FIP

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
FIP-beteg macska veséje gyulladásos immunválasszal

A Feline infectious peritonitis (FIP), azaz (nagy)macskák fertőző hashártyagyulladása az állatok egyik halálos, gyógyíthatatlan betegsége. Egyesek szerint a Feline Infectious Peritonitis Virus (FIPV) okozza, ami a Feline Enteric Coronavirus (FECV/FeCoV) egyik mutációja. Noha úgy tűnik, hogy van kapcsolat a FIP és a FeCV között, az ok-okozati összefüggés még nem bizonyított. Egyelőre annyi ismert, hogy a FeCV és a FIP két, hasonló vírus, melyek közül az utóbbi okoz halálos betegséget, az előbbi legfeljebb egy hasmenést. Bár a hozzáértők között nincs egyetértés a FIP és a FeCV közti kapcsolatot illetően, a legelterjedtebb elmélet szerint a FeCV mutál FIPV-vé. A mutáció kiváltó oka ismeretlen. A mutált vírus képes egyes fehérvérsejtekbe, a makrofágokba történő behatolásra és szaporodásra. Az immunrendszer válasza intenzív gyulladás. A betegség általában halálos.[1]

Bár a vírus javarészt vadmacskákban található, más macskaféléket is fertőz, különösen pumákat, hiúzt, oroszlánt és gepárdot.

Nem nagymacskafélékben, például kutyában és emberben a vírus működésképtelen, de közvetítőként szolgálhatnak a fertőzésben (ürülék, cipőtalp).

Átvitel és fertőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A FeCV nagyon gyakori, különösen ahol sok állatot tartanak együtt (sintértelepek, menhelyek stb.) Az állatok a vírus belélegzésével vagy megevésével is megfertőződhetnek, a leggyakoribb átviteli eszköz az ürülék, és a szennyezett felületek, mint például evőtálkák is átadhatják a vírust.

A FeCV gyakori előfordulása ellenére a legtöbb fertőzött nagymacskában nem jelenik meg a FIP. Önmagában a FeCV-nek való kitétel csak erős hasmenést okoz. Ezért egy tünetmentes macska is vírushordozó lehet és továbbadhatja más macskáknak is a vírust. Bármely FeCV-vel fertőzött macskánál lehetséges, hogy a vírus FIP-pé mutál. Ennek esélye nagyobb, ha a vadmacska immunrendszere valamiért gyenge, ezek elsősorban a nagyon fiatal vagy idős példányok, illetve a komoly stressznek kitett vadcicák (pl. TNR program). Továbbá feltételezik, hogy genetikai hatások is elősegíthetik a FIP-pé mutálás valószínűségét.

Erős feltételezés, hogy a vírus a méhlepényen keresztül is képes az anyákból a kicsikre továbbterjedni (intrauterális fertőzés), de ez nem bizonyított.

A házi macskák 25%-a FeCV hordozó. Több macskát, vagy kijárós macskát tartó háztartásokban a macskák kb. 5%-a hal meg FIP-ben.

A FeCV vírus a gazdaszervezeten kívül 3-7 hétig képes életben maradni, de kb. 3 hét után már általában nem marad meg elegendő számban egy sikeres fertőzéshez. A legtöbb tisztítószer, fertőtlenítő anyag a vírust hatékonyan el tudja pusztítani. A FIP vírus kizárólag a macska vérében életképes, durva esetektől eltekintve (pl. FIP-es macskából vértranszfúzió) nem fertőz.

Tünetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

FIP-es testváladék

Két fő formája van a FIP-nek: a nedves és a száraz változat. Noha mindkét változat halálos, a nedves gyakoribb (az esetek kb. kétharmada tartozik ide), és gyorsabban is öl.

Nedves változat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hasban vagy mellkasban folyadék gyűlik fel, ami légzési nehézségeket okoz. Egyéb tünetek az étvágy elvesztése, láz, súlyveszteség, sárgaság és hasmenés.

Száraz változat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A száraz FIP hasonló tünetekkel jár, de nem gyűlik fel testfolyadék. A száraz FIP-es macskák inkább a szemüregi és idegrendszeri tüneteket mutatnak. Például nehezen jár vagy kel fel, és idővel meg is bénulhat a macska. Emellett a látás elvesztése is előfordulhat.

Diagnózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

FIP fertőzött testfolyadék sejtjei neutrophilekkel, makrofágokkal és limfocitákkal

A FIP tünetei nem elég jellegzetesek, ami a diagnózist nagyon megnehezíti. Jelenleg még nincs biztos teszt a FIP kimutatására. A kimutatás fő módszere az alapos klinikai kivizsgálás, a hasűri folyadék ellenőrzése, és a FIP által fertőzött sejtek keresésének kombinációja - ez utóbbi többnyire már a halál után, boncolással történik. Egy polimeráz láncreakción alapuló teszt s elérhető, de ennek a hatékonyságát megkérdőjelezik.

Többnyire egy előzetes diagnózist készítenek a hasűri folyadék vizsgálata alapján. A FIP-es testfolyadék többnyire sárgás árnyalatú és magas fehérjetartalmú. Vértesztet is végezhető a FeCV keresésére, de ez önmagában nem bizonyíték annak gyakori előfordulása miatt. Fontos megjegyezni, hogy a több FeCV-vel fertőzött macskák gyakrabban lesznek FIP-esek.

Kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel jelenleg a FIP-re nincs gyógymód, csak tüneti és palliatív kezelés érhető el. Általában a gazdinak azt javasolják, hogy a macskának a lehetséges legkényelmesebb körülményeket biztosítsa, amíg szenvedni nem kezd. Prednisone vagy más immungyengítő gyógyszerek néhány héttel vagy hónappal meghosszabbíthatják a macska életét, de járulékos fertőzések előidézésével árthatnak is.

A nedves FIP általában túl gyors lefolyású bármiféle értelmes terápiához. Elvileg volna lehetőség sönt hasfalba ültetésére, hogy a termelődő folyadék fullasztó hatását elkerüljük, ez azonban alig nyújtja meg az állat életét, mivel ez egyúttal rohamos fehérjevesztéssel is jár.

Karantén nem szükséges, mivel a FIP közvetlenül nem fertőző betegség. Bár a FeCV előfordul a macskák ürülékében, ez önmagában még nem a FIP oka. A mutált FIP vírus csak a makrofágokban fordul elő és nem fertőző.

Mivel a FIP diagnózisa nehéz, erősen javasolt bármely mellkasi probléma, szemek változása, krónikus hasmenés, vagy szokatlan letargia esetén egy alapos állatorvosi kivizsgálás. Noha a kezelés csak tüneti lesz, megnyújthatja a macska életét.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]