446-4
- ↑ a b c d e f g Milan Hluchy, et al.. A gyümölcsfák és a szőlő betegségei és kártevői – A gyümölcsfák és a szőlő védelme az ökológiai és integrált növénytermesztésben (2007). ISBN 978-80-901874-9-8
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o Lőrincz, A., Barócsi, Z.. A szőlő metszése és zöldmunkái [2010]. ISBN 978-963-286-594-2
- ↑ a b c d e f g h Szőke, L.. A szőlő növényvédelme – A szőlő környezetbarát termesztése (1996). ISBN 963-9121-282
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n Hajdu, E. (2012). „Téli fagyok, fagykárok”. Agrofórum Extra 46, 92-102. o.
- ↑ a b c d e f g Pálfi, X., Pálfi, Z., Zsófi, Zs., Burghardt, N., Váczy, K.Z. (2017). „Különböző szőlőfajták fagykár vizsgálata az egri Kőlyuktető dűlőben”. Agrofórum 28 (5), 162-164. o.